Egy rosszfiú kiszemeltje

Az album

-Nem nem nem nem nem! Ne is álmodj róla! Ha velem így viselkedtél, akkor vele hogyan bánnál?- emeltem fejjebb a hangomat, annyira felidegesített. Hogy lehet ennyire idióta?!

-Kérlek- térdelt le elém, amin nagyon, de nagyon meglepődtem- Ha kell térden állva könyörgök neked! Csak kérlek segíts!

-Ha nincsen semmi hátsó szándékod vele.

-Nincsen

-Hogy hogy ilyen hirtelen megkedvelted?-tettem fel azt a bizonyos ötmillió forintos kérdést.

-Megfogott benne valami- vakargatta meg tarkóját, miközben szemei a földet pásztázták.

-.....Segítek-adtam be a derekam. Mire azonnal felállt, és nagy öröme közepette megölelgetett.

-Nagyon köszönöm- hangzott el fülem mellett. Láttam rajta azt a levakarhatatlan gyermek vigyorát. Tényleg komolyan gondolja?

-Holnap kezdjük- közöltem vele az első ötleteket, mire hevesen bólogatni kezdett.

Kimentünk a helyiségből, majd útjaink ketté váltak. A kijárat felé vettem az irányomat, ahol Suga a kuka mellett CIGIZETT??! Idegesen odatrappoltam hozzá. Mikor észrevette , hogy a közelében vagyok, felém fordult. Látta ideges arcomat, mire elemelte szájától a halált okozó kis szálat.

-Mi a baj Kicsim?- nézett rám aggódva-Hol voltál?

-Az a baj- mutattam a cigarettára- És az egyik barátommal beszélgettem, de ez most nem lényeges. Azt ott azonnal dobd el.

-Miért?- értetlenkedett.

-Mert szerintem a tüdőrák kicsit sem lehet kellemes érzés. Nem akarlak emiatt a hülyeség miatt elveszíteni, meg ennek nem látom értelmét, hogy saját magadat pusztítod- mondtam el neki az egészet a szemébe.

-Értem..... Bocsánat- nyomta el a csikket, majd újra a szemembe nézett- Nem fordul elő többé- mosolygott rám.

Suga szemszöge

Nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarja ez. De érte bármit megtennék, és egyben igaza is volt. Megpróbálok leszokni róla.

Megfogtam a kezét, majd elindultunk a házuk felé. Az utunk csendben telt. Nem az a rosszfajta, hanem az a kellemes csend ölelt körül bennünket. Meleg kis kezecskéje melegítette az enyémet. A tenyerem majdnem másfél ujjbeggyel volt nagyobb az övénél. Szinte elveszett kezemben, de tökéletesen össze illett, mint két puzzle darabka. Mintha csak nekem lett volna teremtve ez a lány. Azt akartam, hogy ezek a pillanataink sose érjenek véget. Nem akartam őt elengedni. Nem akartam, hogy elmenjen. Tudtam, hogy vissza fog jönni, de akkor is. Nem lehetek ott vele, hogy vigyázzak rá, vagy felügyeljem. Sétánk közben oda hajoltam hozzá, és fejére adtam egy apró puszit, mire rám kapta a tekintetét. Elmosolyodott, ami engem is erre késztetett. Most már lejebb hajotam, és a szájára nyomtam egy csókot. Édes ajkai hidegek voltak. Alsó ajkát megnyaltam, hogy elmélyítsem a csókot. Nem állt ellent, és párnáit elválasztotta egymástól, nekem utat engedve. Nyelvemet átcsúsztattam szájába. Imádtam én irányítani a csókban, leteperni, felette lenni, hogy érezze, hogy erősebb vagyok, és meg tudom védeni. Sosem szerettem, ha egy nő "vezet", és irányít. De ennél más a helyzet. Imádom, amikor rám mászik, vagy próbál erősebbnek látszani.

Lassan elváltunk egymástól. Mosolyogva egymás szemébe néztünk. Kék szeme egyszerűen rikított a fehér bőre mellett. Elengedte kezemet, majd azokat a nyakam köré fonta. Oldalra döntötte a fejét, és felpipiskedett hozzám. Kezeimet derekára tettem. Megint egy hosszú csókban forrtak össze ajkaink. Ez jobban függővé tesz, mint a cigaretta. Csak róla soha nem akarok leszokni. Elváltunk egymástól, majd folytattuk utunkat.

Oda érve bementünk a házba, ahol mindketten köszöntünk Bella anyukájának, aki a kanapén ült.

-Gyerekek, gyertek ide- szólt hozzánk, mire mi felé vettük az irányt. Kezében a fotóalbum volt kinyitva, tele régi babafotókkal.

-Anyaaaaa. Már megint elővetted?- kérdezte Bella, miközben anyukája vigyorogva bólogatott- Suga, ezt ne nézd- takarta volna el a szememet, de én gyorsabb voltam, és leültem az anyukája mellé-Hé!

-Ő ki?- mutattam a szőke kisbabára. A szeme kéken világított, és vigyorgott mint a tejbetök.

-Annabell- válaszolt a mellettem ülő nő.

-Neked szőke a hajad eredetileg?- emeltem rá a lányra a tekintetemet, mire megrázta a fejét.

-Amikor megszületett, tejszőke haja volt, de azóta bebarnult- válaszolt helyette az anyukája- Olyan kis élettel teli, szép kislány volt.

-Nem voltam szép-ellenkezett Bell.

-De az voltál, és még most is az vagy- mondtam neki, felé fordulva- Inkább gyere ide- nyújtottam felé a kezemet, mire mosolyogva megforgatta a szemét, és tenyerét belecsúsztatta az enyémbe. Ahogy meg bírtam fogni, azonnal az ölembe húztam. Kezeimet dereka köré fontam, majd figyelmemet újra a fotóalbumnak szenteltem.

Voltak képek, ahol mindketten elszomorodtak. A fotókon egy férfi volt. Ő az apja? Volt egy olyan érzésem, hogy tőle örökölte a makacsságát, és a többi belső tulajdonságát. Nagyon hasonlított rá. Miközben az apukáját nézte a képeken, kezét az enyémet vezette, ami még mindig a derekán pihent, és megszorította. Megfogtam a kezét és hüvejkujjammal körkörösen simogattam a bőrét, hogy megnyugodjon.

Amint végignéztük az albumot, Bellt felkisértem a szobájába. Becsuktam magam után az ajtót, majd közelebb lépkedtem hozzá. Kezeimet derekára helyeztem és úgy néztem le rá.

-Gondoltam, hogy már ilyen kis pelenkás korodban is ennyire aranyos, és szép voltál- mosolyogtam rá.

-Nem is voltam az- megint ellenkezett. Mosolyogva beleütött a mellkasomba. Nem fájt, csak mosolyogtam tettén. Még mindig gyerekesen viselkedik.

-Gyönyörű voltál, de még most is az vagy- hajoltam közelebb hozzá- Nekem mindig az vagy. Akár kócos, fáradt, hiperaktív, őrült, vagy koszos. Számomra mindig te leszel a leggyönyörűbb nő az egész világon. Vagy ha a kicsi lány lesz, akkor ő lesz a másik-hirtelen elkuncogta magát. Most jöttem rá, hogy sokkal érzelgősebb lettem, mióta őt ismerem. Megrázta fejét, még mindig mosolyogva.

-Csak eszembe jutott valami

-Mi?-kíváncsiskodtam.

-Ha mondjuk lenne egy fiad, akkor féltékeny lennél rá, mert lenne egy másik pasi az életemben, akit ugyan úgy szeretek- láttam arcán, ahogy elképzelte.

-Csak vele osztanálak meg, senki mással. Nem lennék rá féltékeny, mert tudom, hogy én voltam neked az első- mondtam el neki, mire megint elmosolyodott. Közelebb hajoltam hozzá, és egy csókot lehelltem ajkira...