Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Perzselő macskarisztokrácia II.

„Nem lephet, se nem ijeszthet meg olyasmi, amiről hosszú évek óta tudok!"

„Népeink is abban hisznek majd, amit választanak."

„Beltérben tűzvarázslatokat használni, főként, ha fellengzésből és erőfitogtatásból, meglehetősen ostoba és felelőtlen dolog!"

A Rend sólyma, Hu, a tábornok által küldött üzenettel már egy órája megérkezett a thébai palotába, így a királynő és nagyapja a történtekről némileg tájékozódva várakoztak a trónteremben. Theodorafején a díszes kettős korona helyett most egy ágaskodó, ureusz kígyóvaldíszített aranytiarát viselt, melynek két oldalára Szekhmet napjánaktiszteletére aranyszínű macskafüleket is tűztek. Fehér selyemruháját aranyöv és gallér ékesítette, fekete hajába aranyszín gyöngyöket fontak. Minimális ékszert vett magára, pár gyöngyökkel, illetve egy aranyvázas, lapis lazuli szkarabeusszal díszített aranykarkötőt és aranyfüzéres, ankh kereszt medálos fülbevalót. Bászthotep szokásos, főpapi ruháját viselte, a lila és ezüst selymek vészjósló felhőként burkolták köpcös alakját, ezüstszín ékszerei élesen csilingeltek.

A királynő és nagyapja arcán megkönnyebbülés futott át, ahogy a díszes ajtón belépő tábornok oldalán megpillantották a hercegnőt. Theodora máris az irányába lendült, míg Bászthotep a komolyságot igyekezett visszaerőltetni vonásaira. A királynő szélsebesen szelte át az elegáns csempékkel borított termet, majd nagy hévvel vetette magát meglepett húga nyakába. Persze, elrabolták, meg minden, de Sitara régen látta már szeretete ilyen heves és leplezetlenül szenvedélyes kimutatását nővérétől. Legtöbbször ugyanis rangjához hűen igyekezett hűvös eleganciát sugározni, ha a szűk családtagok és barátokon kívül mások is tartózkodtak a közelben, mint most a teremben őrt álló katonák és pár lézengő szolga. Thea jelenleg mégis olyan erővel húzta magához, hogy szinte kiszorította belőle a szuszt, amit Sitara halk nyögéssel hozott tudtára.

– Thea... khm... megfojtasz! – A királynő végül enyhített az ölelésen, majd pár lépést hátrált húgától, s végül kezeit is leeresztette törzse mellé. Sitarának csak akkor tűnt fel, hogy az őt kísérő mágus igencsak megmosolyogta a jelenetet. – Te meg min szórakozol ilyen jól, máguskám?!

– Szeretem, ha együtt a család – vigyorodott el végül Mahado, hangja leheletnyi szarkazmust hordozott.

– Hát azt... én is kifejezetten imádom! – vágta rá az oroszlánlány, ő már jelentős iróniával.

– Meg is hallhattál volna! – tört ki a királynőből immár neheztelő hangon, szemöldökét összevonva, ajkait szigorúan összepréselve illette húgát szúrós macskatekintetével. – Mondd, a szüleink után hogy éltem volna túl egy ilyen hatalmas tragédiát?!

– Jellemző – költözött vissza a szokásos gúny Sitara szavaiba. – Most is csak az foglalkoztat, hogy neked hogy esett volna! Képzeld, én sem akartam ám fűbe harapni, meg Anukám sem! Szegényt elrabolták velem együtt...

– Már megint ez a vézna korcs! – csörtetett oda hozzájuk Bászthotep, érces hangja szinte bántotta a fület. Anu félénken Tara lábai mögé húzódott, ahogy az öreg közelített. Nem felejtette ám el a múltkori alkalmat, amikor Tara nagyapja kidobatta volna őt a palotából. – Nem kellene ennyit ezzel a rühes ebbel foglalkoznod! – korholta az öreg. – Akkor talán nem rabolt volna el az ellen!

A hercegnő dühvel vegyes döbbenettel kapta tekintetét Mahado felé. Rajta kívül ugyanis, csak Írisz, Nana, Noferu és még pár rendtag tudhatta pontosan, hogy Zoana miféle trükkel csábította őt ki az utcára a Naptemplomi istentiszteletről.