Egy rosszfiú kiszemeltje

Az első napom

Vége a nyári szünetnek. Az anyukámmal még a szünetben kiköltöztünk Koreába, Magyarországról.
Ma reggel van az első napom az új sulimban. Hála égnek, nem kell egyenruhát viselni.
Reggel 6-kor megszólalt az ébresztő, amitől ijedtemben majdnem legurultam az ágyról.
Lassan, de magabiztosan sétáltam ki a szobából, egyenesen a fürdőbe. Ott elvégeztem a dolgomat, majd vissza battyogtam, hogy kiválasszam mai ruháim.

(Ebben a történetben, ilyen a hajam is)

Lementem a konyhába, ahol anyu kómás fejével találtam szemben magam.
Reggelizetem, felkaptam a táskámat a vállamra, és elindultam a suliba. Beraktam a fülembe a fülhallgatót, és úgy folytattam az utat.
Oda érve ránéztem az órámra, ami 7:03-at mutatott. Elég korán ide értem, de rajtam kívül is vannak itt páran, ami egy kicsit megnyugtatott, hogy nem csak én jöttem korán.
Vettem egy nagy levegőt, és átléptem a suli küszöbén. Hatalmas ez az épület. A portástól megkérdeztem, hogy hova kell mennem, amiben azonnal segített.
Ahogy a terembe értünk, illedelmesen megköszöntem a nő segítségét. Az ablak felőli padsorban foglaltam helyet. Nem középre, és nem is túl hátra, hanem a kettő között.
Vissza raktam a fülhallgatót, és csak bámultam ki az ablakon. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopogtatja a vállamat. Egyik fülelmből kivettem a szerkezetet, és rá nézek.

-Hello. Biztos te vagy az új lány. A nevem Kim Ji Woo- vigyorgott mint egy kisgyerek, közben felém nyújtotta a jobb kezét, amit elfogadtam.

-Szia. Igen, én vagyok. A nevem Szél Annabell. Nagyon örülök- mosolyogtam vissza rá.

-Én is nagyon örülök a találkozásnak. Remélem, majd még beszélünk - azzal mosolyogva el is ment.
Ránéztem az órámra, ami 7:38-at mutatott. Milyen gyorsan eltelt az idő
Lassan beljebb jöttek az új osztálytársaim, akik sokféle képpen köszöntötték egymást.
Becsöngettek, és mindenki a helyére ült. Kicsivel később bejött az osztályfőnök, aki egy negyvenes éveiben járó nő volt. Kinyitotta a naplót majd elkezdte sorolni a neveket. Hét ember még nem érkezett meg, de kb 6 perc múlva, röhögcsélve jöttek be, majd helyet foglaltak a leghátsó padsorokban.

-Kérem az új tanulónkat, hogy mutatkozzon be- szólalt meg az oszt.f.- akár a helyeden is állhatsz, nem kötelező kijönni.

A helyemen maradok.

-A nevem Szél Annabell. A családommal nem rég költöztünk ide Magyarországról- megálltam, mert nem tudtam mit mondani. Nem akartam elmondani a balesetet, ami a családom szónál eszembe jutott.
-Köszönjük Annabell. Kérem az osztályt, hogy segítsen neki beilleszkedni.

Az óra többi része nagyon unalmasan telt.

Végre kicsöngettek.

Éppen az ablakon túli tájon akadt meg a szemem, mikor egy széket raktak a padom mellé. Egy szőke hajú, bőrkabátos fiú ült mellém, a kis csatlósaival együtt.

-Szia Szépségem- szólalt meg, de én csak tovább nézelődtem.

-Ne szólíts így- szóltam oda neki, mire felnevetett társaival.

-Hogy felvágták a nyelvét- mondta egy másik.

Kifújtam egy nagy adag levegőt, és indulni készültem, de visszahúzott. Megragadta a csuklómat.

-Hova hova?- kérdezte egy kaján vigyor kíséretében.

-El innen- kezemet kirántottam övéi közül, majd tovább mentem. Mögöttem füttyögni kezdtek, de elengedtem a fülem mellett.

Pár perc múlva, újra becsöngettek.
A maradék 4 óra is gyorsan eltelt. Kiérve az épületből, a hét fiúval találtam szemben magam, akik motorukon ülve beszélgettek. Az egyik észre vett, majd oda szólt nekem.

-Helló Szépségem- állt fel, és közeledett felém.

-Mit akarsz?- szóltam oda neki unottan.

-Csak ismerkedni- egy perverz mosoly kíséretében, meg akarta volna fogni az arcom, de elütöttem- Milyen harcias Cica- fogta meg "sebes" kezét.
Nem érdekelt, csak tovább haladtam, a haza vezető úton.

Sikeresen haza értem. Már utálom őket. Gyorsan letusoltam, és befeküdtem az ágyamba. Lassan elnyomott az álom.