Családi ügyek II.

430 66 82
                                    

„Ez a lány... talán kezd megváltoztatni?"



Jelenleg.

A mágus és az oroszlán beléptek a tágas, világos étkezőhelyiségbe, ahol friss, édes és fűszeres illatok kavarogtak. A királyi ebédlő legalább két emelet magas volt, a plafonról díszes kristálycsillárok lógtak, a nyitott ablakok mellett cserepes növények, pálmák, leanderek, citrom és narancsfák foglaltak helyet. Két asztal is helyet kapott a teremben, jelenleg a kisebbik, legfeljebb tíz fő számára elegendő ovális asztalnál volt megterítve. Theodora ennek asztalfőjén foglalt helyet, Bászthotep tőle jobbra, a királynő és nagyapja között pedig Foltos kapott helyet, ő illedelmesen ült az asztalon tányérja előtt.

Az ébenfaasztalt hófehér vászonterítővel borították le, s az étkészlet nagy része aranyból készült: a tányérok, evőeszközök, drágakövekkel díszített serlegek mind tökéletes rendben álltak. A kenyereket, frissen sült süteményeket, friss gyümölcsöket és zöldségeket aranyló, tálcákon és tálakban pakolták az asztalra, a kecske- és juhsajt cseréptálban voltak, ahogyan az aszalt gyümölcsök is. Néhány aranyszínű, finom mintás kancsóban mentával, citrommal, naranccsal, illetve rózsával ízesített víz volt. Erjesztett italokat, mint a sör és a bor reggelente nem szolgáltak fel.

Természetesen, egy oroszlánvérű család reggeli étkezéséből a hús sem maradhatott ki. A nyárson sült hal- és nyúlhús nyársastól együtt helyezték az asztalra, szintén egy aranytálcán. Sitara kicsit sem illedelmesen megnyalta szája szélét a sült hús látványára, és máris egy nyársért nyúlt, ha nővére szúrós pillantásai nem akadályozzák meg ebben.

– Előbb leülsz, aztán eszel! – oktatta ki a nővére megrovó hangon, s a tőle balra lévő hely felé pillantott.

Tara összevonta a szemöldökét s dacosan hümmögött. Nem szeretett volna a nagyapja mellett ülni, de vele szemben még annyira sem, így a nővérétől kettővel balra eső széken foglalt helyet. Mahado, hogy valamiféleképpen enyhítsen a helyzet kínosságán közvetlenül a királynő balján foglalt helyet, amit titokban nem bánt igazán, s tulajdonképpen a vele szemben ülő Bászthotep sem, aki elégedett mosollyal fogadta, hogy a tábornok is csatlakozik hozzájuk. Egymás rövid köszöntése után hozzáláttak a felszolgált reggelihez.

– Ha szabad megjegyeznem, felség, a mai nap is elbűvölően néz ki – fordult Mahado a királynőhöz. Theodora ma reggel egy ujjatlan, testhezálló, hosszú világoskék ruhát viselt, ami bár dekoltázst nem nagyon mutatott, néhány helyen szabadon hagyta lapos hasát és formás derekát.

– Köszönöm, tábornok – felelte a királynő, zavartan elmosolyodva. Társaságukra, főként Bászthotepre tekintettel ezúttal hivatalos hangnemben szóltak egymáshoz.

Az öreg főpap csak vállat volt a jelent hatására, kötelező udvariasságnak könyvelte el Mahado részéről. Tara azonban feltűnően megforgatta a szemeit, majd mohón a nyársas húsokra vetette magát, de alig pár falat után fájdalmas nyüszítést hallott a lába mellől, s fém csikorgását a márványcsempén. Anu tologatta csalódottan ide-oda saját, üres aranytálját a földön, amin még hieroglifákkal feljegyzett neve is szerepelt.

– Jaj, de önző is vagyok! – kapott a fejéhez Tara, s három nyárs tartalmát máris leszedte és a kutya táljába rakta. Anu láthatóan megkönnyebbült, hálás vakkantással fordult gazdájához, majd rögtön neki is esett a finomságoknak, hangosan csámcsogva.

Sitara ekkor visszafordult saját tányérjához és a díszes evőeszközöket messziről elkerülve kezeit használva folytatta a zabálást. Mahado, aki még nem nyúlt az ételhez, kissé elképedve nézte, hogy a hercegnő ezek szerint nem csupán a rendnél, de még a palotában, saját családja körében is úgy eszik, mint egy... nos mint egy malac. Még talán a hangosan rágcsáló Anu is elegánsabban evett nála. Theodora és Bászthotep már nem is fáradtak azzal, hogy ezt felhozzák, hanem lassan ők is hozzáfogtak a reggelihez, természetesen az etikett szabályinak megfelelően.

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora