Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Baljós látomások

„A jövő rezgései megbízhatatlanok, hisz maga a jövő a lehető legképlékenyebb dolog, cselekedeteink által folyamatosan változik, mindaddig, míg el nem érkezik."

Fényesen ragyogott a Hold a nap-negyed felett. Éjfélre járt az idő, ám a Szekhemré ház egyik emeleti ablakából még halvány gyertyaláng világossága szűrődött ki a cédrusfa zsaluk vékony résein keresztül az utcára. Nailah felhúzott lábakkal ült narancs és sárga színű ágyneművel borított ágyán és egy nagyobb selyempárnát ölelt magához. Az éjjeliszekrényére állított gyertyatartóban három szál világos gyertya égett. Elmerengve bámulta a lángokat, közben arra gondolt, hogy bár többet tehetne.

Tygaar az ágy végében szuszogott, félt este, és szeretett volna a varázslólánnyal aludni, aki természetesen megengedte neki. Sajnos ő maga képtelen volt álomba merülni, órák óta azon aggódott, hogy vajon unokanővére és unokabátyja hogyan boldogulnak, illetve Tara vajon kiszabadult-e már. Kikészítette a tétlenség, mély sóhaj kíséretében préselte közelebb magához a narancs alapon aranyszínű mintával hímzett párnát.

„Mint unokabátyád és tábornokod, nem engedélyezem neked, hogy ebben részt vegyél! Sőt, ki sem mozdulhatsz a házból, amíg arra parancsot nem adok!" – zendültek fel elméjében a tábornok korábbi szavai. „Veszélyes ellenséggel állunk szemben, így biztonságosabb!"

„Nem érdekel, mi biztonságos!" – feleselt akkor makacs elhatározással.

„Túl kockázatos lenne, alig rendelkezel harci tapasztalattal. Nem veszíthetlek el, értsd meg! Téged már végképp nem!" – állította Mahado mélyről fakadó törődéssel és aggodalommal, ami akkor igazán megérintette őt. „Tudnom kell, hogy legalább neked semmi bajod, érted? Képtelen lennék a küldetésre koncentrálni, ha közben érted aggódok, és ezt nem engedhetem meg magamnak!"

Legjobb lesz, ha nyugton maradok – határozta el Nana, beletörődő sóhaj kíséretében. Kinyújtotta kezét a gyertyalángok felé, majd amikor elfordítva ökölbe zárta tenyerét, a tűz is kialudt. A sötétség langyos fátyolként ereszkedett a hálószobára, mialatt ő bemászott Tygaar mellé a paplan alá, és kényelembe fészkelte magát a párnán. Mahado, Tara, Írisz... remélem minden rendben veletek – gondolta, mialatt az említettek arcai derengtek fel elméjében. Mély levegőt vett, és kész volt ő is álomba merülni.

Ám az álom nem jött ilyen könnyen. Nailah szemei zöld fényben úsztak, ahogy hirtelen véletlen látomás tört rá, s érezte, ez a jövőből való. Nővére iránt érzett aggodalma összekapcsolta a jövő rezgéseivel, s máris a hold-negyedben, a Holdtemplom előtti téren találta magát. Sötétzöld energianyalábok cikáztak mindenfelé, rendtagok, s maga Írisz próbáltak fejvesztve menekülni előle. Zuna végül már nem tudott hová futni, így nővére egy világoszöld erőteret hozott létre a védelmükre, ám az őket támadó energia lassacskán megtörte azt.

Az erőtér megszűnt, Írisz és Zuna zöld villanás kíséretében estek a földre, ami ekkor megremegett. Az erőteljes rengések alatt a Holdtemplomot mélyzöld aura vonta be és elkezdett összeomolni. Nana ekkor hátra kapta a fejét, s meglátta, a sötétzöld energiasugarak egy smaragd színű drágakőből indulnak ki, ami egy jogar végén ül, melyet az áruló mágus, Imari tart a kezében. Végül a mágus lerombolta a templomot, kiütött mindenkit a téren, s további pusztítást gerjesztve indult a palota felé.

Azt már nem! – kiáltotta el magát Nana gondolatban, s fejében észveszejtő sebességgel cikáztak a gondolatok, ahogy kiszakadt a látomásból. Félt, rettegett, hogy nővérét elveszíti, ám attól is tartott, hogy ő maga beszálljon a harcba. Unokabátyja kifejezetten megtiltotta neki, hogy így tegyen. Mégis... még Mahado sem láthatta előre, hogy Imari megszerzi azt a jogart, legyen az akármi, és olyan erőre tesz szert, amivel még nővére sem bír el. Tennem kell valamit! – határozta el kétségei közepette. De mit?! Mit tehetnék? – tanakodott tanácstalanul. Végül eszébe jutott. Ha a jövőt láttam, még lehet esélyem! Hiszen enyém a meglepetés ereje!