Perzselő macskarisztokrácia

200 40 10
                                    

„Nem szabad kizárólag végletekben gondolkodni!"

„Túlzásaid könnyen beárnyékolhatják erényeidet."

„A macskák kifejezetten szívós lények! Lezuhannak, de talpra esnek, és már szaladnak is tovább!"



Langyos szellő szökött be a lugasos kertből és mozgatta át a levegőt a központ tágas, márványoszlopokkal tartott tereiben. Anu, a fekete kan és Zara, a búzaszőke szuka még az ebédlőben bóklásztak, és a korábbi lakomáról megmaradt ételdarabokból falatoztak. Reggeli után a rendtagok Selma és a gyógyítók segítségével a gyengélkedőre és a központ emeleti lakosztályaiba cipelték a sérülteket, így lassan a szomszédos aula is megüresedett. Páran lézengtek csupán odabenn, a legtöbben haza mentek, illetve a központ egy hálójában dőltek le a kemény csata fáradalmait kipihenni. A középső, széles lépcsősor mellett méretes cserepes pálmák álltak, közelükben Ekon és Ekene arról tanakodtak, hogy vajon Kharit meddig tervezi a tábornok bezárva tartani. A távozó sakáloktól leváló Hatanub elgyötört arccal csatlakozott hozzájuk, ő Imanit szerette volna mihamarabb falkájában viszontlátni.

Sitara és Nana a kényelmes ülőalkalmatosságokkal és dísznövényekkel berendezett társalgórészen, egy bordó huzatú rekamién ültek, színes, kacskaringós mintákkal hímzett díszpárnák körében. Írisz velük szemben, egy aranyszínű huzattal bevont fotelban várakozott fivérére. A lányok aszalt fügét és datolyát csipegettek az előttük lévő faragott faasztalra készített bronztálból, miközben Sitara az előző este eseményeit részletezte a szavait izgatottan ivó varázslólánynak.

– És akkor csak úgy leolvasztottam a polcokról a fegyvereket! – dicsekedett az oroszlánlány, némi túlzással ugyan.

– Hűha, nem vagy semmi, Tara! Az efféle magasabb szintű tűzköri varázslatok nekem még aligha mennének! Egy egész raktárnyi fegyvert?! Én csak a konyhát gyújtottam fel, azt is véletlenül... – emlékezett vissza Nana, miközben mutató és középsőujját elgondolkodva állára helyezte. – Így belegondolva elég ügyetlen vagyok... a Holdtemplomot is leromboltam véletlenül...

– Egen... – terült szét széles vigyor Sitara arcán. Akaratlanul is kuncogás tört ki belőle, amely barátnője csodálkozását és Írisz rosszalló szemöldökráncolását eredményezte. – Tudom, tudom, nem kellene ilyen jól szórakoznom ezen, de... így legalább elmaradnak a templomi tanóráim!

– Ne legyél abban olyan biztos! Ne igyál előre a bivaly bőrére! – mondta a főpapnő, s ezzel le is törte a macskalány lelkesedését.

– Igaz, a nagyapa úgyis kitalálja, hogyan keserítse meg az életemet! De tudjátok mit? Lehet, hogy legközelebb majd jól odapörkölök neki egyet!

– Nem lenne bölcs a hatalmadat ilyesmire használnod! – figyelmeztette Írisz. – Mellesleg, nem ártana, ha mindketten jobban odafigyelnétek a mértéktartásra.

– Igazad van – ismerte el Nana, s elszontyolodva biggyesztette le orrát. – Mindent csak elrontok...

– Nem szabad kizárólag végletekben gondolkodni, Nailah! – tanácsolta most nővére. – Sok mindent jól csinálsz, sőt, kiválóan! Ám túlzásaid könnyen beárnyékolhatják erényeidet. Ez rád is vonatkozik, hercegnő!

– Ugyan, mikor esem én túlzásba? – szegte fel állát kevélyen Sitara. – Tökéletesen ura vagyok az erőmnek! – állította mély meggyőződéssel.

– Máris? Ilyen hamar? – lepődött meg Nana, s fűzöld szemeiben a szomorúság hamar csillogó lelkesedésbe fordult. Sitara helyeslően hümmögött, s csípőre vágott kézzel rögtön ki is húzta magát. – Bár érthető, hiszen a te erőd egy macskavérű istennő öröksége! A macskák pedig igazán kiegyensúlyozott, elegáns lények!

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Where stories live. Discover now