Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A jövőre nézve

„A szabad akarat azt jelenti, hogy sorsotok a ti kezetekben van, világotok a szerint alakul, ahogy rendelkeztek vele. A boldogulás áldozatokkal jár. Világotokban az elmúlás elkerülhetetlen, a halált nem lehet eltörölni. Annak, akinek hatalmában áll élet és halál felett határozni, döntenie kell. Ám döntése súlya elkíséri élete végéig, akárhogy határoz is."

„Akinek döntenie kell élet és halál felett, azok mi vagyunk. Mi, intelligens lények, mindannyian. (...) Mindannyinkban megvan a szabad akarat, s a lehetőség a teremtésre és pusztításra. Elvehetünk egy életet, vagy megóvhatunk egy másikat, esetleg létrehozhatunk egy újat. (...) A döntés a mi kezünkben van. A múlt megtörtént, a jelenben határozhatunk arról, hogy a jövő miképpen alakul!"

„Nem vagyok egy házi macska, az holtbiztos!"

A reggeli Nap vörös árnyalata lassan sárgába váltott, ahogy egyre feljebb kúszott a felhőtlen, halványkék keleti égbolton. Langyos, harmattól párás szellő fújdogált a szavanna és a hegy romjainak találkozásánál. Tücskök és kabócák zúgása vegyült a szavanna énekesmadarainak csivitelésével, már persze azokon a helyeken, amiket a tábornok érintetlenül hagyott. Zoana a földrengéssel és Mahado energiaelszívó varázslatával egész eredményesen rendezték át a korábban harmonikus tájképet olyan sivár látvánnyá, amely egy pusztító csatáról mesél az arra tévedőknek.

Chikelu, Sanura, Ekon, Ekene, Khari, Jahi, Imani és Nala a megláncolt éjelfek körül várakoztak, arra ügyelve, hogy azok nehogy valamilyen fondorlatos módon megszökjenek. Meglehetősen meglepődtek azonban, amikor Szekhemré tábornok nagy hévvel elvágtatott mellettük, majd némi tanakodás után végül néhány majomkenyérfa lugasában állapodott meg. Valamiféle rejtélyes és érthetetlen módon kipusztította a szavanna egy villányi részét, majd ragyogó, zöld aurával indult vissza a mögé a szikla mögé, ahol elvileg a többi vezér is várakozott. Az oroszlántok, Nala, Jahi és Imani értetlenül néztek össze.

– Ez meg mi a macskaszar volt?! – csattant fel Ekon, furcsálló grimaszt vágva.

– Valamin nagyon kiakadhatott – mondta Chikelu.

– Hogyan... lehetséges...? – ingatta a fejét Sanura.

– Megölte az összes növényt és... állatot?! – rémüldözött Khari.

– Pár gazellát és hiénát láttam elszaladni, a madarak is elrepültek – mondta Nala.

– Nem az a lényeg, hogy mit pusztított el, hanem hogy miért! – mutatott rá Jahi.

– Engem ettől simán csak kitör a frász! – remegett Imani. – Szerintem azok a szegény hiénák is a szavanna másik végéig szaladnak.

– Pusztítás – ízlelgette a szót Ekene. – Nekem sokkal inkább úgy tűnt, hogy nem egyszerűen elpusztította őket. Mintha minden a környezetében lassan elvesztette volna az energiát...

– Mintha az életet szívták volna ki belőlük – ismerte fel Ekon. – Nos... hallottuk, hogy Davu és a mágusnők körbekérdezgetnek mindenkit, hogy maradt-e még energiájuk.

– Valaki fontos sérülhetett meg, ha a tábornok ilyesmire kényszerült, hogy energiához jusson – mondta Nala.

– Sohasem gondoltam volna, hogy egy mágus képes lehet ilyesmire – jegyzete meg Jahi.

– Durva... – bólogatott hevesen Khari.

– Szerintetek, amikor mifelénk nézet... – vetette fel Imani –, akkor azt vette fontolóra, hogy velünk tegyen-e hasonlót?