Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Az örökség árnyoldala

"Tehát ez lenne a tűz igazi hatalma? Halál és pusztítás korlátok nélkül, izzó könyörtelenség?"

Sitara lehunyta szemeit, majd koncentrált, s elképzelte, ahogy az aurájában lakozó tűz ezúttal is megolvasztja a fémek megfelelő pontjait, s amikor utána lángoló macskaszemeit a rácsokra szegezte, pontosan ez történt. Tenyerei körül forrt a levegő, ahogy a fekete fém is sárga fénnyel izzott, ám sajnos ezúttal tevékenysége az őröknek is feltűnt. Három fekete páncélt viselő, fehér hajú férfi fegyvert ragadott, és nagy hévvel a cellájukhoz igyekezett. Sitara még alig végzett a keret kiolvasztásával, az oroszlántestvérek aggodalmasan nézetek össze. Ekene ekkor intett bátyjának, majd öccsének, s szavak nélkül is értették, mi a dolguk.

– Vigyázz! – kiáltotta Ekon a hercegnőnek, majd kiszakítva a varázslásból elrántotta a keret elől. Ekene és Khari ekkor azon nyomban a helyén termettek.

Khari megpördült, s egy jól irányzott köríves rúgással kilökte a négyszögletes rácsdarabot a megolvasztott keretből. A kieső darab fémes csengéssel landolt a padlón az őrök lábai előtt. Több sem kellett Ekenének, felvette sárga oroszlán alakját és a középső őrre vetette magát, olyan gyors volt, hogy a férfi még kardját sem tudta használni ellene. Ám amikor mancsai a páncélhoz értek, azon lila energia futott végig, eltaszította a nőtény oroszlánt, aki a rácsoknak esett, majd a földre zuhant. A másik őr ekkor a kardjával készült lecsapni rá, de Khari szintén oroszlánná változva éles fogaival kiragadta a kardot a kezéből, és messzire hajította. A hímoroszlán utána megpróbálta ellökni az őrt, de a lila energia őt is eltaszította.

Sitara eddig Ekonba kapaszkodva lihegett, ám a férfi most kénytelen volt elengedni, hogy testvérei segítségére siessen. A lány így a megmaradt rácsoknak dőlt neki, mialatt lihegve figyelte, az oroszlánok hogy boldogulnak a harccal.

– Ne érjetek a páncéljukhoz! – kiáltotta Ekon, ahogy ő is kimászott a cellából. A harmadik őr épp rátámadt volna, ám ő egy vetődéssel egybekötött bukfenccel kitárt a penge csapása elől, majd épp ott állapodott meg, ahová Khari korábban a másik őr kardját dobta. Ekon felkapta a fekete kardot a földről, és azzal védte ki az őr következő támadását. A kereskedő és a kék bőrű harcos csattogó párharcba fogtak.

Ekene és Khari időközben talpra pattantak, s fogócskaszerűen kergetőztek az őrökkel. Végül Ekene visszaváltozott emberré, s ezzel meglepve az őröket sikerült az egyikük kezéből és ívelt rúgással kitaszítani a kardot, ami jelenleg a levegőben pörgött. Khari oroszlánként vetette magát utána, majd még a levegőben emberré változott, elkapta a kard markolatát, s egy előre szaltót követően rugalmasan ért földet. Ő is karddal esett az immár fegyvertelen őrnek, aki páncéljával védekezett, s kézzel-lábbal támadott, melyeket az oroszlánfiú igyekezett kivédeni.

Sitara még mindig a kimerültségből próbálta összeszedni magát a lyuk mellett ácsorogva a cella belső oldalán. Nagyokat zihált, s szinte egész testében remegett a megerőltetéstől. Kezdőnek számított még a varázslás terén, így a tűzkör minimális használata is rengeteg energiájába került, eszméletlenül sokat kivett belőle. Úgy érezte, minta legalább negyven kört futott volna a központ villája körül. Erre még Mahado sem kérte volna soha, ő húsznál többet sohasem várt el, s azt is csak büntetésből... Büntetés... Mit nem adott volna most egy jó kis Mahado féle büntetés edzésért, ha az azt jelentené, hogy végre vége ennek a rémálomnak!

De legalább az oroszlántesók jól boldogulnak – ismerte el, ahogy az őrökkel folytatott küzdelmüket kísérte figyelemmel. A harc durvasága mégis kellemetlen érzésekkel töltötte el, összeszorult a torka tőle. Korábban sohasem volt még efféle kegyetlen és könyörtelen küzdelem szemtanúja, ha csak az általa elfogott fekete ruhás férfi kihallgatását nem veszi annak. Nagyot nyelt, ahogy lassan kezdett visszatérni az ereje.