Egy rosszfiú kiszemeltje

Hamarosan... Hamarosan...

Teltek a napok, a hetek, s lassacskán a hónapok. Már az első hó is leesett, és már az iskolákban is szünetet hirdettek következő év kezdetéig. Csontrázó hideg uralkodott kint, míg a házakban meleg honolt, s sok helyen családias hangulat lepte be a otthonokat. Így volt ez Annabelléknél is. YoonGi családja is ott volt velük, így a két család is jobban megismerhete egymást. Minden olyan tökéletes volt. Az egyszerű, hazaias, másnak idegen ételek erre az ünnepre, az enyhe díszítés vagy csak az, hogy együtt voltak. Sokmindenkinek ez a nap rossz emlékként maradt meg a múlt évből a félvér fiú által, aki emberek életét próbálta tönkre tenni. De... Ez már csak a múlt. Elzárták, mostmár semmi baj nem történhet.

Belláék már nem mentek vissza Magyarországra, itt maradtak az új családjukkal. Az anyukák nagyon megkedvelték egymást, és ők is már az unokáik ruhákkal és játékokkal való elhalmozásáról áradoztak. Mindannyian felkészültek már a kis jövevényre, csak a lány nem érezte magát elég felelőssegteljesnek és késznek arra, hogy YoonGi-val közös babájuk legyen. Nem gondolta jó ötletnek, hogy tanév közepén essen teherbe. Idegessék, stressz, álmatlanság, fáradtság nem tenne jót a babának. Boldoggá akarta tenni a fiút, és megtenni ezt kettőjükért, de folyamatosan elrettent... Félelmek kezték ilyenkor zaklatni elméjét. Rossz anya lesz... Elrontja az életét... Mivan ha nem kap elég törődést a baba?... Hogy reagálna a baba a stresszre?... Szeretné őt a gyermeke?... És szeretné őt utána még YoonGi?...

- ... És majd a falak krémszínűek lesznek, és talán festünk oda még minden félét. Felhőt, állatokat, mindent - mondta Annabell anyukája a másik anyukának, hogy milyen gyerekszobát képzelt el. Szemei előtt látta az átalakított helyiséget.

- Akkor majd a pelenkázó is ott lesz? - kérdezett rá a másik.

- Igen, lesz ott helye.

- De... Már ott van Anna pocakjában a baba?... - tette fel egy kicsit motyogva a kérdést SoRa, ahogy hirtelen közbeszólt.

- Szerintem még nincs - kuncogott a menyasszony anyukája, aki a következő pillanatban már lányára nézett. Annabell éppen akkor tért vissza a konyhából, és ült vissza párja mellé. YoonGi átkarolva vékony testét húzta közelebb magához. SoRa ahogy meglátta a lányt, izgatottan odarohant hozzá, és letámadta szinte ugyan azzal a kérdéssel.

- Bella! Mikor lesz a baba? - hirtelen kérdésére mindenki felkapta a fejét, és az említett lányra nézett, aki megszeppenve próbálta keresni a megfelelő szavakat.

- N-Nem tudom... De szerintem nem lesz... Vagyis! - kapott észbe, próbálva kijavítani magát. De még így is... YoonGi szíve összetört... Nem szeretne tőle gyereket... Nem szereti már?... Csinált valami rosszat?... - Egy hosszú ideig még nem lesz... Tényleg nem tudom Angyalkám... Az sem biztos hogy lesz.

- De legyen Annabell - mondta az anyukája - Nektek kell. Így lenne minden kerek egész, és YoonGi-nak igaza volt. Tényleg most kéne, ha nem akarjátok hogy rátok szálljanak.

- Anya kérlek ne erőltesd - morogta, miközben idegességét próbálta levezetni azzal, hogy orrnyergét masszírozta - És mi van ha valami baj lesz? Anya. Itt az iskola és mellette dolgozok. Így is alig van időm valamire. És nem akarok úgy teherbe esni hogy azt erőltetik. Kérlek anya... Ne erőltesd... - mondta szinte már könyörögve, és idegesen. Hangjában hallatszódott a düh egy piciny formája, mely a stressz és az idegesség miatt volt. Senkitnem akart megbántani szavaival... De egy személyt sikerült. YoonGi felállva a lány mellől, egy szó nélkül felment, otthagyva a társaságot. Bell előre hajolva temette arcát tenyereibe, ahogy érezte, elszúrta. Már csak ez hiányzott neki. Megbántotta, úgy hogy nem állt szándékában, és egy olyan témában amit a fiú nagyon szeretett volna kivitelezni. Miért ilyen hülye, hogy ezt is el tudja rontani?...

Pár perces csönd után, megelégelte mindezt, és gyors léptekkel, párja után ment. De megállva a csukott ajtó előtt, iramodott meg, ahogy próbált volna bekopogni. Jó ötlet ez? Nem kéne hagyni hogy gondolkozzon, vagy lecsillapodjanak a dolgok? Kérdezte folyamatosan saját magától, keresve erre a válaszokat. A témát nem akarta annyiban hagyni, és most akart tőle bocsánatot kérni. Nem szerette volna ha valamelyikük valami meggondolatlant tesz mielőtt kibékülnének. Egy nagy levegőt véve nyitott be lassan a sötét szobába. A halvány fények a folyosóról, finoman bevilágították a szoba pár részét, s ezzel együtt a fiú alakják is ki tudta vanni, aki az ágyon feküdt, neki háttal. Becsukta maga mögött az ajtót, és óvatos léptekkel az ágyhoz sétált, majd leült rá.

- ... Haragszol rám?... - tette fel halkan kérdését, melyre nem kapott választ, így tudta hogy a válasz egy határozott igen - Bocsánat... Nagyon nagyon sajnálom... Nem akartalak megbántani... A világon mindennél jobban szeretlek YoonGi... - nézett a fiúra, de az meg sem mozdult, így szomorúan vissza fordult - Mindent meg akarok adni neked?...

- Akkor egy babát miért nem? - hallotta meg hirtelen hangját.

- Tanulnom kell YoonGi... Ha nem teszem, utána sokkal nehezebb lesz... És nem szeretném ha a baba elvetélne mert olyan sokat stresszelek... - magyarázta - Szeretném, ha megértenél... Nem akarom hogy bármi baja legyen a gyerekünknek... Én is nagyon szeretném hogy legyen... - fordult hátra, s tette kezét a fiú vállára, majd lágyan simogatni kezdte - Én lennék a legboldogabb nő a világon, ha kettőnknek összejönne... Ígérem, hogy sosem fogok megfeletkezni rólad, és erről a dologról... Lesz babánk, ígérem... Nagyon, nagyon szeretlek Manó...

YoonGi szíve meglágyult, és már nem is tudott haragudni rá. De azt sem tudta haragnak nevezni. Inkább olyannak tudta volna leírni magát, mint egy hisztis gyerek. Megértette menyasszonya szavait és tudta, igaza van. De csak ez járt a fejében, és az, hogy megvédje őket a többi embertől.

Megfordult, majd átölelve Annabell derekát, hozzábújt. Nem kellettek ode szavak, sem hangok. Tökéletesen megértették egymást, és a haragnak egy cseppje sem érződött. Így feküdtek hosszú perceken keresztül, míg nem YoonGi elaludt, miközben a lány szüntelenül simogatta a hátát, ezen a témán gondolkozva. Próbálta kiszámolni, tökéletes időpontba helyezni mindezt, mely sikerült is neki...

- Hamarosan YoonGi... Hamarosan...