Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A mágus és az oroszlán I.

„Nem tudsz a világról semmit, Sitara! (...) Folyton veszélyes helyzetekbe sodrod magad, azt hiszed, semmi rossz nem történhet! Vonzod a bajt, és még élvezed is! Azt hiszed, hős vagy, de közben bohócot csinálsz saját magadból, és ami még rosszabb, célpontot!"

„Az, amit tennünk kell, nem mindig egyezik azzal, amit tenni óhajtunk. (...) Az embereknek néha áldozatokat kell hozniuk mások érdekében! Hercegnőként, neked még tőlük is többet!"

A palota széles, oldalról pár ablakot számláló folyosóján langyos, délutáni szellő süvített végig, közeli és távolabbi illatokat hozva magával, melyből legtöbbet csak kifinomult szaglással rendelkező személyek érzékelhettek. Sitara bárhol és bármikor felismerte volna azt a bizonyos illatot: kardamom és zöld citrom magabiztos keveréke egy leheletnyi borsmentával. Kétség sem fért hozzá, hogy Mahado is a közelben van. Testén izgalom futott át, a találkozó immár elkerülhetetlen. Anu szimatolt párat, majd felkapva fejét figyelmesen hegyezni kezdte füleit. Ő is jól sejtette, valaki vár rájuk a trónterem előtti hallban.

Sitara, Anu, Baako és Jojo befordulva az utolsó sarkon megbizonyosodhattak érzékeik csalhatatlanságáról. Az újabb, immár ablak nélküli, belső folyosó közepénél, egy színarannyal bevont ajtó előtt néhány lábnyira ott állt ő. Barna haja markáns keretbe foglalta ovális arcát, mentazöld szemeiben komolyság ült, törtfehér-arany köpenye tekintélyt sugárzott. A hercegnő számára világossá vált, hogy Mahado megérezte közeledését, és csakis miatta állt ki a folyosóra egymagában, bizonyára, hogy szidalmakat vágjon a fejéhez. Elhatározta magában, hogy megpróbálja a férfit levegőnek nézni, hátha akkor kioktatás nélkül bejut a nővéréhez.

Baako és Jojo fellelkesülve a viszontlátástól készültek széles vigyorral köszönteni a varázslót, de Tara szigorúan a szemükbe nézett.

– Egy szót se! – parancsolt a hercegnő kísérőire. – A nővérem már vár, ne időzzünk a folyosón!

– Na, de... nem kellene előbb beszélnie a tábornokkal? – érdeklődte Baako.

– Úgy tűnik, csakis ön miatt fáradt ki ide – tette hozzá Jojo.

– Nem – vágta rá Tara szenvedélyesen.

A három oroszlánvérű ezután fejüket szigorúan célirányba fordítva közelítette meg a varázslót, ám Anu nem bírta megállni, hogy előre ügessen, és megszaglássza a kézfejét. Mahado tekintetében egy pillanatra barátság és melegség csillant, majd szigorúan visszafordította azt az érkezettekre, s különös képen egyetlen személyre. Sitara már majdnem megkönnyebbült, amikor alig tíz lépés választotta el a trónterem bejáratától. Makacsul kerülte a mágus tekintetét, ám amikor elhaladni készült mellette, Mahado szigorúan megragadta, ujjai béklyóként szorultak alkarjára. A hercegnő összerezzent, majd dacosan fordult a férfi felé.

– Késtél – jelentette ki a mágus neheztelő hangon, zöld szemeiben ítélet tükröződött.

– Fogalmam sem volt, hogy ide kell jönnöm! – csattant fel azonnal a hercegnő.

– Lett volna, ha Bászthoteppel maradsz a holdtemplomban, ahogyan elvárva volt! – mutatott rá Mahado. – De te e helyett inkább a városban lófráltál, kíséret nélkül...

– Tudod, nem csak henyéléssel töltöttem az időt! – bizonygatta Tara. Mahado felvonta a szemöldökét. – Képzeld, az embereknek szüksége volt rám! A nap- és az északi-negyed határán egy kis aranysárkány összetűzésbe került az emberekkel. Rajtam kívül senki nem volt képes megállítani!