Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A nap-negyedi csata II.

„A Rend türelme igenis határos!"

„Nem látjátok, hogy ez a sárkány szenved?! Mély fájdalom kínozza szívét, ezt enyhíteni kívánván fogott pusztításba."

Legalább egy hosszú percig mindenki saját ellenfelével hadakozott, csak egyvalamit sikerült elfelejteniük. Amikor egymás ellen fordultak, Tygaart teljesen magára hagyták. A kis sárkány időközben újra megszabadult a második adag kötéltől, és erőt gyűjtött következő támadásához. A harcolók már csak arra lettek figyelmesek, hogy erős lézer hasít közéjük, minek hatására felerősödik a tűz a környező házakon és utcán, miközben ők ösztönösen a földre vetődnek. A sárkány ezután már a környezet helyett az őt korábban bántó rendtagokat támadta, személyükre tekintet nélkül. Nia és csapata épp úgy célba került, mint Tara, Nana, avagy az Imari és Oziré oldalán állók.

A rendtagok hirtelen összenéztek, korábbi nézeteltérésük értelmét kezdte veszteni, ahogy mind a sárkány megállításán gondolkodtak. Ám mielőtt bármelyikük léphetett volna Tygaar rövdebb időre kiütött Ozirét és Imarit, akik eszméletlenül zuhantak a földre. Odina és Odion rögtön a védelmükre keltek, az alakváltók és harcosok pedig fedezéket kerestek. Nana elérkezettnek látta az időt, hogy a házak lakórészére átterjedő tüzet megállítsa, így némi tűzoltásba kezdett.

Csupán Sitara szökkent oda Tygaarhoz, és próbálta meg újfent megnyugtatni. Visszaváltozott emberi alakba és egyre közelebb sétált hozzá, miközben a kis sárkány is abbahagyta a lézerezést egy pár pillanatra mintha hajlandó lett volna figyelni rá.

– Tygaar! Én vagyok az, Sitara! – közelített felé óvatosan a hercegnő. – Ne félj, nem fogunk bántani! – A sárkány dühösen prüszkölt egyet. – De abba kell ezt hagynod, Tygaar! – győzködte a fiút. – A Rend türelme igenis határos! – Tygaar válasza egy haragos ordítás volt csupán.

Tara úgy vélte, a gyász mellett sérülései kínozzák a fiút. Megpróbált egész közel merészkedni és megérinteni a sárkány orrát, de akkor egy aranyszínű farok seperte ki alóla lábait, és hanyatt esett. Mielőtt felállhatott volna, Horu és Horel próbálták elterelni a sárkány figyelmét róla. Hiba volt. Tygaar újra a lézert használva, megpróbálva eltalálni a sólymokat. Horel és Horu persze menekülő manőverbe fogtak, ám röppályájuk éppen a csatatérre visszataláló fekete kutya felé görbült.

– ANU! – kiáltott fel rémülten Sitara, és oroszlánná változva a kutya felé vetette magát. Pár csapást sikerült elkerülnie, így egy végső ugrással és gurulással kedvence közelébe juthatott. Ám a sólymok újra az irányukba voltak kénytelenek menekülni, s őket követték Tygaar támadásai is. Az újabb lézersugár pedig vészesen közeledett az éppen visszaváltozó Sitara felé.

Hiába ugrott volna újra odébb... a lézer sebességével ilyen közelből már nem vehette fel a versenyt. Úgy tűnt, egy másodpercen belül kettévágják a testét. A rendtagok, már aki még magánál volt lélegzet visszafojtva figyelték, ahogy a lézersugár szinte lassított felvételszerűen közelít a szemeit a rémülettől tágra nyitó hercegnő felé, de egyiken sem voltak elég közel, hogy bármit is tegyenek. Sitara végül utolsó erejével védelmezően Anu elé pattant, s kitárt karjaival, saját testével védte a kutyát a közeledő csapástól.

Nailah az utolsó pillanatban kapta a fejét Sitara és kutyája irányába, szemei elkerekedtek az ijedségtől. Abbahagyva a tűzoltást kezei ösztönösen emelkedtek a magasba. Hirtelen egy narancsszínű pajzs jelent meg Sitara előtt, ami éppen hogy csak eltérítette a lézer nagy részét, ám egy vékony sugár így is áthatolt az energiamezőn, és megsebezte az oroszlánlány vállát. Sitara felkiáltott, miközben hátra esett a fájdalomtól. Ezúttal nem állt fel, de nagy nehezen ülésbe tornázta magát. Nana egy számára is váratlan térugrással azonnal előtte termett, és letérdelt mellé.