Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Előnyös eltévedés

„Ha azt hiszitek, hogy egy helyes tett felment minden korábbi bűnötök alól, tévedtek."

„Ez most nem egy edzés, nem kiképzés, hanem éles helyzet!"

„A széthúzás nem segít célunk elérésében, csakis az összetartás és engedelmesség! A fegyelem most a túlélés ára, nem engedhetjük meg magunknak a hosszas vitatkozást!"

Sitara és a többiek már percek óta verték fáradhatatlanul a raktár ajtaját, hangszálaik és öklük is kezdett elfáradni. A hercegnő pihenésképen megtámaszkodott az ajtón, ám aurája ösztönösen reagált, s csatlakozott a barlangot és a fémet összekötő energiához. Elméjében lila villámok cikáztak, éktelen fejfájást okozva, ám pár kósza pillanatig a látomás kilátást engedett neki a közeli barlangfolyosóra. Odakint egy kifejezetten nem kékekből álló csoport haladt, s szinte azonnal felismerte néhányukat a korábbi edzésekről, amiken a központban részt vett. Döbbenten szakadt ki a látomásból és kapta tekintetét a többiekre.

– Itt... itt vannak! – kiáltotta, ám szédülés uralkodott el rajta, és kínlódva a fejéhez kapott. Ekon azonnal átkarolta és kissé messzebb vezetve hagyta, hogy levegőhöz jusson. A többeiek aggódva néztek utána, mind befejezték az zajongást egy időre. – Láttam... – magyarázta zihálva a hercegnő. – A föld érintése... valami baj van vele... A lila energia... bemászott az elmémbe, de... itt vannak!

– Kicsodák? – faggatta Jahi. – A kékek?

– Nem! – rázta a fejét a lány, majd tovább lihegett.

– Megnézem! – határozta el Ekene, s makacsul ő is látomásba esett. Pár pillanat múlva a fejét szorítva, de erősen tartva magát fordult a többiekhez. – Nia, a macskavezér és emberei! – jelentette ki, mint aki még maga is alig hiszi. – Nia, Nala, Chikelu és Tamir életben vannak! Még pár másik rendtaggal együtt itt járnak a közelben!

A többiek döbbenten hallgatták a híreket.

– Ezek szerint... talán Mahado is életben van! – motyogta Tara, miközben igyekezett rendezni elméjét. Szemeiben a remény eszméletlen erővel lobbant lángra.

– Akkor... – fordult testvéréhez Horu.

– Apa is életben lehet! – bólintott Horel.

Jahi és Khari ellenben már nem gondolkodtak ennyit. Háromszoros erővel és lendülettel kezdtek dobolni az ajtón és kifelé kiabálni, hátha a hangnak legalább egy kis része kiszűrődik azon.

– Hé! Itt vagyunk! Hé, Nia! Chikelu! Tamir! Nala! Itt vagyunk bent! Csapdába estünk! Nia! Tamir! Itt vagyunk!

Nia, Nala és Chikelu türelmük határán sodródva bolyongtak a térképük szerinti szellemzóna ismeretlen járataiban. Davu és Szatiah feszült, ám óvatos léptekkel követték őket, akár csak a sor végén haladó Tamir és két harcosa. Idővel azonban furcsa hangok ütötték meg Nia, Nala és Chikelu fülét, akik macskához hasonlóan még a leghalkabb zajokra is felfigyeltek. Fémes dobolás vegyült emberek tompa kiáltásaival. Ők hárman összenéztek, majd az eredetileg tervezett irányt elhagyva lefordultak a zajok forrásául szolgáló járat felé. Néhány lépés után megtorpantak, ugyanis, most már kitisztult annyira a kiabálás, hogy már a szavak sem mosódtak úgy össze.

– Csak nem... – döbbent meg Chikelu, s komoly pillantásokat küldött Nia és Nala felé. A hangoskodók ugyanis főként Nia, Tamir, de Nala és az ő nevét is ordítozták.