Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Théba utcái II.

„Az biztos, hogy folyton pörögsz, mint kavics a sivatagi szélben."

„Te és Mahado... Ha el is tekintünk tőle, hogy tizennégy évvel idősebb nálad, akkor is ott van a tény, hogy ti ketten tűz és víz vagytok!"

„Én vagyok a tűz, ő pedig, aki kioltja a jókedvem!"

Sitara immár emberi alakban, lazán feje és nyaka köre tekert legújabb selyemsáljával szökdécselt a Hold-negyed utcáin, elégedett mosollyal az arcán személve környezetét. A házak között kifeszített vásznak résein átszűrődő Nap tüze sem égette már, csupán melegítette bőrét. Az emberek ebben a formában már felismerték, amint elhalad mellettük, és fejet hajtva köszöntötték, hercegnőnek és oroszlánfelségnek szólítva. Mosolyogva, vidáman intett vissza nekik. Mennyivel jobban szeretett így a városban sétálgatni, mint nagyapja szövegelését hallgatni a Holdtemplomban!

Az emberek, és az emberi alakjukban lévő alakváltók vászonból, pamutból vagy selyemből készült öltözetet, sokan tunikát vagy szentit* viseltek, néhányan nadrágot is szoknyaszerű öltözetük alávettek. A ruhák színe és formája fajtájuktól, rangjuktól és hangulatuktól is függött. Ebben a negyedben általában világosabb, fehér, halványkék, orgona- és levendulalila, amiket ezüst motívumok díszíthettek. A gazdagabbak ékszereket és selyemsálakat vettek magukra, a kevésbé tehetős emberek a vászonruhájukhoz tartozó csuklyát húzták a fejükre a Nap ellen. Csuklya az ő ruhájához is tartozott, de jelenleg nem volt rá szüksége.

Az utcákon az emberek és isteni kegyeltek mellett számos, más élőlény is megfordult, főként kutyák és kistestű macskák. Ezek az állatok már több évszázada megjelentek a birodalom városaiban, néhányukból hű társuk vált, a többiek szabadon kószáltak a házak között. A kutyák nagy része magas, nyúlánk testű, hosszú fejű és fülű állat volt, legtöbbjük fekete vagy homokszínű, rövidszőrű. A macskák a párducok, szerválok kisebb változatára emlékeztettek, legalábbis fekete, illetve foltos mintázatukat tekintve. Testük a kutyákhoz hasonlóan vékony és nyúlánk formájúvá alakult, hatalmas fülekkel és hosszú bajusszal rendelkeztek.

Sitara izgatottan szemlélte az ablakpárkányokon sütkérező, vagy éppen árnyékba húzódó, doromboló macskákat és a standok körül ételmaradékot kereső cingár kutyákat. Szíve melegséggel telt el, tudván, hogy nemsokára viszontlátja saját kutyáját, akit nagyapja kérésére Nana gondjaira bízott. Négylábú barátja eddig mindig megpróbált belógni a Holdtemplomba vele együtt, és mivel odabenn állatok nem tartózkodhatnak, kivéve természetesen a macskaféléket, nagyapja ráparancsolt, hogy távolítsa el a kutyát.

Átlépve a negyedhatárt a város központi kerületében találta magát. A Nap-negyedet már széles, egyenes sugárutak, főként halvány sárgára, avagy narancssárgára meszelt, négyszögletes, középpolgári lakóházak jellemezték, amiken, ahol lehetett, az arany szín is megjelent.

Még néhány utca, amiken egy macska könnyedségével suhant át, és már el is érte a Nap-negyed piacát. Mivel a házak itt távolabb voltak egymástól, a főút, vagyis a Napsétány menti forgalmas Nappiacot csupán a standok közé lógatott, sárga, narancssárga és tejfehér vásznakkal árnyékolták, viszont így több, magasba nyújtózkodó pálmafa is szegélyezhette a sétányt. Az árusok itt is mindenfélét kínáltak, ám ebben a negyedben főleg emberek, a természetfelettiek közül pedig mágusok és harcosok laktak és kereskedtek, alakváltókat alig lehetett látni az utcákon. Népe tagjai tiszteletteljesen üdvözölték és kedvesen rámosolyogtak. Legtöbben elégedettek voltak az uralkodócsaláddal, akik elhozták az aranykort a birodalom számára.