Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A boszorkány sorsa II.

Sziasztok!

Megérkezett a Zoana szál (nyitott) lezárásának rövidebb, második fele.

„Sokan már csak büszkeségből sem próbálják megérteni más fajok nyelveit."

„A büszkeség a siker útjában áll."

Ezalatt a Birodalom északi felében...

Hathor napja szikrázó, derült idővel köszöntött a zöldellő Nílus-deltában fekvő alsó-egyiptomi fővárosra. Memphisz pálmafás utcáinak színes, piaci kavalkádja még Théba jellegzetes negyedeinél is forgalmasabbnak és kaotikusabbnak hatott. A széles, ám kereskedők standjaival zsúfolásig teletömött sétányon egy szürke köpenybe burkolózott női alak kerülgette a járókelőket. Csuklyáját mélyen arcába húzta, csokoládébarna bőrén és levendulalila hajfonatain néhol mégis megcsillant a reggeli napfény, mely a virágzó növényekkel díszített, többemeletes lakóházak rései között ömlött az utcára. Friss kenyér és keleti fűszerek aromáját árasztó édes sütemények zamata terjengett a levegőben, ám a boszorkány konokul ellenállva, céltudatosan szedte lábait tovább a palota felé. Áthaladva egy folyóvizű csatorna feletti domború kőhídon a vízfelszínen úszkáló néhány kék, fehér és lila lótusz jellegzetes, édeskés illata csapta meg az orrát.

Mélyen szívta magába a langyos, párás levegőt. Nem mondhatni, hogy könnyű éjszakája lett volna...

Ébersége határán, ki-kieső pillanatok közepette a nagydarab éjelf vezér, Na'marr egy barlangszobába cipelte. Odabent vegyszerszag volt, amit a boszorkány párszor érzett már előző bázisa laboratóriuma mellett elhaladva. Korábban ritkán jutott tovább a küszöbnél, csupán az ajtóból nézelődött, ezúttal azonban akarata ellenére vonszolták be rajta, majd egy félig fekvő helyzetbe állított ágyhoz szíjazták. Ellenkezett volna, de túl gyenge volt, szédült, homályosan látott és egy értelmes mondatot sem tudott kinyögni. Oldalra pillantva látta, hogy a laborban dolgozó éjelf férfi és nő, akik egyszerű, szürke öltözetet viseltek, különféle eszközöket, köztük néhány apró csövet és egy hegyes tárgyat készítenek össze. Valamiért sejtette, hogy az a hosszú, tűszerű dolog valahogy őt fogja érinteni, így kicsit mozgolódni kezdett, s megpróbált kibújni a szíjak közül. Kisvártatva azonban egy nagy, fekete-kék paca állta el a látóterét, melynek tetejét fehér félkörív keretezte.

– Ha fészkelődsz, jobban fog fájni – közölte vele Na'marr, meleg basszusa szinte baráti hangnemben zengett, ahogy mélyzöld szemeivel lenézett a kiszolgáltatott midgardi nőre.

– Na persze! – duzzogott Zoana, majd kicsit fel is élénkült, ahogy leesett neki. – Egyiptomiul szóltál!

– Így nevezitek az itteni midgardi nyelvet – felelte az alvezér egyszerűen. – Egy évbe sem telt, hogy megtanuljam.

– Mind beszélitek? – csodálkozott a boszorkány. Előbbi bázisán szinte egyik kék sem tudott többet pár egyiptomi szónál.

– Sokan már csak büszkeségből sem próbálják megérteni más fajok nyelveit.

– De te igen.

– A büszkeség a siker útjában áll – jelentette ki Na'marr szárazon, ezzel utalva rá, hogy nyelvtudása vajmi kevés szolidaritást hordoz. Ahogy azonban a labor dolgozói közelebb léptek, szilaj vonásai ezúttal is halvány együttérzéssé szelídültek. – Ne ellenkezz, és hamarabb elengednek! – javasolta.