„Nem szabad kizárólag végletekben gondolkodni!"
„Túlzásaid könnyen beárnyékolhatják erényeidet."
„A macskák kifejezetten szívós lények! Lezuhannak, de talpra esnek, és már szaladnak is tovább!"
Langyos szellő szökött be a lugasos kertből és mozgatta át a levegőt a központ tágas, márványoszlopokkal tartott tereiben. Anu, a fekete kan és Zara, a búzaszőke szuka még az ebédlőben bóklásztak, és a korábbi lakomáról megmaradt ételdarabokból falatoztak. Reggeli után a rendtagok Selma és a gyógyítók segítségével a gyengélkedőre és a központ emeleti lakosztályaiba cipelték a sérülteket, így lassan a szomszédos aula is megüresedett. Páran lézengtek csupán odabenn, a legtöbben haza mentek, illetve a központ egy hálójában dőltek le a kemény csata fáradalmait kipihenni. A középső, széles lépcsősor mellett méretes cserepes pálmák álltak, közelükben Ekon és Ekene arról tanakodtak, hogy vajon Kharit meddig tervezi a tábornok bezárva tartani. A távozó sakáloktól leváló Hatanub elgyötört arccal csatlakozott hozzájuk, ő Imanit szerette volna mihamarabb falkájában viszontlátni.
Sitara és Nana a kényelmes ülőalkalmatosságokkal és dísznövényekkel berendezett társalgórészen, egy bordó huzatú rekamién ültek, színes, kacskaringós mintákkal hímzett díszpárnák körében. Írisz velük szemben, egy aranyszínű huzattal bevont fotelban várakozott fivérére. A lányok aszalt fügét és datolyát csipegettek az előttük lévő faragott faasztalra készített bronztálból, miközben Sitara az előző este eseményeit részletezte a szavait izgatottan ivó varázslólánynak.
– És akkor csak úgy leolvasztottam a polcokról a fegyvereket! – dicsekedett az oroszlánlány, némi túlzással ugyan.
– Hűha, nem vagy semmi, Tara! Az efféle magasabb szintű tűzköri varázslatok nekem még aligha mennének! Egy egész raktárnyi fegyvert?! Én csak a konyhát gyújtottam fel, azt is véletlenül... – emlékezett vissza Nana, miközben mutató és középsőujját elgondolkodva állára helyezte. – Így belegondolva elég ügyetlen vagyok... a Holdtemplomot is leromboltam véletlenül...
– Egen... – terült szét széles vigyor Sitara arcán. Akaratlanul is kuncogás tört ki belőle, amely barátnője csodálkozását és Írisz rosszalló szemöldökráncolását eredményezte. – Tudom, tudom, nem kellene ilyen jól szórakoznom ezen, de... így legalább elmaradnak a templomi tanóráim!
– Ne legyél abban olyan biztos! Ne igyál előre a bivaly bőrére! – mondta a főpapnő, s ezzel le is törte a macskalány lelkesedését.
– Igaz, a nagyapa úgyis kitalálja, hogyan keserítse meg az életemet! De tudjátok mit? Lehet, hogy legközelebb majd jól odapörkölök neki egyet!
– Nem lenne bölcs a hatalmadat ilyesmire használnod! – figyelmeztette Írisz. – Mellesleg, nem ártana, ha mindketten jobban odafigyelnétek a mértéktartásra.
– Igazad van – ismerte el Nana, s elszontyolodva biggyesztette le orrát. – Mindent csak elrontok...
– Nem szabad kizárólag végletekben gondolkodni, Nailah! – tanácsolta most nővére. – Sok mindent jól csinálsz, sőt, kiválóan! Ám túlzásaid könnyen beárnyékolhatják erényeidet. Ez rád is vonatkozik, hercegnő!
– Ugyan, mikor esem én túlzásba? – szegte fel állát kevélyen Sitara. – Tökéletesen ura vagyok az erőmnek! – állította mély meggyőződéssel.
– Máris? Ilyen hamar? – lepődött meg Nana, s fűzöld szemeiben a szomorúság hamar csillogó lelkesedésbe fordult. Sitara helyeslően hümmögött, s csípőre vágott kézzel rögtön ki is húzta magát. – Bár érthető, hiszen a te erőd egy macskavérű istennő öröksége! A macskák pedig igazán kiegyensúlyozott, elegáns lények!
![](https://img.wattpad.com/cover/146420926-288-k15911.jpg)
YOU ARE READING
Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)
AdventureEgy makacs, macskavérű hercegnő és egy kivételes varázserővel bíró tábornok, akiket érdekházasságba kényszerítene népük. Nem is lehetnének különbözőbben, de birodalmuk megvédése érdekében, minden nézeteltérésük ellenére, kénytelenek összedolgozni. �...