Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A mágus és a sárkány II. (előzmény)

„– Még azt feltételezik majd, hogy elrabolt egy gonosz sárkány!

– Sokkal inkább megmentett egy egész kedves sárkány."

„Mi látjuk egymást igazán, annak, akik valójában vagyunk."

„Te vagy a rangidős mágus, és (...) egy férfinek kötelessége megvédeni a nőket, még ha azok a nők úgy is vélik, tudnak vigyázni magukra! (...) Egy férfi nem kérkedik azzal, hogy védelmezi a nőket és a nála gyengébbeket! Ez kimondatlan kötelessége, amit büszkén elfogad, de nem henceg vele dicsőséget sóvárogva!"

„Önmagadat árulod el azzal, ha nem azt a hivatást követed, amit te igazinak érzel! (...) Tiszteld magadat annyira, hogy észrevedd, az utat, amin jársz, neked kell meghatároznod! Bárki más teszi ezt meg helyetted, az általuk kijelölt ösvényt sohasem érzed majd sajátodnak! A kiteljesedés sokszor áldozatokkal jár!"

17 éve...

Gyenge szellő fújdogált a sebesen hömpölygő Nílus mentén, színes parti virágok édes illatát szállítva magával. Pálma- és fügefalevelek lágy zörgése vegyült a kabócák koraesti zúgásába. A langyos fuvallat el-eljátszadozott az eget bámuló szőke férfi, és a rajta kimerülten szuszogó barna fiú hajtincseivel. Mahado csak órák múltán tért magához, amikor a narancsos napkorong már a horizonthoz közelített. Ahogy ébredezett, s rájött, végig Elyaas mellkasán pihentette fejét, teljesen zavarba jött, s pipacspiros arccal húzódott le róla.

– E...elnézést – dünnyögte a kedvesen csillogó hüllőszemekbe.

– Semmi baj, Mahi – mosolyodott el a sárkány, és váratlanul megsimogatta a fiú haját, játékosan összeborzolva barna loboncát. – Aranyos voltál, amikor aludtál. Mint egy kiterült pávián – kuncogta.

– Nagyon tréfás – morgolódott a fiú.

– Szerintem az – erősködött a sárkány, s ő is ülésbe tornázta magát, miközben nagyot nyújtózkodott. – Na, asszem mennünk kéne, alkonyodik!

– Érdekes egyén vagy te, Elyaas Daakamon – döntötte el végül Mahado. – Négy nővel lógsz egyszerre, de mindet otthagyod, hogy egy pimasz prücsök segítségére siess!

– Valójában, ez a mai még engem is meglepett!

– Akkor már ketten vagyunk – nevette a fiú, s végül mindketten hangos hahotában törtek ki.

– A botladozó mágus és a daliás sárkány, na, mit szólsz? – vigyorgott Elyaas. – Furcsa páros vagyunk mi ketten.

– Páros vagyunk? – csodálkozott a fiú.

– Talán – vont vállat a sárkányfi. – Mindig is szerettem volna egy tanítványt!

– Tanítványt?

– Hidd el, sok mindent taníthatok ám még neked!

– Miről? A lányok megvezetéséről? – pimaszkodott a fiú.

– Arról is! Meg a világról és a mágiáról. Nyolcvan év alatt elég nagy tudást összeszedtem már!

– Mi... hogy te... nyolcvan éves vagy?!

– Na, jó, még csak hetvenhat, de szeretem kerekíteni! Mert, hogy hangzik már, hogy hetvenhat?!

– Hívhatlak nagyapának?

– Micsoda?!

– Te Mahinak hívsz! Én meg majd hívlak dédinek! Nem, ükinek!

– Szemtelen kölyök! – förmedt rá a sárkány, s megpróbálta elkapni, de kicsúszott a markából. Mindketten felpattantak és körben kergetőztek a tisztáson. Végül a sárkány megragadta a fiú karját és hevesen magához rántotta. Mahado ijedten kapta rá a tekintetét, de a sárkány újból csak összeborzolta a haját, majd eleresztette. Végül mindketten nevetésben törtek ki.