Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Rossz hírek hozója

„Aki a papságot vállalja, annak őszintén, szívvel-lélekkel kell arra vágynia, másképpen az istenek sem veszik majd jó néven."

„A Hold és a Nap sem akar majd egyesülni olyan birodalom boldogulásáért, amely már rég elbukott."

„Mégsem tarthatjuk láncra verve egy ablaktalan toronyszobában, ahol az ajtót mindig tíz őr figyeli."

Írisz szapora léptekkel szelte a palota fényűző folyosóit Horumesz után kutatva, éjkék köpenye, amit világoskék, leopárdmintás ruhájára öltött, vadul lebegett utána. A királyi tanácsosra végül dolgozószobájába nyitva talált rá egy halom könyv és nagy köteg pergamen között.

– Horumesz! – Írisz komoly hangja semmi jót nem sejtetett, égkék szemeiben aggodalom ült. Az öreg, köpcös sólyomvérű furcsállva tekintett fel rá az iratok közül, miközben felvonta szemöldökét, barna szemeiben kíváncsiság csillogott.

– Főpapnő! Mi szél hozta erre? Talán mára is napirenden volt egy újabb megbeszélés? Az íbisz rúgja meg, teljesen kiment a fejemből!

– Nem volt semmi egyeztetve, ám valamiről feltétlenül beszélnünk kell!

– Úgy érti, hogy csak nekünk kettőnknek, vagy...?

– Megkeresem a királynőt, te pedig hozd Bászthotepet! – tisztázta Írisz a helyzetet. – A tárgyalóteremben találkozunk, amilyen hamar lehet!

– Miről van szó? – érdeklődte Horumesz, mialatt nehézkesen feltápászkodott karosszékéből.

– Igyekezz! – utasította a tanácsost a főpapnő, s válasz nélkül hagyva elviharzott.

A trónteremből nyíló tárgyalószobába alkonyi napsugarak ömlöttek be, az egész szoba narancsos fényben úszott, a nyitott ablakon langyos szellő érkezett. Írisz a még elegendő késődélutáni napfény ellenére varázserejével meggyújtotta a teremben elhelyezett gyertyákat, és a fáklyatartók tartalmát, amint ő és Theodora átlépték a küszöböt. A királynő egyszerű szabású, földig érő fehér ruhát viselt arany ékszerekkel, arany gallérjához kék selyempalást volt erősítve. Fekete haja több fonatba volt fogva, fején kobrás korona díszelgett. Méltóságteljesen hosszú asztal főjére vonult, Írisz pedig hasonlóan elegáns léptekkel követte.

Nemsokára egy sólyom repült be az ablakon, majd megélt kora ellenére ügyesen landolt a padlón, s egy idős, kerekded, ősz hajú férfi alakját vette fel. Horumesz nem várt engedélyre sem, kicsit pihegve foglalt helyet a királynő balján.

– A főpap nemsokára érkezik – közölte a tanácsos a két nővel.

– Melyik főpap? – kérdezte a királynő, jogosan.

– Bászthotep – felelte Horumesz.

– Mellesleg, ha a fivéremre is gondoltál a főpap szó kapcsán... – szólalt meg Írisz kimérten –, közölnöm kell, hogy ő nemrégiben úgy határozott, lemond főpapi rangjáról. Kizárólag a Rend tábornokaként szolgálja tovább a birodalmat!

Theodora és Horumesz arcára is hatalmas döbbenet ült ki, ám egyikük sem tűnt annyira felháborodottnak, mint a terembe lépő öreg főpap.

– Hogy mondtad?! – förmedt a papnőre Bászthotep, s feszülten odacsörtetett hozzájuk, lila-ezüst köpenye vásznasan suhogó hangot adott ki. – Ez az a fontos dolog, amit meg kell vitatnunk?! Szekhemré van olyan ostoba, hogy eldobja a lehető legnagyobb megtiszteltetést, ami közembert érhet, vagyis főpapi kinevezését?! Lemond országunk legdicsőbb rangjáról,  arról, hogy egy főisten első számú szolgája legyen?!