Magyar lány egy szöuli iskolába megy, ahol a környezet elég durva, de vannak normálisak is közöttük. Egy hét fős csapat, egyik tagja kiszemeli a lányt.De a lány....
Eddigi legjobb helyezés: Romantikus #1
Kérlek légy tekintettel arra, hogy az első és...
-Mi lesz ha nem? Víszhangzott a fejemben ez a mondata újra, és újra. Nem nagyon tudtam aludni, inkább csak forgolódtam.
Reggel nagyon nehezen ébredtem, de nem keltem később, mint szoktam.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Megcsináltam a teendőimet, majd elmentem a suliba. Odamenet egy motor vette fel mellettem a tempót. Suga mosolygós fejét láttam a bal oldalamon.
-Jó reggelt Szépségem. Elvigyelek?- kérdezte egyszer rám, egyszer az utat nézve.
-Jó reggelt neked is. És nem, nem kell- egész végig csak előre néztem.
-Jó móka lesz. Na gyere- paskolta meg a mögötte elhelyezkedő ülést.
-Nem szeretnék.
-De miért?
-Mert nem. Ügy lezárva - sétáltam volna tovább, de gyorsan elszállt a motorról és megfogta a csuklómat. Elkezdett húzni a jármű felé- Ha most veled megyek, akkor békén hagysz?
-Mára-mosolyodott el. Nem akarom egész végig ezt a játékot űzni. Felült a motorra, majd én mögé helyezkedtem el- A derekamnál kapaszkodj, és el ne engedj, amíg nem érünk oda.
-Oké- ezzel be is indította a szerkezetet.
-Kapaszkodj- és elindultunk. Testem teljesen hozzá símult az övéhez. Hallottam szíve dobogását, és ahogy veszi a levegőt. Becsuktam a szememet. Olyan szabadnak éreztem magam. A sulinál megálltunk. Leállította a járgányt, majd leszálltam róla, aztán ő is. Fél nyolc. Még időben vagyunk.
-Ezt meg tudnám szokni- vigyorgott rám, perverz mosolyával.
-Mit?- néztem rá kérdőn .
-Hogy így ölelgetsz.
-Ez volt az első, és az utolsó alkalom. Amúgy is. Te mondtad hogy kapaszkodjak. Ja. És mára békén hagysz, mert ez volt megbeszélve- meg sem várva válaszát, indultam befele az épületbe. Elfoglaltam a helyemet. Amint leültem, Jiwoo ugrándozott mellém. -Szia-köszöntem neki először.
-Szia. Mizu?- támaszkodva fürkészi az arcomat.
-Semmi. Veled?
-Semmi különös. Láttam hogy Sugával jöttél- a végét, már suttogta. De egy kicsit kuncogott.
-Azért jöttem vele, mert nem hagyott békén az egész úton. Azt mondta, hogy békén hagy. Mára- utolsó szónál, a padra hajtottam a fejemet- Az összes lánnyal ezt csinálja?
-Eddig még egynél sem láttam így viselkedni. Lehet hogy -nem hagytam hogy befejezze.
-Biztos nem.
A csengő megszólalt, ami azt jelentette, hogy kezdődik az óra. Matekkal kezdtünk. Világ életemben utáltam ezt a tárgyat. Kicsengttek. Utam a mosdóba vezetett. Elvégeztem a dolgom. Éppen töröltem a kezemet, mikor pár fekete bőrkabátos, agyonsminkelt, plázacica lépett be az ajtón. Tekintetüket rám szegezték.
-Te voltál az aki Sugával jött?- kérdezte az egyik nyávogós hangon.
-Sajnos igen. Miért?
-Ezt még megbánod- ezzel ott is hagytak. Én meg egy WTF fejet vágtam. Mit csináltam, és mit kellene megbánnom? De jó hogy nem tudok arról hogy mit csinálok. Vissza sétáltam a terembe. A helyemen Suga ült, a társai meg körül vették.
-Elmennél a helyemről? Tudod, volt egy alkunk- néztem rá, kicsit idegesen.
-Túl kényelmes itt. Nem akarok elmenni erről a helyről. Inkább ülj az ölembe, ha nagyon itt akarsz lenni- mutatott a lábára.
-Mára békén hagysz. Ebben állapodtunk meg- mellkasom előtt, összekulcsoltam kezeimet- Hazug.
-Nem vagyok az,... csak bővítem a keretet- kuncogott ördögien. Ez nem tetszik nekem.
-Ha most elmentek, akkor nem verem be, azt a csinos kis babapofitokat- néztem rájuk tök komolyan.
-Jól van Démonka, nyugi- azzal Hope fel is állt, amit a többiek is követtek, csak egy ember nem. Már elindult a banda, de ő csak ott ült, és engem nézett.
-Te nem mész?- tettem fel neki a kérdést, mire lassan felállt, majd felém közeledett. Egy halvány mosolyt elengedett, és már csatlakozott is a többihez. Mit akarsz tőlem, Min Yoongi?
