Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Reggeli káosz I.

„Mi nem nem szerint, hanem tehetség és elszántság szerint hozunk döntést. (...) Nem az számít, hogy ki jelentkezik, hanem hogy aki megteszi ezt, az mi célból teszi!"

Aznap, korábban.

A sarkcsillag fényesen ragyogott a Hórusz-hegység* acélszürke sziklái felett, amikor a hajnal vöröslő csíkkal megjelent az éjszakában, lassacskán nappali fénybe öltöztetve a Nílus vidékét. A folyó felől érkező harmatos, keleti szellő portyázó sakál módjára járta be Thébát minden kisebb-nagyobb utcát és portát bebarangolva. Hatására a város lakói ébredezni kezdtek, és mikor Ré bárkája elindult szokásos útján az égen, a reggeli, nyüzsgő tömeg már odakint, a házak körül és a piacokon kavargott.

A nap-negyed főterétől, és egyben a naptemplomtól nem messze található egyik mellékutcában Mahado a hajnalhasadással együtt kelt, és fogott hozzá reggeli teendőihez. Megmosta arcát a hálószobájában lévő faasztalra helyezett réztálban, majd az asztal mögötti falra helyezett tükörbe nézett. Zöld szemei ma reggel különösen fényesen ragyogtak, karamellszínű bőre vöröses árnyalatban játszott a hajnali fény hatására. Megfésülködött, megvetette az ágyát és magára öltötte tábornoki öltözékét.

Mahadónak kicsivel váll alá érő, egyenes, fahéjbarna haja volt és jellegzetes, markáns arcvonásai. Magas volt és erős, szálkás izmokkal, amiket szokásos ruhái általában elrejtettek. Öltözéke alapja egy törtfehér vászonnadrágból és hasonló anyagú vászontunikából állt, amikbe aranyszínű mintát hímeztek, a Rend különféle szimbólumait. Ehhez tartozott még egy barna bőröv, amihez a kardját és tőrét tartó hüvelyek is csatlakoztak, továbbá egy barna bőrből készült csizma. A legjellegzetesebb ruhadarabja mégis egy kapucnival ellátott, szinte földig érő törtfehér köpeny volt, aminek a széleinél aranyszínű minta futott végig, a hátán pedig egy aranyszínű sárkány ölelt körbe egy szintén aranyló ankh keresztet*.

Miután felöltözött, kezében a réztállal a lakóház emeletének belső teraszára sétált, és onnan kihajolva a belső kert növényeire zúdította az elhasznált vizet. Ő és lakótársa, Elyaas, egy háromemeletes, fehérre meszelt kőházban laktak a nap-negyed szívében. A három szint a pincét, magasföldszintet és emeletet jelentette. A ház valójában U-alapú volt, egy három oldalról zárt belső kerttel, amit negyedik oldalán magas kőfal választott el a szomszédos háztól. A pincében némi ételt, de főleg szerszámokat és fegyvereket tároltak. A földszinten volt egy közös társalgó helyiség, majd attól balra a konyha, jobbra pedig egy vendégszoba.

A kertet mindhárom helyiségből meg lehetett közelíteni, ugyanis azok mind egy külső teraszra nyíltak. Odakint narancs-, citrom- és babérfák, fodormenta és bazsalikom ültetvények és néhány rózsabokor volt található. Középen ástak egy kutat is. A fürdőszobát jelentő ágyékszék és zuhanyozó hely a kert végében foglaltak helyet, hozzájuk lapos kövekkel kirakott ösvények vezettek. A zuhany lényegében egy négyzet alapú, kővel kirakott mélyedést jelentett, amiből a víz a kert növényeihez volt elvezetve, és ami felett egy állványra erősített fahordóból engedhették a vizet.

Az emeleten, ahová a lenti terasztól a fenti teraszra vezető fehérre meszelt lépcsősoron lehetett feljutni, voltak találhatóak a hálószobák. Két hálószoba volt a terasz két oldalán, egymással szemben, közöttük egy raktárnak használt helyiség kapott helyet, ahol edényeket, ágyneműt, különféle háztartáshoz szükséges dolgokat tároltak. A teraszon hatalmas cserepekben néhány legyezőpálma díszelgett, és elvétve itt-ott egy-egy szék, ha odakint támadna kedvük üldögélni vagy társalogni. Ha pedig már társalgásnál tartunk, a lakótárs, Elyaas, minden bizonnyal másfajta szórakozással töltötte az elmúlt éjszakát. Mivel szobája ajtaját nyitva hagyta, Mahado számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyedül töltötte azt.