Egy rosszfiú kiszemeltje

A zongora

Suga szemszöge

-Holly! Gyere ide!- szóltam mosolyogva az előttem játszadozó, virgonc kislánynak, aki egy pillanatra rám nézett- Gyere ide kislány!- csapkodtam meg kezeimmel combomat, hogy magamhoz hívjam. Térdelve a padlón figyeltem a kis apróságot, aki felém rohant örömömre. De ez az öröm nem sokáig tartott, mert hirtelen lefordult, és kirohant a szobából. Kuncogva megingattam a fejemet Holly tettére. Kis bugyuta, de okos és szeretni való családtag. A tenyeremben elfér, annyura apró még. Imádom!

Hirtelen nyüszítést hallottam, és azonnal felpattantam ülő helyzetemből, hogy megkeressem. Ahogy kiléptem a szobámból, és oldalra fordítottam a fejem, azonnal észre vettem a kis szőrgombolyagot a lépcső előtt. Farka eszeveszetten mozgott jobbra-balra, ahogy félve próbált lemenni a lépcsőn. Odasétáltam mellé, majd lenéztem rá. Mellső lábait próbálta rátenni az első fokra, de mindig visszahúzta kicsi mancsait.

-Holly- szóltam oda neki, de nem figyelt- Holly- szólítottam meg egy kicsivel hangosabban, és lábammal egy kicsit oldalba böktem, mire rám vezette tekintetét- Apu megtanít lépcsőzni.

Annabell szemszöge

Reggel kilenc körül, már fent voltam. Egyszerűen nem bírtam rendesen aludni. Fáradt voltam, de sosem jött álom a szememre. Annyira idegesített ez az érzés. Legtöbbször azon kattogott az agyam, hogy milyen dologról beszélt. Ha hazajössz, várni fog valami, amit nekünk vettem. Szerintem tetszeni fog. Idéztem fel magamban a szöveg egy szérszletét. Amit nekünk vettem.

...

Tényleg! Nekem is kéne keresnem neki valamilyen ajándékot. Valami különlegeset. Mit vegyek neki? Ilyen illatszereket biztos nem veszek neki. Az túl unalmas, és egyhangú. Vagy vegyek neki több kisebb dolgot? Ajjj! Megőrülök! Ezért utálom a karácsonyt!

Felvettem Yoongi egyik fehér pólóját, rá egy bumszli fekete pulcsit, és egy téli kabátot. Alulra pedig harisnyát és rá egy fekete farmert. De még így is befagy a seggem! Na mindegy.

...

Elmentem a régi, közeli kisboltba, ahol vettem pár darab buszjegyet, hogy be tudjak menni a városba. Most akartam megvenni az ajándékokat, mielőtt elfelejteném. A pénztárosnő először nem ismert meg. Majd mikor jobban szemügyre vett, azonnal felismert, és egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-Annabell! Már meg sem ismertelek- kuncogott- Sokat változtál- mondatán elmosolyodtam.

-Ennyire észrevehető?

-Igen. Olyan pozitív a kisugárzásod, és- gyorsan végigfuttatta a szemét rajtam, hogy teljesen megbizonyosodjon arról amit most mondani akar- egy igazi nő lett belőled.

-Köszönöm- mosolyom nagyobb lett. Nem gondolfam volna, hogy ennyire meglátszik, hogy változtam. Én végülis nem érzek túl nagy különbséget.

Gyorsan kifizettem a jegyeket, majd egy illemdelmes búcsúszóval, elhagytam a boltot. Az ahhoz közeli megállóba sétáltam, majd megnézem a menetrendet, majd az órámat. Még három perc.

Remélem nem futok össze egy ismerősömmel sem. Bár, vagyok olyan szerencsétlen, hogy megtörténjen velem.

Senki sem volt rajtam kívül a buszmegállóban. Olyan egyedül éreztem magam. Yoongi... Soha ne hagyj egyedül... Kérlek...

Suga szemszöge

Hol van az a nyomorult doboz?! Itt kéne lennie!

-SoRa! Tudod hol van az a doboz, amiben a játék zongora van?!- ordítottam le a padlásról a húgomnak.

-Ahogy felmész, ott van jobb kéz felől- ordította vissza. Visszacsomagoltam az eddig szétdobált cuccokat, majd ahhoz a dobozhoz mentem. Kinyitottam.... És tényleg itt volt!

Megfogtam, majd lementem a szobámba, ahol Holly volt. Nem tudtam megtanítani, hogy menjennle a lépcsőm. Egyszerűen megfutamodott. Na mindegy. Majd máskor.

A szobába érve, életem másik nője, azonnak felém rohant. Leraktam a földre a kis szerkezetet, majd a elé ülbe, gyorsan elővettem a kamerát.

Olyan édes volt, ahogy próbált a zongorán játszani. Tisztára mint az apja. Nekem is ez volt a legelső hangszerem, ezért megtartottam.

Remélem, majd hamarosan ír, vagy hív. Már rohadtul kezdem utálni ezt az érzést! Hogy nem lehetek mellette és nem védhetem meg! Annyira idegesítő! Mi van, ha rámászik valaki?! Vagy mivan, ha ott jobban érzi magát, és nem akar vissza jönni?! Annyira frusztrált vagyok emiatf. Folyamatosan ezeken kattog az agyam. És csak a negatív dolgokról! Nem! Nem szabad ilyeneken gondolkoznom! Bíznom kell benne. Erős lány. Ha rámásznak, leüti őket, ha kell. Nem lenne jó ilyenekkel idegesítenwm magam, hisz már nyakamon a meghallgatás, és a legjobban kell teljesítenem.

Arcomat a kezeimbe temetve ültem török ülésben a padlón. Észrevettem, hogy már senki nem játszik a műanyag, gyerekhangszeren. Éreztem, ahogy apró pontokban, hozzá ér valami a sípcsontomhoz. Két ujjamat szétnyitottam, hogy lássam, hogy ki, mi piszkál. Holly az orrával bökdösött. Amikor észrevette, hogy nézem, mellső lábával elkezdtett úgy "ütögetni", mintha pacsit akarna adni. Elmosolyodtam rajta. Tisztára olyan mint Bell. Csak a nagylánnyal másabb a kapcsolatom. Hiszek benne, hogy én leszek számára az első, és az utolsó. Bár tudom, hogy ő sosem csalna meg. Nem olyan. Bell az enyém. Csak velem lehet... Annyira hiányzik.. mindene. Az illata, a csókjai, az ölelése. Mindene. Még csak egy nap telt el. Hogy fogom én ezt kibírni?!