Egy rosszfiú kiszemeltje

A feltétel

Annabella szemszöge

-Ezt most komolyan gondoltad?- hangomon hallatszott az idegesség. Már majdnem kijöttek az első könnycseppek az előbbi mondata után.

-Igen. Miért? Nem örülsz?- mosolygott rám.

-Nem. Nekem itt jobb. Nem megyek vissza!- jelentettem ki, mire nevelésben tört ki. Most meg min nevet?

-Jaaaj kislányom. Nem úgy gondoltam, hogy visszaköltözünk- egy kicsit megkönnyebbültem. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Hanem?- kíváncsiskodtam.

-Csak egy, vagy másfél hónapra visszamegyünk. Majd vasárnap este indulunk. Vagy ha ott jobban érezzük magunkat, akkor visszaköltözünk- gondolkozott el.

-Anya. Ezzel a dologgal ne viccelődj. Elég volt nekem eddig kétszer költözni- apa halála után, elköltöztünk egy tanyára. Anya mindig kint volt a földeken, és csak dolgozott. Abban az időben nagyon aggódtam érte. De mindig amikor megkérdeztem, csak azt mondta "jól vagyok". Nem nagyon hittem neki. Utána meg ide jöttünk.

-Jó. Menj fel, és pakold össze a ruháidat. Ne minden az utolsó pillanatra maradjon.

-Oké- már szaladtam is fel a szobámba. Magam mögött becsukva az ajtót, azonnal az ágyra ugrottam. Telefonomat a kezembe vettem, és írtam Suga-nak egy sms-t.

Visszamegyek Magyarországra

Ennyi állt az üzenetemben. A készüléket az ágyra dobtam, majd kihúztam alóla a nem is olyan régen használt bőröndöt. Fekete közepes méretű, egyszerű kis tartó. Nincs benne semmi extra. A szekrényem elé álltam és ami kellett ruha, azt belepakoltam. Az asztalomon lévő kislámpa világította be a szobámat.

Amikor az utolsó darabokat helyeztem el benne, az ablakhoz csapódott valami. Megközelítettem az üveget, majd kinéztem azon. Suga állt az ablakom alatt, és még mindig ugyan abban a ruhában volt, amiben nemrég elköszöntünk egymástól. Kinyitottam.

-Mit keresel itt?-suttogtam hangosan, hogy ne ébresszem fel a szomszédokat, de úgy, hogy ő is hallja, közben kihajoltam az ablakon. Körbenézett, hátha látják-e. Amint megbizonyosodott róla, hogy nem, mint a villám, úgy mászott fel. Ahogy felért, én egyet hátraléptem. Ő beugrott, majd maga mögött becsuktam az ablakot-Mit keresel itt ilyen későn?

-Mi volt ez az üzenet?!- nézett rám. Olyan volt, mintha egy kis harag lett volna a tekintetében. Suttogott, hogy ne hallatszódjon ki a beszélgetésünk,de még így is lehetett hallani a hangjában a határozottságot- Bella, kérlek magyarázd meg.

-Visszamegyek anyával Magyarországra - mondtam el neki röviden. Benne volt az igazság, csak az nem volt benne, hogy nem örökké megyünk vissza.

-És engem itt akarsz hagyni?!- nézett a bőröndömre. Csendben, szúrós szemekkel nézte, azt a táskát- Mikor indultok?- kérdezte egy hosszú csend után.

-Vasárnap este... de csak egy, vagy másfél hónapra- magyaráztam neki.

-Ezzel csak egy baj van- pillantottam fel rá- Annyi időt nem bírok ki nélküled..

Suga szemszöge

Amint megkaptam az üzenetet, azonnal felálltam, és elrohantam. Egészen a házig futottam. Szét fagytam ebben a rohadt hidegben.

Amint odaértem, felpillantottam szobája ablakába, ahol halvány fény szűrődött ki. Biztos fel van kapcsolva a kislámpája. Felszedtem pár kavicsot a földről. Az ablaka alá álltam, majd próbáltam eltalálni az üveget. Sikerült is, de vártam egy kicsit. Pár pillanat múlva, kinézett az ablakon, egyenesen rám, azokkal a gyönyörű szemeivel. Kinyitotta az ablakot, majd kihajolt rajta. A félelem kerülgetett, hogy véletlen kieshet.

-Mit keresel itt?- kérdezte suttogva, de még így is tisztán hallottam hangját. Körbenéztem, hogy van-e valaki kint az utcán. Nem volt. Vettem egy nagy lendületet, majd amilyen gyorsan tudtam, felmásztam. A már szinte jéggé fagyott kezeimmel elég nehéz volt ez a művelet, de sikerült. Amint felértem, egyet hátralépett, hogy be tudjak menni. Becsuktam magam után az ablakot, majd felé fordultam- Mit keresel itt ilyen későn?

-Mi volt ez az üzenet?!- nem akartam felemelni a hangomat, de nagyon ideges lettem- Bella, kérlek magyarázd meg.

-Visszamegyek anyával Magyarországra - válaszolt röviden. NEM! NEM! NEM! Nem fogsz itt hagyni!

-És engem itt akarsz hagyni?!- ránéztem, a már összepakolt bőröndre. Elfogott az undor, hogy ezt látom. Nem akarom, hogy elmenjen! Egy kis ideig néztem, majd újra megszólaltam- Mikor indultok?

-Vasárnap.. de csak egy, vagy másfél hónapra- még ez is sokkal jobb hír, mintha visszaköltöznének. Azt nem bírnám ki...

-Ezzel csak egy baj van- néztem arcára, amit a halvány fény megvilágított- Annyi időt nem bírok ki nélküled.

-De valahogy csak kibírod. Nagyfiú vagy már. Nélkülem is az voltál- mosolygott rám bíztatóan, azokkal a csókolni való ajkaival. Szárazak voltak. Csak arra várnak, hogy benedvesítsem őket.

-.....Csak egy feltétellel mehetsz el... várjunk- gondolkoztam el- Inkább többel. Minden nap, minimum egyszer felhívsz, vagy én hívlak. Nem mehetnek a közeledbe más fiúk, csak ha simán barátok, de,... majd ezen még gondolkodok. Amíg itt vagy, sok időt együtt kell töltenünk, és...- nem bírtam befejezni, mert észrevettem, hogy az álla már a padlót súrolja.

-Úristen... te rosszabb vagy mint anya. Ő nem ad ennyi szabályt, ha elmegyek valahova- a végén elmosolyodtam, ami őt is erre késztette. Ami rajtam volt mosoly, az hamis volt. Kicsit sem voltam boldog...

---------
Sziasztok!

Tudom mondtam, hogy egy héten egy rész, de az egyik barátnőm, majdnem letépte a fejemet, mert nem folytattam, és meg akartam menekülni ettől a kis "balesettől".

Remélem tetszik a rész! További szép napot!

By:Itacsiga