~Hongjoong szemszöge~
Sikeresen be menekültem a fürdőbe a lánnyal együtt.
- Azt hiszem, meg úsztad. - nevettem fel.
- Köszönöm... - szólalt meg.
- Mi a neved?
- Minsun.
- Egyszer volt egy ilyen nevű barátnőm... Régi szép idők, amikor dobott a szülei miatt. - nevettem fel.
- Oh, umm... Sajnálom.
- Nem kell. Legalább tudtam azzal foglalkozni, amit szeretek. Várj egy kicsit. - fel pattantam majd ki néztem az ajtón. San ült az ajtóval szemben. Gyorsan vissza csuktam mire felnevetett.
- Ez azóta ott vár az ajtó előtt...- Mi? - nevetett fel. - Hongjoong, umm--
- Ki nyitod? - kérdezte Rachel. Azonnal fel pattantam a telefonnal a kezemben és ki nyitottam neki.
- Szegény Minsun... Mi történhetett vele? - kacagott fel majd oda adtam neki a készüléket.
- Köszi. - meg fordult. - San, ha lehet ne zaklasd... - rázta meg a fejét majd el ment mi közben Minsunt nyugtatta hogy már nem vagyunk ott.- A te húgod. - nevettem fel majd segítettem meg csinálni Seonghwanak az ebédet.
~Rachel szemszöge~
- Te tényleg bolond vagy... - nevettem fel.
- De nem érted? Olyan ijesztő volt... - remegett a hangja amit nem tudtam hova tenni.
- Te félsz tőle?
- Ő is ezt kérdezte. Tényleg testvérek vagytok. - kacagott.
- Amúgy te már láttad a Mirai Nikki-t?
- El jutottam valameddig, de aztán már túl ijesztő volt... Miért?
- El kezdtük nézni.
- Várj... El... Kezdtétek?
- Igen... Hát igazából valamikor be jött San, aztán velem nézte. - idéztem fel az előbbit a telefonban.
- És eddig milyen?
- Hát hogy mondjam... Véres. - kacagtam fel. - San azt mondta, hogy túl sok részt néztünk meg.
- Majd hozzá szoktatod. - nevetett fel.
Még egy kicsit beszélgettünk majd Yeosang szólt hogy kész az ebéd. Meg ettük és mentünk a próbára. Én megint csak egy székbe bele ültem és telefonoztam. Amikor vége lett megint ki dőltek. Ilyenkor aggódom értük de ők már valószínűleg megszokták. Vacsorára rendeltünk valami átlagos ételt amit otthon elfogyasztottunk.
- Én megyek fürdeni. - közöltem azoknak akik még ott voltak majd fel álltam és be mentem a fürdőbe. A törölközőm ott volt és a hajgumi pedig a karomon szóval minden meg volt... Gondoltam, de nem így volt.
Amikor ki álltam a zuhany alól észleltem hogy rohadtul nincsen pizsamám. -Olyan hülye vagy...- csaptam a homlokomra. Kénytelen voltam törölközőben ki nézni hogy tiszta-e a terep. Láttam hogy nincs itt senki, szóval oda siettem San szobájához. Mivel nem tudtam mást kitalálni, úgy gondoltam kérek tőle egy pólót...
- San... - nyitottam be. Szerencsémre a szobatársa nem volt ott, szóval be mentem.
- Te meg? - nézett végig rajtam.
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...