Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Egy sárkány döntése

„Szép dolog a remény..."

„Egy ilyen aranyos sakált ki ne szeretne magának?"

„Sokszor a legkevélyebb felszín alatt rejlik a leghősiesebb szív."

„A pohárban lévő cseppek, melyek később a gyűlölet és erőszak viharává formálódtak, ami pusztulást hozott az ellenségnek, ám számukra szintúgy."

„A tanítvány sohasem áldozhatja fel magát a mesteréért!"

A hatalmas napkorong karmazsin íve felbukkant a horizonton, majd lassan teljes egészében kiemelkedett onnan, s megkezdte nappali utazását a halványlila égbolton. Szekhmet,a tűz oroszlánistennőjének napján az izzó gömb pirosas hajnali derengésbeöltöztette a szavannás tájat. Énekesmadarak csivitelése, patás állatok bőgése váltotta fel az éjjeli tücsökzúgást. Sitara hátát a hűvös sziklának vetette, mélyeket lélegezve igyekezett kilábalni a szédülésből, ami kis idő múltán sikerült is neki. Anu és Zara ekkor már újból elevennek érezték magukat, s hangos vakkantásokkal hívták fel magukra az oroszlánlány figyelmét. Amint úgy tűnt, Tara rájuk nézett, már el is iszkoltak a sziklát megkerülve.

A hercegnő kissé bosszankodva tápászkodott fel, majd óvatosan követte az ebeket. Igaz, hogy Mahado megkérte, maradjon nyugton, de ugyan mit árthat, ha körbejárja a sziklatömböt? Végül, ahogy közelebb jutott és kinézett a sarkon a szomszédos oldalra, nem bánta meg döntését, ám alaposan meglepődött. Anu és Zara, akik most már lábai mellől leskelődtek, három férfire találtak. Egy idősebb, kreol bőrű férfi és egy magas, fiatal, szőke hajú, hegyes fülű sárkányfi a sziklának vetett háttal pihegett, szinte félálomban. Kettejük előtt egy fekete hajú, az egyiptomiakhoz képes kicsit világosabb bőrű férfi térdelt, aki a szőke kezét szorongatta, s egész jól hallhatóan Anubiszhoz imádkozott.

Sitara nagyot sóhajtott, ahogy felismerte a sérülteket, a Rend altábornokát, Ozirét és a sárkányi tanácsos, Elyaast, akit a sakálvezér, Széth siratott annyira. A hercegnő közelebb lépett, de sarui alatt eltöredezett a száraz bozót, melynek hangjára a sakál szinte azonnal felkapta a fejét. Egymás szemébe néztek.

– Sitara hercegnő! – döbbent meg Széth, s borostyán sakálszemeivel alaposan végigmérte a lányt, ahogy ő melléjük lépdelt. Zara és Anu félszegen követték, majd miután a lány megállapodott, lehuppantak a fűbe.

– Mi történt velük? – érdeklődte Tara, miközben aggodalmasan lenézett a sérültekre. Ekkor fedezte fel a Széth testét tarkító vágásokat és zúzódásokat is. – És veled. A csata?

– Velem a csata – válaszolta Széth –, velük egy robbanás – tette hozzá szomorúan.

A hercegnő vetett pár újabb, együtt érző pillantást az altábornokra, majd a sárkányfi mellé térdelt le. Bár nem járt sikerrel, Elyaas a megmentésére sietett, amikor Zoana elrabolta a nap-negyedből. Először figyelmeztetni próbálta, ám már túl késő volt. A lány látta a férfit felé és a boszorkány felé rohanni, ám mielőtt Elyaas Zoanára vethette volna magát, térugrottak.

– Megpróbált megmenteni – magyarázta Tara a sakálvezérnek, miközben gyengéden a szőke vállára helyezte tenyerét. – Amikor Zoana szemétkedett velem a nap-negyedben... Csak egy hajszálon múlt, hogy...

– Igen, mesélte – bólintott Széth. – Tulajdonképpen... neki köszönhetően tudtuk meg, hogy elraboltak téged. Ő volt az egyetlen szemtanú. Miután elragadtak, Zoana még visszatért egy időre és Elyaas megküzdött vele...