Egy rosszfiú kiszemeltje

Viasz szárnyak

Yoon Gi gyors, és erőteljes lökésekkel sodorta magát egyre jobban a csúcshoz, miközben az alatta fekvő, szomorú lány, próbálta mindezt élvezni. Ez nem volt semmi számára, csak egy érzelemmentes szex. A fiú csak a kielégülés ködös útját hajszolta, figyelembe se véve párja igényeit, illetve érzelmeit. Vad, erős, intenzív és lendületes volt, ahogy mindig, csak ide társult az is hogy egy kicsit erőszakoskodott és elhagyta az érzelmeket. Próbált olyanokat mondani hogy úgy tűnjön hogy szeretkeznek, de nem sikerült. Kielégüléshez tökéletes, de nem ezt akarta Annabell. A régi Yoon Gi-t akarta, aki szenvedélyesen irányítja őt, és vezeti. De mintha egy idegen ért volna hozzá. Mocskosnak érezte magát és azaz érzés kerítette hatalmába, mintha megcsalná szerelmét. Nem értette maga sem hogy miért van ez. Hisz ő Yoon Gi. Az a Yoon Gi aki mindig ott volt vele. Felidegesítette, megvígasztalta, megnevetette, megvédte és vigyázott rá. Az arca nem változott, sem a külseje. De mintha egy másik ember lépett volna ki abból a fehérfalú kórházból. Idegen...-súgta neki folyamatosan egy belső hang, melyet mindig próbált figyelmen kívül hagyni és elnyomni.

- Ighen... - morogta mély, rekedtes hangján - Ezazh... Igen! - mondta hangosan, egy nagyobbat lökött, és elengedte magát a lányban. Csípőjével még párat körözött elnyújtva élvezetét, majd kihúzódott belőle, és mellé feküdt - Agh... Ez kibaszott jó volt - lihegte kielégülten. Éjjeliszekrénye fiókjából kihalászta már felbontott doboz cigijét, és abból elvéve egy szálat, gyújtott rá. Visszadőlt párnájára, és Annabell felől lévő kezét felemelte. A lány kicsit össze gömbölyödve, háttal feküdt neki, és mélyen gondolataiba merült - Na gyere ide Baby - ahogy ez kimondta, mélyet szippantott a fehér szálból és sötét tekintetét a mellette lévő meztelen testre vezette, mely megbabonázta. Feleszmélt, és felé fordulva a másik vállára tette fejét és szorosan hozzá bújt. Yoon Gi átkarolta és egy újabbat szívott. Bell orrát már nagyon csavarta az az undorító, nikotinos kis szar, hogy már a hányinger kerülgette. De nem mondott semmit, hisz nem tudja megváltoztatni és nem tudja irányítni. Majd hozzá szok-gondolta magában. Izzadt, meztelen testük egymáshoz simult és tapadt. Érezni lehetett a forró levegőben kettőjük illatát, mely belengte az egész szobát - Még sosem voltam olyan csajjal aki szedi ezeket a bogyókat. De hallod? Kibaszott jó! Kurva jó vagy az ágyban és még ez hozzá! Agh! - hörögte szórakozottan. A lány mélyen beszippantotta fűszeres illatát, és visszarepítette őt azokra a napokra, mikor még nem ilyen volt. Lehet hogy még az igazi Yoon Gi-nak kell egy kis idő hogy visszajöjjön... Lehet hogy úgy kéne viselkednie a fiúval mint azelőtt? Próbáljon irányítani? Próbáljon ki olyan dolgokat amiket tudta hogy szeret?

Átlendítette meztelen lábait a fiú dereka felett és leült a hasára, s megtámaszkodott mellkasán. Yoon Gi-nak tetszett a lány merészsége és hogy így kezdeményez. Tetszett neki a látvány, a póz és érzékei, hormonjaival újra kiélesedtek és férfiassága keményedni kezdett. Nem volt titok, rikított róla hogy nimfomániás. Imádta a szexet, és ezt nem is tagadta. Merevedése Annabell fenekéhez simult, kinek tekintette a cigit szívó férfinak a tekintetével összekapcsolódott, ki várta a következő lépést. Vajon milyen jó kislányt tanított ő be? Mennyire tudja hogyan tudja őt boldoggá tenni? Kérdései miatt egy perverz, de annál sokat mondóbb, és ördögi pillantással figyelte a rajta csücsülő lányt. Szabad kezét, melyben nem a cigaretta volt, felvezette a másik combjára, és simogatni kezdte a selymes, fehér bőrt, ezzel még jobban lázba hozva saját magát, s ezzel együtt bátorítva párját hogy folytassa amit elkezdett.

...

Annabell szemszöge

Mocsok... Ezt éreztem leginkább. A lelkemben és a testemen is. Annak az idegen férfinak az érintéseit éreztem, aki Yoon Gi testébe költözött. Nem az az ember nézett vissza rám akibe beleszerettem. Egy mocskos, undorító, legaljasabb és legalantasabb idegen volt. Miért is hagytam magam szenvedni? Az eszem tudta hogy véget kell vetni mindennek minél előbb, mielőtt pofára esek... De az a nyomorult szív... Ez a nyomorult szív valahogy mindig legyőzte azokat a nyomós érveket és döntéseket, melyek megkíméltek volna a fájdalomtól. Szerettem volna hinni neki... Szerettem volna tudni hogy mind igaz... Hogy ennek nincs vége... De ez csak egy kis játék volt a játéktere egyik gépén. Tovább kell lépnem, mert ha nem, függővé válok, beleőrülök és értelmetlenül halok meg... Úgy érzem magam mint Ikarosz, ki túl közel repült a Naphoz, s viasz szárnyát megolvasztotta és a mélybe zuhant, a tenger habjai közé... Szárnyaim már nincsenek, rég elvesztettem őket, csak a remény maradt meg, de az is csak pár csepp a kulacs alján...