Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Sárkányfej a hálóban II.

„A tüzet mindig is ez jellemezte. (...) Hasznosítani lehet, de sohasem lesz teljesen kiszámítható."

„Sitara! Meg foglak védeni, kerüljön bármibe!"

Odakint várakozva Mahado Axarát pillantotta meg, aki húga mellé ült le a szófára, és ideges szavainak káoszából próbált valami érthető magyarázatot kibogozni.

– Nakato! Ezt nem értem... Miféle sárkányfej?!

– Egy... egy aranysárkány feje van a hercegnő ágyán! – hadarta a fiatalabbik testvér. – Ilyen nem történhet meg! Miért... miért...?! – sírta a fejét rázva. Úgy tűnik, amíg ő odabent volt, a fiatal szobalány nővére megérkezett, rajta pedig újra eluralkodott az ijedelem.

– Nakato! – próbált kiszedni belőle valami értelmezhetőt nővére, ám akkor észrevette őt. – Tábornok! Mi folyik itt?! – kérdezte a varázslótól.

– Te és a húgod még nem tudhattátok, de dél körül meggyilkoltak három aranysárkányt Aaneleia templománál, és az egyik holttestről hiányzott a fej. Ez került most elő a hercegnő szobájában.

– Micsoda?! – kiáltott fel az általában higgadt és megfontolt Axara. – Hát... tényleg egy levágott fejről van szó...

– Attól tartok – felelte Mahado kimérten. Ezúttal is nagy energiát fektetett hidegvére megőrzésére, és a két szobalányt is erre kívánata viselkedésével ösztönözni. – A gyilkosságok ügyében már folyik a nyomozás, s ezzel együtt a Rend, a birodalom legbefolyásosabb emberei és az uralkodóház is azon dolgozik, hogy megőrizzük országunk biztonságát!

– Biztonság... ezek után? – értetlenkedett Axara.

– Minden szükséges intézkedést megteszünk az ügy érdekében – közölte a tábornok. – Most, ha javasolhatom, vidd ki a friss levegőre a húgodat. Legjobb lesz, ha mindketten megnyugodtok és összeszeditek magatokat.

– Mi...?! – szólalt meg pihegve Nakato. – De... de... a fej...!

– A hercegnő?! – kérdezett rá Axara.

– Gondoskodom majd az elszállításáról – ígérte a tábornok. – A hercegnő pedig biztonságban van velem.

– Ezek felől nincs kétségem – tért vissza Axara megszokott, mérsékeltebb énje. – Nakato, gyere, menjünk! – karolta át remegő húgát, és a folyosó felé terelte. – Kimegyünk a hátsó teraszra, sétálunk egyet a kertben! – Mahado egy bólintással jelezte felé, hogy pontosan azt teszi, amit elvár tőle.

– Vigyázzon... a hercegnőre! – könyörgött Nakato, amint nővérére támaszkodva elhaladt a férfi mellett. Mahado válaszul újból, határozottan bólintott. A két leopárdvérű nő ekkor elhagyta a helyiséget.

Kis idő elteltével a varázsló siető léptek zaját vélte felfedezni, amit számos másik követett. Theodora tűnt fel a folyosón kíséretével együtt, s érkezett meg hevesen a hercegnő nappalijába.

– Tábornok! Mi történt? – kérdezte a királynő, amikor odaértek hozzá. – Sikoltásokat hallottunk! – Nyitott is volna be a húga szobájába, de Mahado kezét az ajtóra tette, hogy megakadályozza.

– Még ne menjen be oda!

– Csak nem...?! – Theodora szemében mélységes rémület csillant, így Mahado gyorsan próbálta megnyugtatni.

– Sitarának semmi baja, de még öltözik. Tudtomra adta, hogy szereti ezt egyedül tenni.

– Talán csak téged nem akart odabent tudni.