Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Barlangi fejtörő

„A magányos sakál nem mindig állja ki a száraz évszakot, de a falka túlél. (...) Falkában erősebbek vagyunk!"

Mosi, Desta és Sanura sokszor elkeskenyedő, girbegurba járatokon keresztül követték az oroszlánok illatát. A sötét barlangot megvilágító lila, türkiz és kék fáklyák előfordulási gyakorisága is lecsökkent, egyértelmű volt, hogy ezen az útvonalon a kékek ritkábban járnak. Az már gyaloglás közben feltűnt nekik, hogy a négy oroszlán és az őket feltehetően sakkban tartó Zoana illata mellett még két sólyomvérű és egy harcos illata is érződött. Úgy vélték, talán a boszorkány szövetségesei lehetnek.

Idővel elértek egy hármas elágazáshoz, ahol az oroszlánok és a három másik szag rejtélyes birtokosainak illata kettévált, a középső, és a jobb felé vezető járatban is folytatódott tovább. Amin azonban az alakváltók még ennél is jobban meglepődtek, hogy ebbe a már megszokott illatelegybe innentől Nia és csapattagjainak szaga is belekeveredett, sőt, mindkét elágazásból érezni lehetett. Ellenőrizték a térképet, és a bal szélső járat a fegyvertárhoz, a jobb a kijárathoz vezetett, ám a középső már az ún. szellemzónába mutatott. A hármas tagjai tanakodva néztek össze.

– Úgy tűnik, Niáék is erre jártak – állapította meg Mosi. – Talán előttünk találtak rá az oroszlánokra, de az is lehet, hogy utánuk jártak erre. Annyit tudunk, hogy a fegyvertár balra van, a kijárat jobbra, középen pedig az ismeretlen. Az oroszlánok illata közép és bal felé is folytatódik, Niáék illata is ebből a két járatból jön, Zoana illata viszont közép felé.

– Azt tudjuk, hogy Zoana afelől hozta az oroszlánokat, ahonnét mi jöttünk... – találgatott Desta –, és akkor valószínűleg középen vitte tovább őket. Niáék talán egy kerülő úton tartottak kifelé a fegyvertárból, megérezték az oroszlánok illatát, követték a középső járaton, megküzdöttek a boszorkánnyal, és elmenekültek a kiszabadított túszokkal?

– Viszont ez az elmélet két okból sem áll össze – mondta Sanura. – Egyrészt, a fegyvertár irányából is érezni az egyesített szagkeveréket...

– Lehet, hogy miután legyőzték Zoanát, a fegyvertár felé menekültek vissza.

– De akkor már miért nem a kijárat felé? – hozta fel Sanura. – Másrészről, ha a fegyvertár felől jöttek volna, akkor nem csak a középső járatból, hanem az azzal ellentétesből, ahonnét mi jöttünk, is érezték volna a szagukat. Miért nem váltak ketté?

– Ebben a zárt, párás közegben jobban megmaradnak a szagok – tette hozzá Mosi. – Errefelé még a barlangi szél sem fúj. Képtelenség rájönni, melyik járatból érkezik a frissebb illat. Ők sem tudhatták. Ha a fegyvertár felől jönnek, értelemszerűen szétváltak volna, hogy kövesség mindkét ösvényt. Akkor egy részükkel összefutottunk volna, vagy legalábbis már útközben éreztük volna az illatukat.

– Tehát nem a fegyvertár felől jöttek, erre céloztok? – szűrte le a lényeget Desta. – De mi van akkor, ha mondjuk épp meglátták, hogy Zoana merre cipeli az oroszlánokat, és ezért tudták, hogy mind a középső járatba léptek be, és így az egész csapat követte őket. Ráadásul a középső járat még a térképen sem szerepel. Miért jöttek volna Niáék abból az irányból. A fegyvertárhoz azon az ösvényen indultak, amit megbeszéltünk.

– Talán eltévedtek? – vetette fel Mosi. – És még mindig ott van, hogy a fegyvertár felől is érezni mindkét csoport illatát...

– Talán csal elkeveredett az illat. Most nem fúj erre a barlangi szél, de korábban fújhatott – állította Desta.

– Mire akarsz kilyukadni? – türelmetlenkedett Mosi.

– Csak arra, hogy bárhogy fejtegetjük, nem lehetünk biztosak benne, melyik járatból jöttek és merre tartottak, és minden elvesztegetett perccel távolabb sodródnak tőlünk. Sőt, még az is lehet, hogy az oroszlánok egyedül szabadultak ki, és nem Niáékkel egy időben jártak ugyanazon az úton, hanem mondjuk utánuk!