Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Maat napjának hajnalán

„Bármi is történt, ne hagyd, hogy rossz irányba terelje az ítélőképességed!"

„Nem hiszem, hogy a Napisten segíthetne nekem alkalmas fehérneműt találni."

„A Rend feladata a nép és a birodalom védelme."

A felkelő Nap korai sugarai pirosra színezték az éj alját, s rózsaszínre a lassan melegedő nílusi levegőt Théba felett. Maat*, az igazság istennőjének napja harsány sólyom és íbiszrikoltásokkal köszöntött a városra. A madarak a magasabb építmények, mint a negyedek főterére helyezett obeliszkek körül keringtek, mielőtt visszataláltak a folyóhoz, illetve a sziklás hegyoldalakhoz. A piacokon a kereskedők már elkezdték előkészíteni áruikat, ám a legtöbb lakóházban még csend és nyugalom honolt.

Mahado a lépcsőn felfelé haladó léptek kopogására riadt fel. Álmos tekintettel pásztázta körbe a pirosló félhomályban úszó szobát, majd miután rájött, nővére már nem tartózkodik ott, felült, s lábait a földre téve az ajtó felé fordult. A vékony törtfehér takaró lecsúszott róla, így fedetlen mellkassal, egy szál fehér alsónadrágban várta vendégét. A félig nyitott ajtószárny egy széllökés hatására kitárult, s mialatt a légmozgás megingatta a mágus haját, nagy lendülettel Írisz lépte át a küszöböt. A főpapnő fürge léptekkel az ágya mellett termett, s sürgetően nézett kissé meglepett, még az álomtól kómás smaragdzöld tekintetébe.

– Kelj fel, dolgod van! – parancsolt rá a nővére tőle szokatlanul kemény hangsúllyal.

– Ha nem látnád, nővérem – ásította Mahado egy kis nyújtózkodás közepette –, már sikeresen felvertél a lármás elefántdobogásoddal!

– Én, elefánt?! – duzzogott Írisz, majd hangosan beszívta a levegőt, hogy csillapítsa magát. – Most nincs időnk erre! Öltözz, és gyere le!

– Majd felöltözök, ha a reggeli tornát letudtam – döntötte el Mahado. Felállt, és nővérét szigorú tekintetét eltűrve a folyosó felé indult. Ám ahogy mellé ért, a varázslónő tenyerét a mellkasára tette, így megállásra késztetve. – Írisz! – méltatlankodott a tábornok. – Mi van ma veled?! – fürkészte megkomolyodó tekintettel nővére arcát. – Nem jellemző rád ez a hevesség és parancsolgatás!

– Vendégünk van – közölte a papnő szárazon, s közben megdörzsölte sajgó oldalát, majd vállait kezdte masszírozni. Mikor Zoana erőterétől háttal a szobornak csapódott, szerzett pár kisebb zúzódást. – Szóval öltözz fel, ne így lásson téged! – mérte végig tüzetesen fivére kidolgozott, szálkásan izmos felsőtestét és formás lábait. – Bár – jelent meg apró mosoly a varázslónő arcán –, talán nem bánná nagyon.

– Ha már az megfelelő öltözetnél tartunk – ragadta magához a szót Mahado –, mi ez a köpeny? – célzott nővére királykék selyemköpenyére. – Az esőzések hava még messze van, verőfényes napsütés várható mára!

– Ezt csak azért vettem fel, hogy ne hálóingben rohangáljak az utcán éjszaka – felelte a papnő, mintha ez nem lenne nagy ügy. Ezzel a lendülettel lerántotta magáról a kék köpenyt, majd tejfehér hálóingét is.

Bár ők ketten sohasem voltak szégyellősek a másik jelenlétében, Mahado mégis kissé meglepetten nézett végig a hozzá szégyentelenül közel álló nő formás alakján. Írisz csupán egy csipkés, fehér selyemalsót és kék kígyóbőr bokacsizmáit viselte, ébenfekete haja telt kebleit alighogy takarta. Komoly, zafírkék tekintetét a tábornokéba fúrta, majd az ágya melletti szekrényhez lépett, s elkezdett a ruhák között kotorászni. Volt még néhány dolga nagynénjük házába, pont az ilyen eshetőségekre. Mahado meglepetten figyelte.