Egy rosszfiú kiszemeltje

A Herceg és a Hercegnő

A nem is olyan rég elkezdett könyvemet, olvastam tovább hason fekve az ágyon. Két könyökömre támaszkodva olvastam a számomra nagyon izgalmas kötetet, miközben Yoongi átkarolva engem, a hátamon aludt. Már mindketten felöltözve pihentünk a matracon. Olyan jó volt a közelségét érezni, és ahogy védelmet nyújtó karjaival körül ölel. Szegénykém nagyon elfáradt az előző akciónk után, ezért, amikor helyet foglaltam a matracon és magamra terítettem a takarót, felemelte azt, majd bemászott alá és rám feküdt. Ha most ennyire ilyen bújós, és telhetetlen, akkor, hogy fogja kibírni azt az egy hónapot? Kíváncsi lennék rá. De azt tudom, hogy majd "otthon" be kell számolnom róla a rokonoknak. Előre megmondom, nem érdekel, hogy mit mondanak róla. Nekem ő kell...

Suga szemszöge

Még a szemeimet sem tudom kinyitni, annyira elfáradtam, és még izomlázat is szereztem mellé, de kicsit sem bánom, mert imádtam ezt az előbbi kis tornánkat. Kettő vágyam is teljesült abban a pillanatban. És ezt ő váltotta valóra.

Olyan kényelmes rajta feküdni. Az illata bódító, és felejthetetlen, ami az orromba fészkeli magát, és nem ereszt. Nem is akarom, mert imádom. Hogy fogom kibírbi nélküle? Ha többet alszunk együtt, akkor megkapom a napi Bell adagomat. De mi lesz így velem? Elvonási tüneteim lesznek, ha elmegy. NEM FOGOM KIBÍRNI!! Ehhez hozzá kell szoktatnom a testemet, mert mikor sikerül bejutnom a Big Hit-be, akkor sem szeretkezhetek minden nap vele. Jól van. Menni fog.... Remélem.

Megvan, hogy mit adok neki, ha vissza jön, mint karácsonyi ajándék. Egy kiskutyát. De azért remélem, hogy kijön a macskával. Ki is van választva, csak még nem hozhatom el, mert még nagyon baba ♥. Elolvadtam tőle. Egy kislányt választottam, akinek szerintem Holly lesz a neve, de ezt majd közösen eldöntjük. Legalább kiegyenlítek. Kettő fiú, Neo és én. Kettő lány, Bell és Holly. De majd később kíváncsi leszek, hogy kik lesznek többségben....

Eszembe jutott valami.

-Bell- szólítottam meg, mire egy hmm lett rá a válasza- Neked mikor van a szülinapod?

-Emlékszel, amikor vigyáznod kellett rám?-várt egy kicsit, majd újra megszólalt- Na azon a héten volt, vasárnap- válaszolt.

-És nekem nem szóltál??!- akadtam ki. Nem szól, hogy mikor van a szülinapja?!- De miért?!!

-Mert akkor nem bíztam benned, és akkor még nem szerettelek- magyarázta meg. Mondjuk van benne igazság, de akkor is. Ajjjj! Tudnom kellett volna róla. Több ilyen nem lesz. 

-De kedveltél. Nem?- tettem fel azt a kérdést, ami nagyon sok ideig foglalkoztatott. Kíváncsi voltam, hogy akkor is tetszettem-e neki. Mert nekem már akkor is....

-Igen is, meg nem is- válaszolt tömören.

-Ezt meg, hogy értsem?-értetlenkedtem.

-Aranyos volt tőled, hogy ennyire meg akarsz óvni, de ezt egy kicsit eltúloztad, és ez nagyon zavart és bevallom, hogy idegesített is.

-Ha mondjuk nem így ismerkedtünk meg volna, akkor gyorsabban belém szerettél volna?- kérdezősködtem tovább. Nem akartam még aludni, bár nagyon fáradt voltam. De hallani akartam azt a gyönyörű hangot, amibe szerelmes lettem.

-Nem tudom. Erre mondjuk nem tudnék válaszolni. Én azért szerettem beléd, mert anyán kívül, te voltál az egyetlen, aki így törődött velem. Megmutattad, hogy mi az, hogy szerelem, amiért nagyon hálás vagyok- hallom, amint becsukja az eddig olvasott könyvet, és az éjjeliszekrény szekrény tetejére teszi. Elkezdett alattam mocorogni, majd ahogy tudott, megfordult, így most a hasán feküdtem. Olyan kényelmes. Vékony ujjaival tincseim közé furakodott. Fejbőrömet jóleső bizsergés kerítette a hatalmába, és libabőrös lettem ettől a kis érintéstől is. Szavakkal nem tudom elmondani, hogy milyen érzés mikor csak egy kicsit is hozzám ér- Mesélj valamit magadról.

-Miért?

-Mert én még nem nagyon ismerlek, te pedig már , mint a tenyeredet-magyarázkodott.

-Régen anya mindig mesélt nekem, mielőtt elaludtam- kezdtem bele.

-Milyen történeteket mesélt?- érdeklődött.

-Szerelmes történeteket, mint például, mikor a sárkány elrabolja a hercegnőt, és a lovag megmenti őt. De rájöttem valamire.... Sok ilyen történetet hallottam, de a miénk a kedvencem- tekintetemet felvezettem a lányra, de nem emeltem fel a fejemet a hasáról. Elmosolyodtunk mindketten. Apró kezével az arcomra simított- Te vagy a legszebb hercegnő.

-Nem vagyok hercegnő- megrázta a fejét, ezzel nem adva nekem igazat- Az hőstett, ha megmented a hercegnőt a sárkánytól. De mi teszel, ha a a hercegnő maga a sárkány?

-Nem tekinteném sárkánynak- kezeimmel kicsit megemeltem magam, és közelebb kúsztam hozzá, amíg orrunk össze nem ért. Teljes súlyommal rajta feküdtem- Bármit is mondasz, gyönyörű vagy, akár te vagy a sárkány, akár nem- tekintetünket szinte lehetetlen volt elválasztani a másikétól. Ezek a gyönyörű kék szemek csak az enyémek. Én birtoklom őket. Érzem meleg leheletét ajkaimon. Párnáink súrolták a másikét, de egyikünk, sem mozdult. Kezeit az oldalamra vezette, majd simogatni kezdte azt. Most csak mi léteztünk. Csak én és ő. Szám kiszáradt a sok várakozástól. Ajkai után kaptam, mint egy éhes vad. Puhák és édesek. Nem kerteltem tovább és nyelvemet átcsúsztattam párnái között, mire egy jóleső nyögés hagyta el ajkait. Nem akartam elválni tőle, de már nem kaptam rendesen levegőt. Apróbb csókokkal búcsúztak egymástól ajkaink, míg már nem értek egymáshoz- Szeretlek.

-Én is- mosolygott rám, azzal az édes mosolyával- Te kis bűzös- nevetett, mire én megforgattam a szememet.

-Ez a név most már rajtam fog maradni?- tettem rá fejemet a mellkasára.

-Igen-kuncogott tovább. Elmosolyodtam rajta. Bolond lány. De ezt a lányt szeretem....