Egy rosszfiú kiszemeltje

A Kislány

Elváltak ajkaink. Szorosan magához ölelt. A szíve gyorsan dobogott, és a testéből melegség áradt. Fejét rá rakta az enyémre. Így maradtunk egy hosszú darabig.

-Annyira szeretlek- szólalt még hirtelen.

-Én is- fúrtam bele a fejemet mellkasába. Egy apró puszit nyomott a hajamba-Yoongi- toltam el magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni- majd megismerhetem a te családodat is?- mosolyogtam rá halványan. Az arcán látszott, hogy valamin gondolkodik - Minden rendben?- néztem rá aggódva.

-Minden rendben- mosolygott rám. Nem hiszek neki- Majd holnap nálunk alszol, és akkor megismerheted őket- söpört el egy tincset a fülem mögé- El mennyünk valahova?

-Sétáljunk el a parkba- egyeztem bele mosolyogva. Oda mentem a szekrényhez, és kivettem a sétálásra alkalmas ruhadarabokat.

A ruhákat kivittem a fürdőszobába. Felvettem és észre vettem, hogy nem hoztam be a fekete farmerom. Piros ingemet a derekamra kötve, indultam vissza a szobába. Résnyire nyitottam az ajtót. Benéztem, és nem volt benn senki. Az egész szobát végig néztem, de nem találtam sehol. Pedig kikészítettem! Az ajtóm nyitódását hallom meg mögülem.

-Éppen téged kerestelek- közeledett felém- utánad akartam vinni a nadrágod, de nem voltál ott- itt hirtelen megállt, mert észre vette, hogy egy szál bugyiban állok előtte- jól áll neked a fekete- mosolyodott el perverzen. Egyik kezemmel eltakartam az alsó részem, a másikkal bele ütöttem a mellkasába, jelezve"nem ezt kell nézni". Kivettem a kezéből a nadrágot, és gyorsan felvettem előtte. Most már mindegy. Látott már így. Éppen gomboltam be a gatyát, mikor hátulról átölelt- Olyan gyönyörű vagy- ölelt szorosan magához- Hogy vagyok én ennyire szerencsés?- megfordultam, és megöleltem.

-Köszönöm - mondtam, közben fejemet a mellkasába fúrtam.

-Miért?- kérdezett értetlenkedve.

-Mert megmutattad milyen újra boldognak lenni- szorítottam magamhoz.

-Akkor ezt én is megköszönhetném- adott egy puszit a fejemre- Na, induljunk- megfogta kezem, majd lementünk felvenni a cipőket. Kisétáltunk az ajtón. Egyenesen a parkhoz sétáltunk, ahol kézenfogva folytattuk az utunkat, közben meséltünk egymásnak régi történeteket. Egy kislány rohant felénk sírva. Dörzsölte szemeit, így nem látta, hogy merre megy, így a lábamnak ütközött. Kettőt hátra lépett, és nagy szemeivel rám nézett, majd átölelte lábamat, mert csak a combom közepéig ért.

-Segíts megtalálni anyut- sírva szorított. Legugoltam hozzá, és letöröltem könnyeit-Segítesz?- nézett rám, közben aprókat szipogott.

-Hát persze- mosolyogtam rá bíztatóan. Megfogtam apró kezét, majd útnak indultunk. A másik kezemével Sugáét szorongatta. A fiú csak mosolyogva nézte a kicsi lányt, aki össze-vissza kapkodta a fejét, az anyukáját keresve. Megláttam egy harmincas éveiben járó nőt, aki aggódva kereset vamit, vagy valakit- Ő az anyukád?- mutattam a fekete hajú nőre. Hevesen bólogatott, majd azzal a lendülettel oda rohantunk. Az anyuka észre vette, hogy a kislánya folyamatosan azt ordítja, hogy "Anya". Ő is rohanni kezdett felénk. A csöppség elengedte a kezünket, és szorosan megölelte az édesanyját. Mi csak néztük őket. A nő felállt, és mélyen meghajolt előttünk.

-Nagyon köszönöm, hogy megtaláltátok a lányomat.

-Nincs mit- mosolyogtam rá. Ebéd után körül értünk haza. Nem voltam éhes, de azért csináltam neki ebédet. Melegszendvics mellett döntöttem. Megkentem a kenyereket, és beraktam a sütőbe. Kimentem a nappaliba, ahol Suga becsukott szemmel pihent. Mellé ültem, és arcát kezdtem el simogatni. Szemeibe lógó tincseit elsöpörtem az arcából, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Vissza mentem a konyhába. Kiszednem a kenyereket kicsit hűlni. Egy tányérra pakoltam párat, és a kanapéhoz sétáltam. Elkezdtem keltegetni, amire csak morgott.

-Yoongiiiii!- rázogattam meg- kelj fel. Készen van a kajád-az utolsó mondatomra kipattantak a szemei. Felült, és neki kezdett az evéshez. Gyorsan magába gyömöszölte azt a pár darab szeletet- Finom volt?- erre csak teli szájjal, mosolyogva bólogatott. Kivittem a tányért a szennyesek közé. Mikor vissza mentem, megint vízszintesbe volt. Mellé akartam ülni, de megfogta a kezemet, és rá rántott a csípőjére. Felült, majd átölelt, közben a fejét a vállamra tette.

-Yoongi -szólaltam meg egy kis idő után. Azonnal rám kapta a tekintetét- Fogsz még más lányt szeretni?

-Igen- szemeimmel a padlót cikáztam. Nem hiszem el, hogy ilyet mondott.   Egyik kezével megfogta arcomat, majd magával szembe fordította a fejem - és anyunak fog hívni téged - és megcsólokt. Miután elváltak ajkaink megint megszólalt- Adsz majd nekem egy kis Sugát, vagy egy kis Bellát?- kérdezte komolyan, közben hozzá csapta a bociszemeit. Bólogattam kuncogva. Megölelt. Majd egyszer Yoongi. Majd egyszer.

Sajnálom, hogy ez a rész ennyire rövid és ramaty lett.

Remélem tetszik nektek az új borítója. Vagy ha nem, jelezzétek, és kicserélem.