Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Tanulás I.

„Ölsz, vagy megölnek! (...) Soha, senki nem fog tisztességesen harcolni veled, ha vérre megy a küzdelem!"

„Macskavérű vagy, egy ragadozó, a mi fajtánk. Erős, szívós, vad és független, s emellett nő is vagy. Macskanő. A ravaszság a legfőbb fegyvered, használd!"

Az edzés megkezdése előtt Mahado még egy raktárhelyiség és öltöző keresztezésének megfelelő szobába vezette Nanát, tarát és Noferut, ahol a tiszta illetve használt gyakorlóruhákat tárolták, a fal mentén pedig padok és szekrények sorakoztak. Itt mindhárom lány átöltözött egy olyan gyakorlóruhába, amit a Rend női tagjai is viseltek. Utánuk Mahado következett, és most ő is teljes ruházatban jelent meg odakint, tehát a nadrághoz felvett egy inget is, amit a Rend férfi tagjai gyakran elhanyagoltak.

Az udvarra érve különféle bemelegítő gyakorlatokat, egyszerű mozdulatokat, mit kar-, váll-, csípő- és fejkörzés mutatott a lányoknak, akik legelőször egész lelkesen utánozták, ám pár perc múlva kezdték megunni.

– Mikor varázsolunk már? – kérdezte Nana unokabátyját türelmetlenül.

– Azt jó lenne tudni! – értett egyet Noferu.

– Nekem meg harcot ígértél! – elégedetlenkedett Tara.

– Egy edzés sem edzés megfelelő bemelegítés nélkül – közölte Mahado, majd felemelte karját, hogy körbemutasson az udvaron. – Három kör futás a villa körül, gyerünk!

– Ho...hogyan?! – hökkent meg Nana, s ijedtében hátrált pár lépést.

– Az... egész villa körül? – rémüldözött Noferu, s a két varázslólány félelmében egymásba kapaszkodott.

– Komolyan? – vonta fel a szemöldökét Tara lenézően, s Mahado kivételesen egyet értett hozzáállásával. – Csak nem berezeltetek egy kis futástól? – ingatta a fejét a hercegnő, majd szemei azon nyomban macskaszemekké váltak, ahogy készült átváltozni.

– Sitara! – állította meg a mágus.

– Mi van, akkor most ne fussak?!

– De igen, és értékelem a lelkesedésed, viszont... – Mahado komoly tekintettel az oroszlán szemébe nézett. – Szeretném, ha ezúttal emberi alakodban futnál!

– Mi?! – esett le most a hercegnő álla is. – Úgy sokkal tovább fog tartani!

– Na, így már nem is olyan nagy a szád, igaz? – kérdezte Nana, de hangjába egyértelmű játékosság vegyült.

– Meglátjuk! – vigyorodott el Tara. – Még így is lekörözlek, boszikám! – jelentette ki, s máris előrerohant.

– Ó, igen? – nevette el magát gúnyosan Nana, s nyomban utána eredt. Legjobb barátnők voltak, de pont emiatt néha létezett közöttük az egészséges versengés, s ezúttal még Anu is versenyre kelt velük, aki kérés nélkül csatlakozott a bemelegítő körökhöz.

Egyedül Noferu álldogált még a tábornok mellett.

– Nem kérdéses, hogy ki fog nyerni – jegyezte meg Mahado, a kilőtt nyíl sebességét megközelítő fekete kutya után nézve. – Emberi alakban Sitara valóban lassabb, ám a kemény edzés meghozza gyümölcsét.

– Apa is mindig ezt mondogatja a fivéreimnek – jegyezte meg Noferu.

– Most itt az ideje, hogy te is bizonyíthass – fordul Mahado a lányhoz.

– Egész biztos, hogy nem érem utol őket – sóhajtotta Noferu.

– Alapjába véve ez bemelegítő futás, nem verseny, csak ők nevezték ki annak. Ha később végzel, nem gond.