Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Krokodil és aranysárkány II.

„Rég ettem krokodilt. A nagyobbaknak rágós a húsa, de ti pont jó korban vagytok!"

A fekete oroszlán és társa, a fekete kutya keresztül nyargaltak a Déli-folyónegyed zegzugos utcáin. A pasztellszínű, alacsony építésű vályogházak a Nílus lótuszainak minden színében pompáztak, főként a rózsaszín, sárga, halványkék, levendula- és orgonalila, árnyalatok domináltak. A lecsiszolt macskakövet felváltotta a keményre döngölt homokos föld, melyből, ahol a szekerek és a járókelők még nem taposták ki, foltokban zöldellő fű és mezei virágok fakadtak. Ezt a negyedet az emberek szegényebb, kispolgári rétegje lakta, legtöbbjük halászatból, földművelésből élt. A kerület legkeletibb sarkában állt Szobek, a krokodilisten ősi temploma, mely mostanra elég elhagyatottá vált, az egyiptomi nép ugyanis kezdett negatív istenségként tekinteni a hüllőlényre. Temploma mellé így felépítettek egy kisebb kápolnát Heket, a békafejű víz- és Nílus-istennő tiszteletére.

Érdekes – gondolta Sitara egy kisebb, fából faragott, moha és liánok által benőtt, krokodilfejű, embertestű Szobek szobrot felfedezve –, ma pont Szobek napja van*. A párás levegőt folyami élőlények és virágok keveredő illata lengte be, a forgalmas és buja Folyóparti piac keskeny utcája úgy hullámzott, mint a közelben hömpölygő Nílus maga. Sitara lopva pillantott körbe a halakkal és rákokkal megpakolt standokon, ám emlékeztette megát, hogy még nem jött el a délutáni nasi ideje, most csak átutazóban galoppozik errefelé.

Hamarosan elhagyták a kanyargós utcákat, a s házak közül kiérve füves és homokos partszakasz kezdődött. A közelben egy csekély, deszkából ácsolt kikötő kandikált ki a vízből, mellette ugyancsak fából készült, felkunkorított orrú csónakok pihentek a parton. Körülöttük zöldellő datolyapálmák, fügefák, virágzó tamariszkuszok, vaskos szikomorfák és águkat a folyótükörbe lógató fűzfák adtak árnyékot a perzselő napsütésben. Elszórtan olajfák, tömjénfák és krisztustövis bokrok nőttek, s apró, színes virágok díszelegtek a smaragd fövenyen.

– Ú, ez a délután nem semmi! – mondta Sitara miután visszaváltozott. Mélyen és elégedetten szívta magába a közelben hömpölygő Nílus lágy, virágokkal keveredő illatát, a délutáni szellő a hajába kapott. Rózsaszín, kék, lila és fehér lótuszok lebegtek a folyó által kivájt kisebb öblökben, édes aromája itt szinte már bódító sűrűséggel terjengett az éterben. A Nílus lassabb folyású területein papiruszsás szigetek hajladoztak az enyhe szellőben. A türkiz víztükör szinte most alig fodrozódott, miközben Ámon-Ré aranyló sugarait verte vissza a tiszta, kék ég felé. – Te mit gondolsz, Anu? – A kutya egyetértően vakkantott egyet válaszul.

Az oroszlánvérű elindult a folyó felé. A parton levette lábbelijét, és két csónak között bokáig a vízbe sétált. Ám nem élvezhette sokáig annak hűsítő simogatását, mert tőle délebbre, az ártéri gabonaültetvények felől hangos és rémült kiabálás csapta meg a fülét. Délfelé, a Nílus eredésének irányába fordulva szabad szemmel is látta, ahogyan a termékeny földeken dolgozó emberek együttesen a mederrel ellentétes irányba húzódnak, mivel onnan valami közelít feléjük. Hirtelen mély kötődést érzett önmaga és a bokái mentén áramló folyékony közeg között. Szemei macskaszemekké váltak, újabb látomás kezdődött. A víztömeg sodrásával ellentétesen haladva eljutott egészen a déli ültetvényekig, ahol kitisztult előtte a kép. A Nílusból egy csapat hatalmas krokodil közelített a part felé, páran már kimásztak a nedves fövenyre, majd a gabonaföldön dolgozó embereket próbálták becserkészni.

– Szent krokodilszar a Níluson! – kiáltotta el magát Sitara. Sebesen kiszaladt a partra, magára kapta saruit – ha nem tesz így, a visszaváltozáskor mezítláb kellett volna lennie –, és oroszlánná alakulva látomása helyszíne felé iramodott. Mire pár rugalmas szökkenéssel odaért, az emberek már reményvesztetten sikoltoztak segítségért. Isteni kegyeltek ritkán dolgoztak az ültetvényeken, így nem volt senki, aki elüldözhette volna a Nílus bestiáit. Esetleg elfuthattak volna, ám a krokodilok hármukat, két férfit és egy nőt álnokul bekerítettek a part közelében.