Egy rosszfiú kiszemeltje

Ments meg....

Haraggal telt tekintettel néztem az előttem álló fiút, aki győzelemittasan mosolygott. Utálom! Hogy lehet valaki ennyire önző paraszt, hogy el akarja rontani mások életét. Szeretem Yoongi-t és ez nem fog változni ilyen egoista kis seggfej miatt, amilyen Vernon! Nem fogom hagyni magam vele szemben.

- Tessék- dobta elém lezserül a telefonom- Remélem mindketten megértettétek, hogy mi is fog itt történni. Bell. Ne nézz így rám. Kettőnkért teszem- gugolt le hozzám lágy mosolyával.

- Undorító vagy- köptem oda neki szinte remegő hangon, amibel a düh is keveredett- Ha össze is jönnék veled, és összevesznénk, akkor mi van?! Hm?! Agyonvernél?!! Agyonvernél csak azért, mert mondjuk igazam lenne?! Vagy azért mert lány vagyok és gyengébb?!- vetettem fel a jogos érveket, szinte ordítva, és kioktatóan- Ha bántani mersz, akár egy ujjal is, esküszöm, hogy..- kis szónoklatom közben félbeszakított.

- Hogy megölsz?- nevetett rajtam- Azt kétlem. Azért kettőnk közt vannak erőviszonyok, és valljuk be, én vagyok a dominánsabb- mutatott magára- Szóval, ha nem akarod, hogy bármu rossz történjen, szót kell fogadnod nekem.

- Soha! Nem vagy te nekem senkim, hogy megmond!- ordítottam rá, mire lendült a keze. Hatalmas tenyere arcomon csattant, de akkorát, hogy az egész házban viszhangzott az ütés hangja. Fejem a csapás irányába bicsaklott. A hirtelen erőtől, amit ő kifejtett a fejemen, elkezdett fájni. Bizsergő érzés kerítette hatalmába a sérült felületet. Fájt... Igazam volt. Fáj neki az igazság.

- Ne merj többet így beszélni velem!- ordította le a fejemet. Nem válaszoltam, ezért egyik kezével össze nyomta arcom két oldalá, hogy stabilan meg tudjon fogni, és szembefordított magával- Megértetted?!- próbálta meg kicsikarni belőlem a szót, sikertelenül. Orromon belül szúró fájdalmat éreztem, és a szemembe apró könnyek gyűltek, ahogy szorította az arcomat, a fájó ponttal együtt. Mélyen a szemembe nézett, ami csak ammyit mondott, hogy "dögölj meg".

Egy hirtelen mozdulattal elvette kezét az arcomról, és a nyakamra fogott...

Suga szemszöge

Bazdmeg! Bazdmeg! Bazdmeg! BAZDMEG! Tudtam, hogy valami történni fog, ha nem vagyok ott mellette. Ki ez a srác?! És miket beszél ez!?

Amikor láttam, hogy Annabellt ellüki, teljesen elsötétült az agyam. És még úgy beszélt továbn, mintha mi se történt volna. Hogy rohadna meg! Ha megtudom, hogy bántotta, vége! Az ilyen ember az nem férfi! Azt gondolja, hogy mivel mi vagyunk az erősebb nem, ezért bármit megtehet. Hát nem! Ez egy álomvilágban él!

Ütöttem, vertem a matracomat az idegességtől. Holly a padlón ugatott engem, míg én odegbeteg módjára vezettem le a feszültséget.

Mit csináljak?!! Amíg én itt vagyok, addig az ott mit csinálhat az én barátnőmmel?! Annyira utálom, hogy nem tudok ott lenni vele, és megvédeni őt!

Összerogyva lihegtem az ágymon. Elfogyott minden erőm, de nem.birom lecsukni a szemeimet. Ahhoz túl ideges vagyok. Nem hiszek annak a szemét is félvér pöcsnek! Látom rajta, hogy csak félig ázsiai. És ez az állat most bármit tehet Bellel, mert nem tudom megvédeni!

Annabell szemszöge

A falhoz nyomott a torkomnál fogva, és úgy emelt fel. Nem kaptam levegőt. Tüdőm égett a levegőhiánytól. Küzdöttem, de igaza volt ebben az egy dologban. Erősebb. Karmoltam, rúgtam, belevájtam a körmeimet a kezébe, de semmi. Folyamatosan csak azzal az őrült, pszihopata tekintetével nézett engem, ahogy szenvedek.

- Megértetted?!- kérdezte újra és még jobban rászorított a nyakamra.

- Gyerekek! Megjöttünk!- hallottuk meg Mír néni hangját, mire eleresztette a torkat Vernon, ezáltal a földre rogytam. Torkomhoz kapva kögögtem, és próbáltam friss oxigénhez jutni.

- Még nem fejeztük be- suttogta nekem- És ha beszélni mersz erről bárkinek is, akkor nem foglak kímélni- fenyegetett meg, majd lement, és köszöntötte Lizáékkal a nemrég érkezett szülőket.

Yoongi.... Kérlek... Ment meg ebből a pokolból....

----------------
Sziasztok kis Csigáim!❤

Nagyon sajnálom, hogy rövid részt hoztam, gagyit, és ennyi idő után. Nem tudnám elmondani, hogy mennyire sajnálom....

Össze kellett szednem magam. Még mielőtt jött volna a halál eset, már akkor magam alatt voltam, és amikor jött az a borzalmas hír, az még rá tett egy hatalmas lapáttal. Nem ettem, és nagyon sokat sírtam. Borzalmasan nézhetek ki, de nem érdekel. Legalább egy olyan ember miatt sírtam, akiért megéri. Ő volt az egyik kedvenc énekesem, és nehezen tudtam ezt feldolgozni. Próbálom összeszedni magam, ígérem....

Megértem, ha haragszotok rám. De nagyon sajnálom....

Remélem nem haragszotok rám....

By:Itacsiga