Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Felkészülés II.

„A kisujjad nyújtod, erre az egész karod kell!"

„Básztet és Szekhmet, Mehit és Mefnet, Szesat, Tefnut és Su, Menhit, Pahet és Mihosz segítsenek minket és az Aranysárkány Rendet!"

Mahado, Széth-tel a nyomában lesietett a földszintre, majd az oldalsó kijáraton keresztül elhagyták a villát, hogy a melléképület felé vették az irányt. Odakint az ég narancsosan izzott, a lemenő nap utolsó sugarai simogatták az udvart. A datolyapálmák, olaj- és fügefák levelei lágyan lengedeztek a hűvös, esti szellőben. Sietve tértek be Imhotep házába, majd robogtak le a lépcsőkön az alagsorba.

Madu és Nour a labor közelebbi felében ügyködtek. Lombikokban különböző színű folyadékokat forraltak, a gőzüket pedig kacskaringós üvegcsöveken keresztül újabb edényekbe vezették. A tüzet úgy biztosították, hogy egy kiforralt szeszt tartalmazó keskeny szájú üvegbe gyolcsdarabot lógattak, annak a kiálló végét pedig meggyújtották­.*

– Elmés megoldás! – jegyezte meg Széth, aki szaga alapján azonnal felismerte, hogy alkohol van az üvegben, ami a lángot biztosítja. – De hogy töményítették be így a szeszt?

– Tudománnyal? – vetette fel Mahado, mert ennyire nem értett a dologhoz.

– Ugyanolyan módszerrel, amit most is látsz – felelte Madu, aki meghallotta beszédüket. A vállig érő, sötét hajú férfi az üvegeszközökből összeállított szerkezetre mutatott.

– Elmagyarázzam? – szökkent oda hozzájuk Nour, sárgászöld szemei lelkesen csillogtak. – Tulajdonképpen nem olyan bonyolult. Átforralásnak* nevezzük. Azon alapszik, hogy a különféle folyadékok forráspontja eltérő, így melegítés hatására először a legillékonyabb összetevő párolog el, látod? – kérdezte a sakált, s az egyik lombikra mutatott, amiben nagy bugyogással forrt a sárga folyadék. Széth elkerekedő szemekkel bámult az adott tárgyra. – Persze, ehhez mérni kell a hőmérsékletet is, hogy ne változzon, mert ha megnő, akkor már nem csak egy összetevő párolog! Én és Madu készítettünk pár hőmérőt üvegből és rézből...*

– Széth! Nem érünk rá erre! – sürgette volna Mahado, de a sakál leintette.

– Folytasd! – kérte Nourt elbűvölve.

– Szóval a párát elvezetjük ezeken a kacskaringós csöveken keresztül, látod? – mutatott a sötétszőke hajú fiú az adott eszközre, ami a lombik szájához csatlakozott –, így közben lehűl, újra cseppfolyósodik és ebben a másik üvegben gyűjtjük! – mutatott arra, amibe most átlátszó folyadék csepegett.

– Azta! – csodálkozott Széth. – Ez nagyon ott van! De... mi értelme?

– Nos, például tömény szeszt lehet előállítani borból, ami jól ég – bökött Nour a lángot biztosító üvegekre. – De a gyógyítók szerint sebfertőtlenítésre is alkalmas!

– Ez igaz, ha tehetjük, bevetésre mindig viszünk magunkkal – mondta Mahado, majd megragadta Széth karját. – Most már menjünk! – ráncigálta el onnan. – Nour, Madu, köszönjük a bemutatót!

– Én nem tettem semmit – vont vállat Madu.

– Szívesen! Gyertek máskor is! – vigyorgott lelkesen Nour. – Azt is elmagyarázhatom, hogyan lehet kámfor kivonatot kristályosítani...

Mahado a labor távolabbi felébe vezette Széth-et. Ott egy fehér köpenyes aggastyán darabos mozdulatokkal forgolódott magas jegyzethalmok és különféle lombikok között, mialatt számos alkimista tanonc dolgozott a keze alá.