Emlékszem, még kiskoromban volt egy plüssrókám. William volt a neve. Mindenhova magammal kellett vinnem, mert ő volt az egyetlen barátom. Ha ő ott volt, akkor nem voltam magányos. Megosztottam vele minden gondolatom, titkom, problémám, és sokszor mondtam neki mesét, és ő sosem mondta el senkinek. Legtöbbször csak a kezembe vettem egy könyvet és azt kinyitva kezdtem el mondani a saját kitalált történetemet neki hogy el tudjon aludni velem, de még nem tudtam olvasni, csak úgy akartam kinézni, mint a nagyok. Willi-t még anya varrta az 2. születésnapomra. Fekete gombszemei voltak és olyan volt mint egy rongybaba. A hasa, a fejének az alja és a farka vége fehér volt, míg lábai vége feketék voltak és persze a teste narancssárga volt. Az életem része volt ez a kis játék, de sajnos az anyaga elöregedett, és anyáék úgy gondolták, hogy nem lenne jó számomra, ha a kezemben elszakadna, ezért feltették a könyvespolcra, de úgy, hogy ne tudjam elérni. Csak 7 éves voltam mikor ez megtörtént. Féltettem mert egyedül volt és azt gondoltam, hogy fél. Ott ült magányosan, és csak nézett a világba. Nem volt kalandban része és unatkozott. Nagyon sokáig ott ültem a könyvespolc előtt és csak néztem, de néha még beszéltem is hozzá. Akkor lehet hogy azt hittem, ha nézem, akkor történik majd valami, és egy véletlen folytán leesik és újra a kezemben tarthatom öreg barátomat. De nem így volt. Ottmaradt és nem ment sehova. Teltek az évek. Nem kalandoztunk többet, és nem mentünk sehova együtt, és már nem ültem ott előtte. Csak néha-néha rápillantottam mikor elhaladtam mellette. De még mindig a polcon ült, és olyan volt mintha csak várt volna. Ez a történet annyira emlékeztet Yoongira. Csodálatos kapcsolatom volt vele. Imádtam minden egyes percét és idővel ez a fiú, az életem részévé vált. De… az a baleset mindent megváltoztatott… Ugyan arra a sorsra jutott mint William. Eltávolodott tőlem és nem figyelt rám, pedig ott voltam a szemei előtt. A csodára is vártam, hogy újra visszakapjam és a karjaimban tartsam őt, de itt sem jött el. Ő is ott maradt a polcon…
Vernon szemszöge
Verejtékes homlokomat törölgetve néztem meg eddigi munkámat, ami igazából annyi volt, hogy megterveztem, bejelöltem a fémlapokon, és méretre vágtam a rudakat. Haladunk, haladunk. Hamarosan ez is kész lesz. A pince tökéletes hely lesz neki, hisz ha torkod szakadtából ordítasz is, azt is csak alig hallják, plusz még vagy egy elkerített rész, ami igazából egy kisebb szoba, de ez pont megfelelő lesz a céljaimra. Nehogy meglássák apáék mikor lejönnek, bár ennek kevés az esélye. És ha sikerülne kinyitnia a ketrecet, ami szinte lehetetlen, akkor ezzel is meg lehet akadályozni a szökését. A kis helyiségbe vittem le matracot amin majd aludhat, és ha én ott vagyok vele, akkor nem csak azt. Tisztában vagyok tetteim súlyával és következményeivel, de ha a hegy nem megy oda Mohamed-hez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Nekem kell ez a lány, és nem hagyom hogy egy kis ribancszőke hajú cicafiú elvegye tőlem. Szeretni fog, és el fogja felejteni hogy egyáltalán ez a másik fiú létezett.
Írói szemszög
Annabell az ágyán feküdve hallgatta a zenét, füllhallgatója segítségével. Testével hátat mutatott Yoonginak, s úgy feküdt. Takaró csak a térdéig volt felhúzva, s mint mindig, egy pólót és egy alsóneműt hodott, de most a pólóra vett egy terepmintás, bő pulcsit, amit Yoongi-tól csórt el, így az sokkal nagyobb volt rá. Párja mellette ült, s hátát az ágytámlának támasztotta, miközben takaróval borított, felhúzott lábához nyomott füzetbe írt egy újabb dalt. Persze az ő fülében is ott volt a fülhallgató, de az, amit még Szerelme vett neki ajándékba. Kincsként őrizte, és szerette nagyon, hisz ez az eszköz szépen szólaltatta meg a hangokat. Sokszor oldalra pillantgatott nyugvó Kedvesére, s majdnem minden alkalommal elmosolyodott. Kerek fenekét csak félig takarta lopott pulcsija, de még így is jól látta szeretett gömböcskéit, melyeket forróbb alkalmakkor élvezettel gyúrogatott. Egy kicsit zavarta hogy már egy ideje nem piszkálták egymást ma. Combjai csábítóak voltam számára, s gondolta, most rajta van a sor, hogy megszivassa. Maga mellé tette füzetét, telefonját és fülesét halkan, bár tudta hogy Szerelme zenét hallgat, de nem bízott semmit a véletlenre, majd felemelve kezét, lendítette azt meg és csapott rá a fedetlen combra, mely felül helyezkedett el. Annabell azonnal felsikkalnott a hirtelen ütésre, és megijedt, hiszen nem számított erre.
- A kurva anyádat Yoongi! - ordította el magát a lány, és dörzsölni kezdte a fájó pontot, mely most egy picit bizseregni kezdett - De egy szemét pöcsfej vagy! - a fiú persze csak röhögött a lány reakcióján és szitjozódásán, és fürdött a jókedvben.
- Én is szeretlek - próbálta kimondani röhögése közepedte.
- Bazdmeg!
- Most márt ez lesz a szeretlek nálad? - viccelődött Yoongi.
- Bazdmeg - mondta újra, s abbahagyta lába dörzsölését, mivel a fájdalom enyhült, de az a bizsergő érzés sajnos nem.
- Awww~ te is bazdmeg - küldött egy puszit durcás párja felé, aki gyilkoss pillantásokkal pillantott felé. Újra lenézett lábára, és ott volt Yoongi hatalmas kezének piros lenyomata.
- Nézd meg mit csináltál - mutatott comjára, mire a férfi odahajolt és úgy tett mintha újra ütni készülne, mire a lány megfogva kezét nézett sötét szemeibe - Nehogy. Megpróbáld. Mégegyszer - tagolta, hogy felfogja ez nem jó ötlet. Elmosolyodott újra a fiú, majd kezüket összkulcsolva hajolt párja comjához, majd a piros felületre egy lágy puszit nyomott. Persze a folt láttán majdnem elröhögte magát, de próbálta visszatartani, nehogy kapjon Annabelltől egy olyan nyaklevest hogy még a takony is kijön az orrán - Na azért Manó. Ez a legkevesebb. Ügyes fiú - simogatta meg a barna, kócos loboncot, mire mindketten elkezdtek mosolyogni, hogy milyen furcsa kis párost alkotnak.
Yoongi még egy puszit nyomott a puha combokra, melyeket ő birtokolt, majd Bell ölébe tette a fejét. A lány ujjai simogatták haját és fejbőrét, melyet csukott szemmel élvezett. Néhányszor egy kis morgás csúszott ki ajkai közül, ezzel mutatva tetszését. Szerette ezeket az édes, romantikus pillanatokat, és persze azt a törődést amit a lány, felé nyújtott. A lágy érintések, a lassú lélegzet, az egyszerre dobbanó szív csak egyre jobban sodorta közelebb egymáshoz őket. Minden egyes nap úgy érezték, hogy most jobban szeretik a másikat mint tegnap. Egymás életének a részévé váltak. És ők úgy érezték, hogy őket sem föld, sem ég nem tudja elválasztani egymástól. Szerintük ez volt életük első nagy szerelme.
YOU ARE READING
Egy rosszfiú kiszemeltje
RomanceMagyar lány egy szöuli iskolába megy, ahol a környezet elég durva, de vannak normálisak is közöttük. Egy hét fős csapat, egyik tagja kiszemeli a lányt.De a lány.... Eddigi legjobb helyezés: Romantikus #1 Kérlek légy tekintettel arra, hogy az első és...