Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Írisz titka

„Minél több hatalmad van, annál több ellenséged."

Ré korongjának reggeli sugarai ömlöttek be Nailah szobájának ablakán, melegen simogatva a varázslólány és a hercegnő arcát. Nana nagyot ásítva nyújtózott egyet félálomban, majd visszacsukva szemét kényelmesen szétterült az ágyon. Csak arra nem figyelt, hogy ezzel együtt a másik oldalon fekvő Sitarára rakta egyik lábát és karját, akinek nem volt kedvére való ez az új pozíció. Tara kissé morcosan vette át barátnőjétől az ásítást, s most ő nyújtózkodott úgy, hogy Nanát az ágy széléig gurítsa. A varázslólány ekkor ösztönösen visszafordult, már szinte párnaként feküdt Tara mellkasára és ölelte át őt. Az oroszlánlány először ösztönösen lökte volna le magáról, de amikor rájött kiről van szó inkább elfogadóan átkarolta őt. Ekkor Anu is megmozdult a lábuknál, és közelebb mászva közéjük fúrta magát.

– Lányok, ideje felkelni! – nyitott be a szobába Írisz, frissen és üdén. Aznapi ujjatlan, világoskék ruháját arany hímzés díszítette, sok helyen megjelent rajta a nap motívum, s különféle vallási minták. Nyaki részénél aranylemezekből álló félkör adta ki dekoltázsát, derekán aranyszínű öv, csuklóin pár aranykarkötő díszelgett.

– Mi?! Elkésünk?! – értelmezte félre Nana azonnal a dolgot, s hirtelen felpattanva sikerült úgy fészkelődnie, hogy lefordult az ágyról, s mindeközben Tarát és Anut is rántotta magával. A három jó barát hamar a földbe is verte volna magát, ha nem veszi őket a levegőben halványzöld aura körbe, majd helyezi finoman a padlóra. Anu hamar kimászott a kupacból és lenge lábain megrázta magát. Tara döbbenten bámult Nanára, aki viszont unokanővérére meredt hatalmas szemekkel.

– Szállj le rólam! – tolta le magáról a hercegnő Nanát, majd felállt, és kiegyenesítette összegyűrődött ruháját. Egy Nanától kölcsönkapott, csupán félcombig érő hálóruhát viselt, a varázslólányéhoz hasonló drapp színben.

– Írisz, te... – hebegte Nana, miközben a fenekét dörzsölgette, pedig éppen csak lehuppant arra.

– Igen, megmentettelek – sóhajtotta a főpapnő. – Készüljetek, mosakodjatok, öltözzetek! A fivéremmel ma a Rendnél reggeliztek!

– Ez várható volt – vont vállat Tara. – Na, én leugrom a klotyóra! – jelentette ki, és úgy, ahogy volt, egy meglehetősen rövid hálóingben, mezítláb leflangált a lépcsőn, majd a nappalin keresztül ki az udvarra, át a teraszon és...

A Szekhemré ház kertjének közepén, pár rózsabokor között Mahadót pillantotta meg, aki éppen nyújtásokat végzett egy szál törfehér nadrágban, s a látványtól kissé el is pirult. Mikor észrevette a hercegnőt, a mágus befejezte az aktuális gyakorlatot és felé fordult.

– Á, Sitara! – köszöntötte. – Jó, hogy felkeltél! Megkértem Íriszt, hogy szóljon nektek. Nemsokára indulunk!

– Igen, ő keltett – biccentett az oroszlánlány, és már folytatta is volna útját a kert végében található fából készült kabin felé, ha a férfi nem szól még utána.

– Ugye nem ebben a ruhában akarsz jönni? – célzott a túlságosan is keveset takaró ruhadarabra.

– Túlságosan is sok férfit tennék boldoggá vele – sóhajtotta a hercegnő lemondóan, szája sarkában ravasz vigyorral. – Annyira jótékony azért nem vagyok! – tette hozzá kajánul. Mahado értette a viccet, így csak bólintott egyet, majd visszatért a reggeli tornához.

– Ez meg csak így kisétál...! – hitetlenkedett Nana Sitara viselkedését minősítvén. – Amikor kiderül, hogy te...