Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Betolakodók a fürdőben

„Sohasem hagytam volna, hogy ártsanak neked!"

A Hold megtelő korongja egyre feljebb mászott a csillagokkal hintett égen, ezüstös fénye besütött a hercegnő lakosztályának hatalmas ablakain. A mágust és az oroszlánlány Nakato fogadta, aki Tara kérésére gyorsan elkészítette az aznapi fürdővizét, s előkészítette a fürdőszobát. Tara Anuval az oldalán elvonult a tágas fürdőhelyiségbe, Mahado pedig a nappaliban várt rá.

Hogy az időt elüsse, a tábornok egy könyvet vett el a szoba egyik sarkában található kisebb könyvespolcról. A vékony falapokba kötött, papiruszlapokból álló kötetet mindenféle kedves motívumok, nap, hold és virágok díszítették, benne pedig a Thébában legnépszerűbb népdalok voltak írásba foglalva. A daloskönyv nem volt ritka Egyiptomban. Sokszor, ahogy ebben a kötetben is, a baloldalon maga a dalszöveg volt olvasható, míg a jobbon a dal kíséretéül szolgáló lanthangok kottája szerepelt. A mágus átfutott pár ismerős nótán, bár érzékeit megpróbálta ez alatt is élesen tartani.

Ma este a szokásos módon Anu is kivette részét a kényeztetésből, egy fából készült lavórban fürdött, miközben gazdája odaadóan cirógatta. Sitara eközben egy kényelmes márványkádban áztatta magát, frissen szedett rózsaszirmokkal hintett, virágillatú habos vízben. Ellazulva döntötte hátát a támlának, s nagyot sóhajtott, miközben nyitott ablakon beáramló langyos, esti szellő kellemesen simogatta arcát.

Beletelt pár másodpercbe, míg tudatosult benne a dolog. Megrettenve bámult macskaszemeivel maga elé, ő és Nakato ugyanis minden bizonnyal zárva hagyták az ablakokat. Hátra sem kellett fordulnia, szaguk nyomán tisztán érezte a betolakodókat. A habfürdőben ázó hercegnő szájait néma sikoly hagyta el, majd ajkai ösztönösen két szót formáltak meg.

– Mahado, seg....! – kiáltotta, ám a mondat második fele a kabócák kintről jövő zúgásába veszett. Valaki váratlanul egy zsinórszerűséget vetett a nyaka köré, és azzal próbálta megfojtani. Fulladozni kezdett. A madzag egyre erősebben szorult a torkára, vészesen a bőrébe vágott. Anu indulatos ugatásba fogott, de őt szinte azonnal leütötték a fekete ruhás betolakodók. Az őt fojtogatóval együtt öten voltak, összekeveredő szagukból ítélve harcosok, sólyom- illetve sakálvérűek lehettek, egy nő és négy férfi.

Az ajtó egy erőteljes szélcsapás kíséretében szinte kirobbant helyéről. A tábornok az utolsó pillanatban rontott be a fürdőbe, arcáról elszántság sugárzott. Sebesen keresztezte maga előtt karjait, majd széttárta azokat, s az így létrejövő táguló zöld erőtér kivétel nélkül a földre küldte a támadókat. Sitara hatalmasat sóhajtott, ahogy a zsinór szorítása enyhült, leszedte azt nyakáról, és a kád ellentétes végébe húzódott. Viszont az erőtér hatása nem tartott sokáig, a betolakodók feltápászkodtak, s rövid csata vette kezdetét, amit a hercegnő meztelenül, a kádban kuporogva nézhetett végig.

Bár a fekete ruhások létszám fölényben voltak, a harc így is Mahado javára dőlt el. Ő ugyanis most nem játszadozott, esze ágában sem volt visszafognia magát és az igazságos küzdelem nevében mágia helyett főként fizikai képességeit alkalmaznia. Ehelyett egyetlen telekinetikus rántással elragadta ellenfeleitől fegyvereiket, majd egy mozdulattal gömbszerű alakba hajlította őket. A pengékből készült labda fémes csikorgással pattogott tova a csempén. A fekete ruhások ekkor szinte egyszerre rontottak volna neki, ám ő egy, a korábbihoz hasonló erőteret használt, ami most sebesen a falnak vágta ellenfeleit olyan erővel, hogy a csempék berepedtek, s néhol csörömpölve hulltak le becsapódásuk hatására.

Az öt betolakodó fájdalmas nyögések és dühös szitkok közepette próbált feltápászkodni, amikor egy újabb erőtér megbénította őket deréktól lefelé.