Egy rosszfiú kiszemeltje

A sírkővel szemben...

Annabell szemszöge

Újra itt álltam. Újra itt vagyok, ahol elkezdtem. Ahova még az elején vissza akartam jönni. Mindenre emlékszem. Azokra a kis táblákra a sok magyarázatal, amik mindenhova ki voltak pakolva. A nőre, aki az egyik boltban árulta az újságokat az elutazó embereknek, hogy ne unatkozzanak az úton. Olyan fura, újra magyar mondatot látni, vagy csak egy szót.

...

Író szemszöge

Amint oda ért hozzájuk Bella nagybátyjának a kocsija, azonnal beszálltak, majd kezdődhetett újra a másfél- két órás út. A lány, füllgallgatóval a fülében nézte a tájat, ami teljesen olyan volt, ahogy itt hagyta, csak most sokkal leharcottabb a tél miatt. Magányosnak érezte magát Yoongi nélkül. Üres volt belül...

...

-Sziasztok! Csakhogy ideértetetek! Gyertek beljebb- invitálta beljebb Míra őket, párjával együtt, aki Bellt és anyukáját hozta... Vagyis csak az egyiküket, amit Mír észrevett- Drágám. Hol hagytátok Annabellt?- az anyuka egy nagyobb levegőt vett, majd gondterhelten kifújta. Fájt neki vissza gondolni arra, hogy most hova is ment a lánya. Fájt neki, hogy Bell nem tud elszakadni az apjától, de tudta, hogy a lányának szüksége van rá.

-Meglátogat valakit- egy apró mosoly keretében tudta ezt nagynehezen elmondani- Majd hamarosan jön...

...

Bell a temető kapuját belépve, már első ránézésre kiszúrta a sokat látott kőtáblát. Markában egy csokor fehérrózsát szorongatott, amit út közben vett. Tudta, hogy az apjának mindig ez volt a kedvenc növénye, amit mindig a feleségének rajzolt. Lassan lépkedett. Nem akart elsietni semmit, hisz ideje mint a tenger. Halványan elmosolyodott, ahogy visszagondolt, hogy édesapja, mindig ehhez a virághoz hasonlította. Mert teljesen tiszta volt, mint a szirmai és gyönyörű, de a tüskéi miatt, szinte megközelíthetetlen. De Yoongi-nak, valahogy sikerült egy olyan helyen megközelítenie, ahol nem szúrt. Sorban leszedte a tüskéket, és nem hagyta, hogy a növény elhervadjon. Megtartotta és gondozta...

Ahogy odalépett, nem érdekelte, hogy milyen ruhában van, leült a sírkővel szembe. A csokrot a kő tövébe helyezte, a már kopott keretben lévő, családi kép mellé. Fájdalmasan nézett újra arra a fotóra. Megint az emlékek... Akarva, akaratlanul is visszagondolt arra a napra, mikor ez készült. Szemeit összeszorítva próbálta megfékezni a visszaemlékezést, és a sírást. Kifújt egy nagy adag levegőt, majd belekezdett.

-Szia apa... Tudom, rég volt már, hogy így beszélgettünk...-száját rágva, próbálta nyugtatni magát- Nem tudom, hogy tudod-e, hogy lett valakim. Min Yoongi-nak hívják, és szerintem ez az a szerelem, amit akkor anya iránt éreztél. Most is fáj a mellkasom, ahogy érzem a kettőnk közötti távolságot- jobb tenyerét, mellkasa bal oldalához szorította, ahogy érezte a fájdalmat. Kék íriszeinek világát elhomályosították a sós könnyek- Apa... Én ezt... Ezt nem bírom... Olyan gyenge vagyok...- ekkor pillái alól lefolytak az első cseppek- Tudom, most szégyenkeznél miattam.... Minden olyan hirtelen történt... - nehézkesen vette a levegőt, így szavaiból is alig lehetett kiszedni valami érthető szót- De ez ellen nem tehetek semmit... Asszem ezt hívják sorsnak- egy szomorú, de közben boldog mosoly bújt meg szája sarkában, közben egyet szipogott- Vele akarok maradni... Ugye így lesz?.... Vele maradok?....

...

Yoongi haza érve egy lepedőt terített a kocsi hátsó ülésére, és ugyan oda ültette hugát. Azért csinálta mindezt, mivel megkapta az üzenetet a tenyésztőtől, hogy akár most, ma is elviheti a kiskutyát. Kihasználta a megmaradt aznapi idejét, és elment a hugával az állatkáért. Hogy minél előbb megtanulja a kutyus, hogy ő az apja, majd betanítani pár dologra, hogy Bell amikor visszajön, büszke legyen mindkettőjükre. Ja, meg persze a macskával is össze kéne szoktatni, de ez volt a legkevesebb problémája.

Remegő végtagokkal várta, hogy láthassa Holly-t. Egyszerűen oda volt érte és vissza. Sokszor elgondolkodott azon, hogy vajon tetszeni fog-e a párjának, de mindig ott lyukadt ki, hogy ő is ugyan olyan szerelmes lesz belé, mint ő. Mindennél jobban szerette Bellt, ezért akarta egy "nagyobb" ajándékkal meglepni őt, bár ő még kezdő volt a párkapcsolatok szintjén. Szégyellte egy kicsit magát, amiért nem annyira romantikus amit a lány megérdemelne, és mert eddig csak egy nyakláncot adott neki. Amikor meglátta a kirakatban, azonnal tudta, hogy különleges darab. Most is azt az ékszert hordta. Sosem vette le, ahogy a lány sem...

...

Egész úton csak szunyókált a kis pléden az apró teremtés, ahogy nemrég a többi testvérével játszott. Suga percenként nézett a visszapillantóba, hogy még egy pillantást lopjon. Szívét elöntötte a melegség, ahogy arra gondolt, hogy majd együtt mennek el sétálni Holly-val, miközben kézen fogva járkálnak mindenhova párjával. Azt akarta, hogy Bell örökké vele maradjon... Nem akarta elengedni semmi pénzért..

...

-Milyen volt kint?- tette fel az első kérdését Míra néni az asztalnál. Minden egyes részletre kíváncsi volt. Hisz imádta őket.

-Másabb- válaszolt röviden Bell. Nem volt kedve semmihez. Tudta, hogy most normálisan kéne viselkednie és bekapcsolódni a beszélgetésbe, de az esze teljesen máshol járt. Nem tudta eldönteni, hogy hova is tartozik valójában. Itt született, de a szíve a másik országhoz húzza. Harcolt magával.

...

Egész vacsora alatt alig szólakt meg. Minden egyes élményükről az anyukája számolt be, de csak a közös. Yoongi-t nem említették meg. Van idejük. Majd valamikor elmesélik nekik.

Bell unokaöccse szobájába költözött, míg anyukája, a kisfiú húgához. Szerette őket, és ez a szeretet viszonozva is volt.

Bőröndjét felnyitotta, hogy elővegye a fürdéshez szükséges holmikat, mikor egy papírdarabot tapintott ki a ruhák között. Megfogta a kis cetlit, majd kivette a táskából. A ruhakupacra pillantva meglátta a számára ismeretlen ruhákat. Jól tudta kié. Elmosolyodott, majd megrázta a fejét Yoongi figyelmességén. Széthajtotta a cetlit, majd elkezdte olvasni a kézzel írott levelet...

______________

Sziasztok!

Először egy videót akartam csinálni, hogy abban el tudjam mondani mit szeretnék, de nem vagyok egy szép példány, és még egy csomó ok miatt. De inkább leírom nektek.

Sajnálom, hogy ennyit csúszott ez a rész, de sok dolgom volt az elmúlt időben. Ennek a borítóját is valahogy meg kéne oldanom, és szerintem valami hasonlót tervezek. Na mindegy.

Az előző jelentésemben egy olvasóm említette, hogy dedikáljam a könyveket. Kitaláltam, hogyha elég jó lesz ez a művem könyvben, és tetszeni is fog nektek, akkor nem tudom hogy mikor, de lehet tudok szervezni ilyen "szervezvényt", (de csak ha titeket is érdekel.)

Kitalálok nektek egy nevet, amin szólítalak majd titeket. pl. Mint a BTS-nél az ARMY. De csak ha tetszik nektek az ilyen. Írhattok kommentbe, hogy mi legyen.

Még egyszer nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok ezt a könyvet, és támogatjátok!❤❤ Imádlak titeket!

By:Itacsiga