Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Baljós üzenetek I.

„Küzdelmetek véget ért. Anubisz kísérjen titeket utatokon, s ha az istenek is úgy akarják, találkozzunk a másik oldalon! (...) Ha Aaneleia is úgy akarja, találkozzunk egy másik életben!"

Figyelmeztetés: felkavaró tartalom, gyilkossággal kapcsolatos tartalom!

Négy órával korábban.

Elyaas, hátán Mahadóval szélsebesen és könnyedén siklott át a Hórusz-hegység vonulatai felett, majd tompa puffanással landolt az északkeleti oldal sziklái tövében, nem messze a sárkányok istennőjének emelt fehér márványtemplomtól. Aaneleia temploma félig a sziklafalba volt építve, hófehér falainak, díszes tornyainak szépségét mégis beárnyékolta az előtte heverő három hatalmas aranysárkány holtteste. Mahado azonnal leugrott Elyaas hátáról, aki ekkor ragyogásba borulva felvette emberi alakját, és sietve indultak a templomhoz. A Rend vezetői: Oziré, Hatti, Tamir, Nia, Mosi, Széth, Desta és Imari már a helyszínen várakoztak, a felderítők vezetői, Horeth és Imina értesítették őket, akik szintén jelen voltak.

– Tábornok!

– Elyaas! – üdvözölték őket visszafogott biccentéssel. Elyaas nem köszönt vissza, arcán komorság ült, szinte már-már ijesztően kétségbe volt esve.

– Hogyan történt? – kérdezte Mahado komoly hangon, ám a válaszra nem várt. A holttestekre vetett első pillantással egyértelművé vált, hogy az egyik hím sárkányt szíven szúrták, a másik hímet lefejezték, a fej viszont hiányzott. Az egyedüli nőstény sárkány pedig... Az ő holtteste különbözött a másik kettőtől, ujjai, szárnya vége és füle fekete színbe fordult. – Az első kettőnél nyilvánvaló a halál oka, a nőstény sárkányt valószínűleg megmérgezték – jelentette ki a mágus. Emberei bólintottak.

Mahado közelebb lépett, és tüzetesebben is szemügyre vette a három holttestet. Nia, Horeth és Mosi csatlakoztak hozzá, a többiek kevesebbet értettek az ilyesmihez. Elyaashoz eközben az a négy másik aranysárkány ment oda beszélgetni, akik jelen voltak a tragédiánál. Mivel a sárkányfi maga is labilis állapotban volt, Imina és Imari segítettek neki kikérdezni a szemtanúkat. Ezt a felderítőnő már akkor is megtette, amikor először felfigyelt a halott sárkányok testére, és leereszkedett megtudakolni, mi történt, de most részletesebben faggatták ki a társaikat, s egyben testvérként szeretett barátaikat gyászoló két szerelmespárt.

– A hím, akit lefejeztek, fiatalabb, még csak serdülő korban volt – állapította meg Mahado pár perc nézelődés és vizsgálat után. – A másik kettő idősebb, talán a szülei. Az apát egy meglehetősen hosszú, kúpos végű tárggyal szúrták le. Szigonyra, vagy lándzsára tippelnék, de minden valószínűséggel nem ebben a világban kovácsolt fémmel, hanem annál sokkal erősebből készültek. Az éles penge, amivel levágták a fiú fejét, szintén hasonló fémből készülhetett. Vérnyomok nincsenek a közelben, így az elveszett fejet nehéz lesz megtalálni.

– És a nősténnyel mi történt? – kérdezett rá Hatti, közelebb lépve a szerencsétlenül járt aranysárkány jókora testéhez.

– A fekete elszíneződés a fül és a végtagok végeinél mérgezésre utal, mégpedig a mérgek egy bizonyos csoportjára, amik a levegőt vonják meg az áldozattól – magyarázta Horeth.

– Pontosan – bólintott Mahado. – Az ilyen mérgek meglehetősen gyorsan hatnak és általában hirtelen halált okoznak. Egy aranysárkány megöléséhez nagyobb mennyiségre lehetett szükség. Talán földi, talán idegen világokból származó méreg, ez még nem egyértelmű.