A sorozat...

8K 510 39
                                    

Kifújtam egy nagy adag levegőt a tüdőmből, majd Bellel az oldalamon indultam meg Jihoo felé. Meg kell tennem. De ha nem teszem meg, akkor Annabell olyat tesz, amit nem akarok...

Ahhoz a szemüveges hüvelyk matyihoz értünk, és megálltunk előtte. Már hányingerem lett, hacsak rá gondoltam. A szemébe néztem.

-Jihoo... Sajnálom, hogy rád kiabáltam- arcom jeges volt, és semmitmondó. A mellettem álló lányra nézett, majd elmosolyodott.

-Semmi baj- nem maradtunk ott sokáig. Igaz, ezen a mondaton kívül, és a elköszönésnél nem is beszéltem többet, csak Bell. Hogy tud vele ennyit beszélni? Nem értem.

...

Kézen fogva sétálunk a hideg utcákon. Egymás kis mancsát szorongatva tartottuk melegen a másikét. Oldalra pillantva, csak egy hajkoronát lehetett észrevenni, amit egy vörös sál ölelt körbe. Ajkaim kiszáradtak, és hidegek voltak. Megállítottam, majd egy mozdulattal szembe fordítottam magammal. Arca kipirult a hidegtől. Ajkaira tévedt a tekintetem, ahogy a lehellete meglátszott ebben a fagyos időben. Nem maradt így sokáig, mert rátapadtam puha, meleg párnáira. Mindig jól esik az ő csókja. Nem érdekel, hogy most az utca sarkánál lévő nő, vagy az éppen kutyát sétáltató gyerek, undorodva nézi, hogyan csókolgatom a páromat. Had nézze! Tudja meg, hogy ő is, és én is foglaltak vagyunk. Nem érdekel, hogy mit gondolnak.

Amint elváltak ajkaink, tekintetünk összegabalyodott. Homlokunk össze ért. Hogy lehetek ennyire kibaszott szerencsés? Enyém az a lány, aki sokkal jobbat érdemel nálam, de mégis engem választott. Lehet azért, mert olyan sokszor piszkáltam, és végül belémszeretett. Már a leges legelső pillanattól, amikor megláttam, azonnal elrabolta a szívemet. Mielőtt ide jött volna, bevallom, hatalmas szoknyapecér voltam. Egyszer volt, hogy megálltam egy lánynál. Megbántam, majd utána folytattam tovább a "régi" életmódot. Nem vagyok büszke rá. De nem fogok vissza állni a régi életemhez. Miatta. Csak miatta nem....

Kezemet, kipirult arcára helyeztem. Beledőlt tenyerembe, közben szemeit becsukta, ami mosolygásra késztetett. Kezét az enyémre helyezte, majd felpillantott rám.

-Minden rendben?- tekintete aggódást, és kíváncsiságot árasztott magából. Folyamatosan arcomat fürkészte, várva a válaszomra.

-Ha velem vagy, akkor minden rendben- adtam egy puszit a homlokára. Újra útnak indultunk, és meg sem álltunk a házig.

Amint beléptünk köszöntünk, és azon nyomban megcsapta az orrunkat, valami nagyon finom illat. Gyorsan, levettük magunkról a téli felszereléseket, majd azonnal, egymást megelőzgetve rohantunk be a konyhába, ahol egy púpos tányér csokiskeksz gőzölgött.

-Ezt az adagot nektek sütöttem. Nyugodtan elvihetitek- mosolygott ránk kedvesen az anyukája, miközben levette magáról a kötényét. Bell azonnal a kezébe vette a tányért, majd egy hangos "köszönjük" közben felrohant. Az anyukára pillantottam, aki csak kuncogott.

-Mi van abban a sütiben, hogy ennyire pörög tőle? Mert azt biztosan nem adok neki- mosolyodtam el, saját kérdésemen.

-Nagyon szereti ezt a kekszet. Ez a kedvence. Ezzel le lehet venni a lábáról. Majd megadom a receptjét- kacsintott rám, mire mindketten felnevettünk- Rég láttam ilyen boldognak. Utoljára akkor volt ilyen, mikor...

-Nem kell róla beszélnie, ha nem akar. Nem akarom ezzel magát lelombozni. Tudom nagyjából, hogy mi történt- nyugtattam meg, hogy nem kell feltépnie a régi sebeket. Egy halvány mosolyt eleresztett, mire ordibálást hallottunk.

-Yoongi! Ha nem jössz, nem fogsz tudni enni sütit! Várjunk! Inkább nem adok! Olyan finom!- hallottuk meg a hangját. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Egy "jó éjszakát" után, felrohantam, vállamon a táskámmal.

Amint beléptem a szobába, azt vettem észre, hogy az ágyon ül, velem szemben. Kezeit hátra tette, majd az előtte lévő üres tányérra nézett.

-Hoztam fel neked sütit. De megettem- gyermekded arca, olyan aranyos volt, ahogy bűnbánóan a tányért szemlélte. Közelebb léptem hozzá, mire háta mögül elővett vagy hét szelet sütit. Mosolyogva nyújtotta felém, mire mellé ültem, és elvettem az édességet- Nézünk valamit?

-Van egy sorozat, ami nekem nagyon tetszik, és szerintem neked is szimpatikus lesz. Ötletes kis filmsorozat- mosolyodtam el perverzen. Tegnap este ment a tv-ben egy Trónok harca című sorozat, ami nagyon megtetszett. Perverz, és nagyon sok ötletem lett, hogyan lehetne csinálni.

Csak belegyezően bólintott, mire belül eleresztettem egy ördögi kacajt. Ma nem menekülsz előlem...

Egy rosszfiú kiszemeltjeWhere stories live. Discover now