Egy rosszfiú kiszemeltje

Pia és gyógyszer

(Ezeket amiket most írok, nem 100%-ig biztos eljárások vagy ilyenek, de asszem így csinálják)

Annabell szemszöge

Nem értem! Miért vagyok itt? Miért jöttünk ide?

- Kérem foglaljon helyet a széken- mondta a nő, majd visszasétált a székéhez és ráült.

Anyára néztem értetlenül, hisz még mindig nem tudom minek vagyok itt, de ő csak magyarázkodás helyett mosolyogva biccentette fejét a nő felé. Feladtam a néma faggatást, ezért remegő s bizonytalan léptekkel sétáltam a nemrég megismert nő felé. Új lapokat vett elő, majd azokat töltötte ki.

- A teljes neved Szél Annabell?- kérdezte, le nem véve tekintetét a lapról.

- Igen- válaszoltam röviden, majd leültem az asztala melletti kis székre. Amint ezt kimondta, azonnal lefirkantotta.

- Korod?

- 18.

...

Kérdések sorozatát tette fel nekem, melyeket már untam. Nekem ennyi elég volt mára a kérdésekből és az emberekből. Jaaaaj én kis antiszociális.

- Kérlek add ide az egyik kezedet- mondta, mire egyik tagomat felé nyújtottam, mire azt megfogta. Az asztaláról elvett egy ér szorítót, melyet felkaromra rakott. Húzva rajta, szorította rá végtagomra. Pár másodperc múlva, ereim kezdtek kiduzzadni. Érdekes látvány volt, meg kell hagyni. Nyomkodni kezdte két vénámat, melyek közül kiválasztott egyet, amelyik szimpatikus volt számára. Elővett egy kis sprét, és befújt vele egy kis területet. A fiókból kivett egy gumival borított tűt, amely a hegymén volt rajta, és az oldalán is volt, hogy kényelmesen meg tudja fogni. Leszedte a tetejéről a kis kupakot, majd újra ellenőrizte az eremet, hogy jó-e. Leszedte a szorítót, majd a tekintetét lenem véve a kezemről szólt hozzám- Ez egy kicsit csípni fog- ahogy ezt kimondta, beleszúrta a bőrömbe a tűt.

Tényleg csak egy kicsit fájt, de amikor mozgatta egy kicsit, az egy kicsit csikizett. Elővett pár kis fiolát, és azt egyesével rákapcsolta a tű végére, amely megtöltötte a kicsiny üveget a vörösen csillogó véremmel.

- Ez azért szükséges, hogy megtaláljuk neked a megfelelő fogamzásgátló tablettát. Ahogy anyukád mondta, már voltál fiúval és hamarosan újra együtt lesztek. Egy hétig kell szedned, és ez idő alatt fog hatni a gyógyszer. De ezt folyamatosan szedned kell, a hét minden napjában, és ugyan abban az időpontban. Ha egyszer is elfelejted elvenni vagy rosszkor, akkor újra várnod kell egy hetet- teljesen lefagytam, amiket mondott. Anya... tényleg,,,, ezért hozott.... ide?- Nem kell hordania semmilyen védőeszközt a fiúdnak. Szerintem ez tényleg jó karácsonyi ajándék nektek- mosolygott rám kedvesen, de én még mindig le voltam fagyva...

Suga szemszöge

Átlépve az ajtó küszöbén, tértem be a kis bunkerunkba, ahol már a többiek lepihentek. Alkoholos üveggel a kezükben fokozták az este hangulatát, mely már így is elég jó volt, ahogy elnéztem.

- Megjött a híres nyelvtechnikás!- ordította el magát köszönésképp Jimin, felemelve az üvegét. Most is, szokásához híven perverzen szólított meg. Már nem nagyon emlékszem, hogyan ragadt rám ez a név, de ezt szokta néha használni a csapat.

- Csá srácok- köszöntem nekik, miközben beléptem a nappaliba, és lehuppantam Hoseok és Jin közé, miközben ők is visszaköszöntek nekem.

- Tessék, megérdemled- nyújtott felém egy már kibontott sörösüveget, amit azonnal elfogadtam.

- Kösz Mon- amint megköszöntem, azonnal belekortyoltam. Keserű íze marta a torkomat, mely jól esett az eddigi történtek után. Izmaim elernyedtek, ahogy kényelembe helyeztem magam, majd elengedtem a testemet. Jó volt , hogy újra együtt volt a banda.

Ők voltak a másik családom. Vannak korkülönbségek,de még így is egy osztályba járunk. Hogyan is van ez? például Jungkook magántanárokhoz járt, így sokkal többet tudott mint amit a korosztályában elvárnak, és emiatt hozzánk csapták. Nem voltunk olyan rosszak aminek a többiek képzeltek. Az csak egy álca volt. Utáltuk, ha cseszegetnek minket, vagy egyáltalán bántanak. Ezért összefogva megmutattuk nekik, hogy nem jó emberekkel packáznak. Csak akkor bántottunk valakit, ha az egyikünkkel bánt rosszul. Mindig kiálltunk egymás mellett, és egy családként viselkedtünk.

- Na hogy ment a meghallgatás?- tettem fel a kérdést, amely nagyon foglalkoztatott.

- Szerintem jól ment, bár úgy érzem, hogy elrontottam- vallotta be Jungkook, miközben tarkóját vakargatta.

- Nekem jól ment- mondta el saját véleményét Tae.

Mindenki egyesével elmondta, hogy szerinte mit rontott, és hogy mi a véleménye a teljesítményéről. Én személy szerint én jól adtam elő a dalomat. De még így is mindenki izgult, hogy vajon hogy lesz,mi lesz, hisz nem mi döntjük el, hogy ki kerül be s ki nem. Az idegeink pattogtak, és az alkohol segítségével próbáltuk ezt tompítani.

Telefonom rezegni kezdett, ami azt jelezte, hogy sms-t kaptam. A szívem kihagyott egy ütemet, mivel nem tudtam, hogy ki és mit írt nekem. Nem tudtam eldönteni, hogy elővegyem-e, hisz ha rossz hírrel érkezett a levél, akkor az elrontaná a mostani jó hangulatomat, amit nem szeretnék... de mi van, ha sürgős?

Lassan a zsebembe csúsztattam a kezemet, és elővettem a készülékemet. Egy gombot megnyomva rajta, megnyitottam a képernyőt és megnéztem, hogy ki is üzent nekem. Szívem hevesebben kezdett el dobogni, ahogy leolvastam az üzenet feladóját.

Hamarosan megyek haza..