Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Harc a kertben II.

„Ha az életedért küzdesz, nem engedheted meg magadnak, hogy bármi elterelje a figyelmed! Se nem a saját, se nem az ellenfeled sérülései, vagy bármi más körülmény. Persze fontos, hogy tudatában légy a körülményeknek és abból építkezz, de sohase szűnj meg a küzdelemre koncentrálni!"

„A tűz irányítása és a tűzállóság nem feltétlenül vonja maga után a másikat."

Némi közelharc után nyilvánvalóvá vált a hercegnő számára, hogy bár alig egy karhosszra vannak a víztükörtől, a tábornokot abba belelökni nem lesz egyszerű dolog. Erősen törte a fejét, hogy miféle trükkhöz folyamodjon, amihez nem szükséges különösképpen oroszlán ereje, mivel ha azt beveti, Mahado durván megharagszik rá. Mellesleg nem is akarta megkockáztatni, hogy a férfi cserébe esetleg beveti varázserejét, ami méltán hírhedt volt Théba-szerte. Inkább úgy határozott, hogy „a cél elérése érdekében néha be kell piszkolnunk a kezeinket" elvet követi. Macskaszemeiben eltökéltség csillant, hirtelen felugrott a levegőbe, s megpördülve egy erőteljes rúgással készült a férfit a vízbe lökni. Ám Mahadót mintha nagyon is számított volna erre, s nemes egyszerűséggel leguggolva tért ki a támadás elől, minek eredményeképpen Sitara lett az, aki némi rémült kapálózás után hangos csobbanással a holdtó vizébe esett.

A hercegnő durcás arckifejezéssel bukkant fel a lila és kék lótuszok közül, majd bosszúsan fújta ki szájából a vizet, miközben vállig érő fekete haja és lenvászon tunikája nedvesen a testére tapadt. Tekintete összetalálkozott az elégedetten mosolygó Mahadóval, aki karjait lazán egymásba fonva figyelte őt a partról. A víz legalább nem volt túl mély a part közelében, úgy a melléig érhetett, így még leért a lába az aljára. A korábbi csobbanásra már Anu is felkapta a fejét. Ráérősen feltápászkodott a fűből, majd lenge lábain a parthoz ügetett, ahonnan csodálkozó ugatást hallatott. Sitara nagyot morogva megcsapta a vizet maga mellett, amivel csak saját arcát spriccelte le, s ezzel a mágust rövid nevetésre késztette.

– Nem tetszik a fürdő? – vigyorogta Mahado fölényesen, de persze csak tréfából volt ilyen. Nem szándékozott túlságosan feldühíteni a lány, vagy véres komolysággal gúnyolódni vele. Sitara csupán jól elszórakoztatta rövid küzdelmük alatt.

– Nem kifejezetten – prüszkölte az oroszlán dacosan, s a hűvös víztől reszketni kezdett.

– Pedig elég pazarnak tűnik – pásztázta végig tekintetével a mágus a víztükrön úszkáló éjszínű, virágzó lótuszokat.

– Uhgr – morogta a lány válaszul, s elindult a part felé, majd pár lépés után megpróbált kimászni, de sikertelenül. Tovább próbálkozott, de minduntalan visszacsúszott, s a harmadik menet után úgy tűnt, inkább feladja. Mahado még nem tudta eldönteni, hogy jól mulat-e a dolgon, vagy a feje fájdul meg a lány esetlenségétől. – Megmondanád a nővéremnek, hogy ma este a holdtóban vacsor-ázok? – nézett végre fel a férfi mentazöld szemeiben, aki végül megadta magát és jót nevetett a dolgon.

– Vacsor-ázol? Ez tetszik – nevette a tábornok, majd egy lépéssel közelebb lépett, s a tó felé hajolva a kezét nyújtotta a lánynak. – Na, gyere, te macska!

– Hm.

Sitara látszólag hálásan fogadta az ajánlatot, s megragadta a felé nyújtott kezet. Ám amikor a férfi nekifeszült a kihúzásának, szemei aranyba fordultak, szabad kezével is megragadta az őt tartó kart, s minden erejét felhasználva berántotta magához a vízbe a férfit. Mivel oroszlán erejét is bevetette, Mahadót hirtelen hatalmas rántás érte, amivel nehezen dacolhatott volna, s mivel ártani nem akart a lánynak, így inkább nem is ellenkezett tovább. A mágus hatalmas csobbanással esett arccal a vízbe miközben megtett egy előre szaltót, s úgy merült el a habokban, ám hosszú pillanatokig nem bukkant fel onnan.