Egy rosszfiú kiszemeltje

3 nap

- Mi kell még? - kérdeztem páromtól, miközben a listára néztem. Mielőtt eljöttünk volna a boltba, leírtuk miket kellene venni mára, vagyis Szilveszterre. Üdítőket, mindenféle chipset, kekszeket és más-más édességeket pakoltunk a kocsiba, de mégsem vittük túlzásba. Alkoholt nem akartam venni, mivel nem láttam értelmét, és Yoongi is azt mondta, hogy a kis banda majd hoz, de csak sört.

- Szerintem ennyi elég lesz - adta meg válaszát, miközben lezserül, a kocsira támaszkodva tolta maga előtt azt. Haja kicsit borzas volt, s arca sápadt volt. Szemei alatt sötét karikák voltak és íriszei a fáradtságtól csillogtak. Látszott rajta, hogy nem tudott sokat aludni az este. Sokszor rákérdeztem, hogy minden rendben van-e de ő mindig csak egy legyintéssel lezárta az egészet, ami azért egy kicsit zavart.

- Biztos? Ha valami eszedbe jut, akkor most szólj, mert ma már nem szeretnék többször boltba jönni - figyelmeztettem.

- Nekem ugyan nem kell semmi. Elég lesz ennyi Kicsim, tényleg.

- Oké, akkor indulhatunk - sétáltunk éppen a kassza felé, amikor hirtelen megálltam ezzel őt is erre késztetve - Ha hazaérünk, te elmész aludni. És nincs vita - vázoltam fel neki tervemet, és meg sem várva válaszát, folytattam utamat.

...

- De nem akarok aludni. Én teljesen jól vagyok - magyarázkodott, miközben pakoltam ki a szatyrokból egy táskába. Most nálam voltunk, mivel úgy lett megbeszélve, hogy innen indulunk a kis bunkerhez, ahol ünnepelni fogunk.

- De, akarsz, és nem, nem vagy jól. Menj fel, és aludj - oktattam ki, majd az emeleten lévő szobám felé mutattam - Hidd el, jót fog tenni - léptem elé, majd karjaimmal körülfontam nyakát, s mélyen a szemébe néztem - Majd később csatlakozom. Oké? - mosolyogtam rá lágyan, miközben bal tenyeremet arcának egyik felére tettem.

- De mikor? - hangja halk volt, s motyogott ismét, és mint egy szeretetéhes kiscica, bújt bele a kezembe, miközben gyönyörű szemeit lehunyta.

- Miután készen leszek a dolgommal. Utána beállítom az órát és befekszek melléd és aludhatunk jó sokat - vázoltam fel neki eddigi terveimet. Hangom olyan volt mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna, s a legfurcsább az egészben, hogy nem tudom miért. De ahogy láttam, megnyugodott.

- Segítsek? Akkor hamarabb készen lennénk - ajánlgatta, de én csak megcsóválva a fejemet fejeztem ki ezzel nemtetszésemet. Figyelmes velem szemben, még akkor is ha fáradt, boldog vagy szomorú, mindig.

Ezt az énedet szerettem, imádtam és mikor ilyen voltál, az egész fejedet szétpuszilgattam volna... De ő eltűnt…

- Nem kell Nagyfiú. Pikk-pakk készen leszek, szóval mehetsz is fel, mindjárt megyek utánad - simogattam meg hüvelykujjammal most fáradt arcát, mire egy halk, nyugodt morgás csúszott ki húsos ajkai közül.

- Biztos?

- Igen. Csak annyi hogy átpakolok a táskába és ennyi.

- Oké. Akkor ígérd meg hogy sietsz - fújta ki fáradtam a levegőt, majd számra egy gyors, mégis szeretetteljes csókot nyomott, majd megfordulva, indult el a szobám felé, ahol várta őt az ágyam. Amennyire ismerem, ahogy a párnára, esetleg a matracra érkezne a feje, azonnal elaludna, és ezen nem tudnék csodálkozni.

Egy másik fiút kaptam vissza. Aki mindig csak pörgött, élvezte a kis kalandjait, cigizett és csak a haverjaival foglalkozott. Még akkor sem volt ennyire ilyen, mikor még nem ismertük egymást. Akkor is annak az enyhébb változata.

…

A szobába érve, azt láttam, ahogy az egész ágyamat beterítve alszik. Feje felett elkényelmesedve, ott aludt összegömbölyödve a másik pasim. Most olyan csábítónak tűnt az ágy. Két pasi feküdt ott és mindketten ellenállhatatlanok voltak. Yoongi testét még mindig az a fehér, kicsit gyűrött póló fedte, míg a másik felét a fekete takaróm takarta el s melegítette is egyben. Arcán most nem látszott hogy rossz álmok gyötörnék, vagy kényelmetlen lenne számára az ágyam, bár az látszott hogy még sápadt s szemei karikásak voltak. Ez a férfi olyan tökéletesnek tűnt számomra még a hibái ellenére is, hogy az felfoghatatlan volt.

Imádtam mikor anyatigrisként védelmeztél engem minden rossztól. Fontosnak éreztem magam melletted és úgy éreztem hogy értékes vagyok. Beleszerettem abba a szörnyetegbe aki voltál, s aki vagy...

Zsebemből elővéve a mobilomat állítottam be rajta az időzítőt, hogy nehogy álaludjuk az egész Szilvesztert. Amint ezt a műveletet elvégeztem, a készüléket az éjjeliszekrényre helyeztem.

Méregettem, terveket eszeltem ki, de sehogy sem tudtam kieszelni hogy hogyan is tudnék én oda mellé befeküdni, hisz kezeivel megakadályozta, hogy bárki is mellé feküdjön, de nem akartam felébreszteni csak azért hogy én tudjak pihenni. Számára a pihenés most sokkal fontosabb volt mint nekem.

Odasétáltam az ágy mellé, majd föléhajoltam. Csak csodálni tudtam tökéletes pofiját, melyet most legszívesebben folyamatosan csak puszilgatnám. Bódítóan férfias illata az orromba kúszott, s nem eresztett.

Oly sok mindent meg tudtam volna adni azokért a pillanatokért, mikor csak mi ketten léteztünk. Csak néztük egymást, csak egymáséi voltunk, mikor csak mi ketten voltunk..

...

Vernon szemszöge

3 nap. 3 kibaszott nap és megyek vissza Koreába. Szétverem annak a kis szőkének a fejét, és elveszem azt ami az enyém. Annabell hamarabb az enyém volt és senkié nem lejet rajtam kívül. Senkié!