Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Tüzes cica

„Érezned kell a földet, a világot, ami körülvesz! S minden érzelem, ami benned kavarog... amíg átéled azt anélkül, hogy elvesznél benne, a segítségedre van! Szenvedély, de nem szenvedés! Érezd, de ne ereszd el a valóságot! Használd az érzelmeidet és érzékeidet, hogy összekapcsolódj a saját valóságoddal!"

Sitara röviden összefoglalt mindent, amit Zunától hallott a Mehit és Mefnet lányáról, a Névtelen Tűzistennőről, aki állítólag a fekete oroszlánokat is különleges képességgel áldotta meg. Utána gyorsan beszámolt azokról a mással nehezen megmagyarázható változásokról is, amik vele történtek az elmúlt napokban. Ekon, Ekene és Khari érdeklődve hallgatták a hercegnő beszámolóját, majd kis időre magukba fordulva morfondíroztak a dolgon. Ám arckifejezésük alapján koránt sem tűnt úgy, mint akit nagyon meglepett a dolog.

– A családunk mindig is hitt Mehitben, a telihold teljességét megszemélyesítő oroszlánistennőben – szólt végül Ekene. – Az egyiptomiak által imádott istenek délen is ismertek.

– Ám akit még nála is jobban tisztelünk, az Mefnet, a fekete párducistennő, akinek hatalma van a Sors felett! – tette hozzá Ekon.

– Ezért is lett az egyiptomi családnevünk Merenmefnet, amikor Thébába jöttünk szerencsét próbálni – magyarázta Khari.

– Ti ketten, kandúrok, valóban csak a szerencséteket próbálgatjátok – szúrta le őket Ekene –, de én azért jöttem, hogy a Rendet szolgáljam!

– Értem, értem – bólogatott Tara hevesen, miközben az is eszébe jutott, hogy az oroszlántestvérek korábban is előszeretettel használták Mefnet vagy Mehit nevét egy-egy indulatosabb felszólalásuknál. – Akkor a Névtelen legendáját is ismeritek? És a fekete oroszlánok állítólagos képességét?

– Hallottunk róluk – bólintott Ekene.

– De fogalmunk sem volt, hogy mennyire valóságosak – közölte Khari.

– Én azért mindig is tudtam, hogy az uralkodóház tagjai igencsak tüzes kis cicuskák – vigyorgott Ekon.

– Rendben – csapta össze a tenyereit Tara. – Most, hogy ezt tisztáztuk... már csak azt kéne kitalálni, hogyan hívjam elő a Névtelen hatalmát!

– Ezt mi nem tudhatjuk – felelte komolyan Ekene. – Másrészről... biztos vagy benne, hogy jó ötlet ez? A tűz ereje veszélyes hatalom, csak ha a nem varázslattal gyújtott tüzek pusztító erejét tekintjük is! Alaposabban át kéne ezt gondolnod, mielőtt elhamarkodottan cselekszel!

– Ch, mintha csak a máguskámat... azaz a tábornokot hallanám! – bosszankodott Sitara. – Csak emlékeztetnélek, hogy ő sajnálatos módon megbukott abban, hogy megvédjen, szóval kénytelen vagyok magamat megmenteni!

– Ez igaz – értette egyet Ekon, majd ő is komolyabb hangszínre váltott. – Viszont a nővéremnek igaza van, át kell ezt gondolni! Egy mondhatni zárt alagútrendszerben vagyunk a föld alatt. Ha hatalmas tüzet okozol, ami gyorsan terjed, lehet, hogy saját magunkat ejted csapdába, és mind itt pusztulunk!

– Vagy az is a képességed része, hogy meg tudod fékezni a tüzet? – érdeklődte Khari.

– Fogalmam sincs! – vágta rá Sitara, s egyre idegesebb lett, ahogy kezdte felfogni a rendtag és a kereskedő szavai mögött rejlő ésszerűséget. – Eddig csupán kétszer használtam, és akkor is csak felforrósítani tudtam dolgokat!

– De hiszen ez pont megfelelő! – vágta rá lelkesen Ekon.

– Mire célzol? – vonta fel a szemöldökét Ekene, s Tara és Khari is kíváncsi tekintettel fürkészték.