Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Ígéretek

„Mindenkinek joga van eldönteni, hogy miképpen kíván szolgálni, hogy milyen utat választ magának!"

„A Nap és a Hold egyesülése nem ér semmit, ha a felek nem önként vállalják! (...) Még az istenek is nehezményeznek egy kényszerből tett esküt!"

„Akit igazán meg akartam győzni, az végül magától is rájött, s önként értette meg szemléletemet!"

„Egy királynőnek még egy hercegnőnél is jobban meg van kötve a keze."

Egyre magasabbra kúszott a ragyogó Aton Théba egén, szikrázó fényével forrósítva fel a levegőt a Központ kertjében. Sitara az olajfák lugasának távolabbi végén pillantotta meg Mahado jellegzetes, edzett alakját. A mágus meglehetősen feszültnek tűnt, köpenye és egyenruhája páncélozott része tőle nem messze, a füvön hevert, s ő maga ingben és nadrágban egy bőrbe és szövetekbe bugyolált gyakorlóbábut gyepált. Olyan erőseket ütött és rúgott, mintha az az élettelen fadarab nemrégiben vérig sértette volna, legalábbis egy szerettét bántotta volna.

Az oroszlánlány egy időre elgondolkodott azon, hogy vajon még mindig jó ötlet-e beszélnie a férfivel, vajon okos dolog-e ilyen állapotban zavarnia, ám a szaggatott sóhaj, amelyet megejtett elég hangosra sikeredett ahhoz, hogy a helyzet pontos felmérése előtt elárulja őt. Mahado olyan hirtelen hagyta abba a bábu verését, s kapta szikrázó, smaragdzöld tekintetét a váratlan látogatóra, mint akit erélyes ostorcsapás ért. Sitara kissé el is bizonytalanodott, ám pár pillanatra csupán, mert ahogy a mágus felismerte őt, arcvonásai máris megenyhültek. Haragja és idegessége fáradt letörtségbe fordult, s ezt megérezvén az oroszlánlányban máris együttérzés fogant. Szokásos, játékos vigyorát öltve magára lépett közelebb a tábornokhoz.

– Szegény bábu! Durván elárulhatta a birodalmat, hogy így megbünteted érte... – gúnyolódott játékosan a hercegnő.

– Sitara! – Mahado kellemes baritonja meglepetten, s kissé gyanakodva zengett. Hamar megakadt tekintete a lány szembetűnő, piros ruháján, s úgy tűnt, kedvére való volt, amit látott. – Mit keresel te itt?!

– Nyilván téged! – vágta rá az oroszlánlány, s kissé elpirult attól, ahogy öltözékét a férfi lopva végigmérte.

– Mi van a szavanna túrával?

– Úgy döntöttem, inkább itt maradok, veled!

A tábornok rövid gondolkodó után elfogadóan hümmögött egyet.

– Te tudod – válaszolta, majd visszatérve mérgéhez tovább verte a bábut. Még mindig túltengett benne a feszültség.

– Kemény idők, mi? – kérdezte az oroszlánlány megértően, miközben egész közel sétált a férfihez. Mahado mélyen beszívta a levegőt, majd két utolsó csapással a földre terítette a bábut. Végül némi önuralmat erőltetve magára fordult a hercegnőhöz, bár smaragd tekintete még így is lángolt az idegességtől.

– Két napja meggyilkoltak! – tört ki belőle végre, megállíthatatlanul minden dühe. – Istenek és démonok szórakoztak velem az Alvilágban! Utána kiderült, hogy egy idegen faj készül leigázni az otthonomat, és hogy téged is elraboltak! Élet-halál harcot vívtunk velük hajnalig! Napközben meg kellett tudnom, hogy az unokahúgom ügyetlenségéből kifolyólag lerombolta a Holdtemplomot! A királynő hívatott, kiderült, hogy mennyi mindent elfelejtett megosztani velem, hogy cseppet sem bízik bennem! Hallgathattam a nagyapád leszólásait, amiért végre sikerült kiválasztanom az utat, amelyet követni szándékozom! S ha ez nem lenne elég, kiderül, hogy a királynő minden intésem ellenére, ostobán, kiruccanást tervez a távoli szavannákra! Ráadásul két napra rá elutazik, hogy érthetetlen és a lehető legbugyutább indokokból hozzámenjen ahhoz a félkegyelmű hercegféléhez! Mellesleg a nővérem, aki elvileg a legnagyobb bizalmasom, akivel régebben megfogadtuk, hogy nem lesznek titkaink egymás előtt, végig tudott mindkét dologról, de cseszett megosztani velem! Pazar! Szóval igen, mondhatjuk, hogy kiakadtam! – dörmögte Mahado. – Ráadásul, dekádok óta nem voltam nővel, de az már más téma! – bukott ki belőle elkerülhetetlenül.