A látó

343 55 29
                                    

„Hogy mennyire rejtélyes valami, az attól függ, mennyire hagyjuk árnyak közé burkolózni."

„A hatalom átok, ha kapzsi és mohó kezekbe kerül, ám áldás, ha olyasvalakihez tartozik, akiben önzetlenség lakozik."



A villa étkezőjében a fehér abroszokkal megterített hosszú faasztaloknál nagy tömeg gyűlt össze. Mahado, Írisz, Nana, Tara, Anu és a frissen csatlakozott Noferu egymás mellett foglaltak helyet. Mahado sosem ragaszkodott hozzá, hogy egy asztalt nevezzenek ki főasztalnak, s hogy ő annak a főjén üljön. Bár a Rend hierarchiáját tekintve mindenki felett állt, azt az eszmét is vallotta, hogy itt mindenki egyenlő, bizonyos szempontból legalábbis, s ezt az egyenlőséget hangsúlyozván az étkezések folyamán ő is épp úgy elvegyült a tömegben, mint bárki más.

Épp, hogy elkezdődött a reggeli, a tábornoknak eszébe jutott valami. Ám nem cselekedett rögtön, kivárta a megfelelő pillanatot. Az étkezés befejeztével azt az utasítást adta a lányoknak, hogy odakint találkoznak, átöltözve, majd még megbízta a közelben ülő Niát és Destát, hogy addig is tartsák a szemüket a lányokon. Ezt követően elsietett, s még éppen az aulába vezető kijáratnál sikerült utolérnie, akit kiszemelt magának. A hosszú, fehér ruhát viselő, s a vidéken ritkának számító sötétszőke hajú, az egyiptomiaknál is valamivel világosabb bőrű lányt könnyű volt kivenni a tömegben.

– Alexis! – érintette meg a lány selyemmel borított vállát a mágus. Alexis szemei nem meglepetten, csupán komolyan csillogtak.

– Tábornok – fordult felettese felé.

– Beszélnünk kell! – eresztette el Mahado.

– Tudom – bólintott a lány. – Kövessen! – mondta, majd kilépett az aulába, ahol a lépcsők felé vette az irányt. Mahado épp indult volna utána, ám ekkor Írisz lépett oda mellé.

– Nem bánod, ha csatlakozom? – kérdezte a főpapnő. – Alexis képességei Théba szerte szóbeszédeket ihletnek, csodákat mesélnek róla.

– Miért érzem úgy, hogy te mégsem a csodák miatt jönnél?

– Mert sejtem, hogy miről lesz szó.

Mahado egy pillanatra elgondolkozott, ám akkor Alexis hangja zökkentette ki, aki már a főlépcső közepénél járt.

– Jöjjenek! Ha túl sokáig maradnak távol, még összesúgnak a hátuk mögött!

– Induljunk – vette át a szót Írisz, és Alexis után sietett. Halványkék ruhájának selyemszoknyája, akár csak Alexis fehér ruhája, lágyan ringatózott körülötte, eleganciát sugározva, s egyben tartást adva hordozójának. Mahado végül nagy levegőt vett és a két nő után indult.


Alexis a toronyszobába vezette a tábornokot és a főpapnőt, majd amikor már mind odabent tartózkodtak, a két mágus szinte összehangoltan emeltek hangszigetelő pajzsot a szoba köré. Maga a szoba kör alakú volt, tetején egy üvegkupolával, amin lágyan csillámlott a beeső reggeli napsugár. Bútorokat tekintve a szoba közepén volt egy kisebb, bíbor színű kanapé, vele szemben két bíbor huzatú karosszék, mellettük egy kör alakú íróasztal székkel és rajzoláshoz, festéshez szükséges kellékekkel. A falak mentén polcok húzódtak könyvekkel és papirusztekercsekkel. Egy alacsonyabb polc tetején egy kancsó víz és egy aranypohár állt.

Mahado és Írisz a két karosszékben foglaltak helyet, míg Alexis a néhány színes díszpárna közé ült a kanapéra. A két nő egyenes háttal, ölükben pihenő kezekkel és szorosan egymás mellé helyezett lábakkal nézett egymás szemébe, míg Mahado kissé széttárta lábait, és azokra támaszkodva fürkészte a jósnő arcát. Alexis mély levegőt vett, egy pillanatra lehunyta szürkésbarna szemeit, majd belefogott.

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora