Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Irány a hegy belseje! II.

„Ezek a városiak túlságosan is szentimentálisak és hősiesek."

„Ez a nagy igazság, a technológia és a természet nem mindig illenek össze. (...) Az élő szervezet a természetes energiákkal áll harmóniában, a mesterségesek összezavarják az aurát."

„A múlt egy emlék, amelyet a hely őriz. Jelentősebb pillanatok sorozata, melyek a hely állandóbbnak mondható energiáihoz kötődtek. Megdermedt energiacsomagok..."

„Sakál vagy, nem gyáva kutya."

„Túléltük az Alvilág árnyaival vívott csatát. Csak elbírunk néhány éjelffel!"

Oziré csapatában az altábornok maga és Odina vezették a sort, mellette szorosan Mosi haladt, aki a térképen folyamatosan ellenőrizte, hogy megfelelő irányba tartanak-e. Desta és Hatanub időszakos csevegések közepette a sort zárták, közvetlenül egy oroszlánvérű nő, egy sakálvérű és egy harcos férfi mögött. Ha kék bőrű, ezüsthajú emberekkel futottak össze, rendszerint a fal mellé húzódtak, Oziré pedig láthatatlanná tévő erőtérrel rejtette el őket a nem kívánt tekintetek elől. A labirintusszerű, türkiz és lila derengésben úszó alagútrendszer nyomott hangulatát őrájuk is átragasztotta, de szerencsére ez mit sem változtatott ítélőképességükön.

Húsz perc után ráfordultak arra a folyosóra, ahol állítólag az éjelfek kommunikációért és lila energia utánpótlásért felelős központi vezérlő terme és töltőegysége is megtalálható volt. A kisebb termet széles fémlapokkal és egyiken elhelyezett kétszárnyú ajtóval választották le az alagúttól. Négy, fekete páncélos őr strázsált előtte a folyosó távolabbi felében. Oziré és csapata egy beszögellésbe húzódtak, és ott beszélték át, ki hogyan támad, és hol helyezkedik majd el. Egy kisebb csapat éjelf katona robogott el mellettük, így a mágus újabb erőteret húzott fel. Amikor lépteik zajai elhalkultak, s egyben a barlangfolyosó is kiürült, rajtuk kívül már csupán az őrök tartózkodtak ott. Ez volt az esélyük.

Oziré és Odina léptek ki először, felragyogó, aranyszín aurájukkal magukra vonták az őrök figyelmét. Ők kivonták fekete kardjukat, ám Oziré mind a négy kardot egyszerre ragadta el tőlük, s állította a mennyezetbe. Az őrök ekkor fekete lézerfegyvereket vettek elő, amiből a rendtagok csak annyit értettek, hogy egy sötét csőszerű dologból lila fénynyalábokkal lövöldöznek feléjük. Odina és Oziré egyesített pajzsukkal kivétel nélkül eltérítették a nyalábokat, amik így a barlangfalba csapódtak, némi sziklát kivájva onnan.

Amíg az őrök a mágussal ás mágusnővel voltak elfoglalva, Desta, Hatanub és a másik férfi sakállá változva, Mosi pedig oroszlán képében az őrök mögé lopakodott, majd újból emberré változta hosszú karmaikkal elnyesték azok nyakát. Négyből két őr felnyögve a sebhez kapott, és térdre esett a földön, ám kettő tovább lövöldözött. Egyiküket az oroszlánnő küldte hasonló karomcsapással a másvilágra, a másiknak a harcos vágta el a torkát végleg.

Desta és Mosi összenéztek Ozirével és Odinával, majd a többiekkel. Az őrök letudva, ám még be kell jutniuk a fekete ajtóval lezárt szobába, s valószínűleg az odabent tartózkodókat is elintézni. Az ajtó nem nyílt egyszerűen, így végül Oziré némi próbálkozás után varázserejével törte meg az azt védő lila energiamezőt, majd szakította ki az ajtót két felét a keretből. Rálátásuk nyílt a kisebb, ovális formájú barlangteremre, ahol körben számítógépek, bonyolult billentyűzetek, holografikus és szilárd kijelzők kaptak helyet, ám ez számukra csupán fura szerkezeteket és pityegő, szaladgáló fényeket, szokatlan képkeretekben megjelenő idegen írásjeleket, színes vonalakat, sávokat és oszlopokat jelentett.