3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺FIFTEEN🌺

[...] ~7. Nap~

Reggel megint magamtól ébredtem. Rá jöttem hogy tegnap nem fürödtem meg, szóval miután össze szedtem magam vittem tiszta ruhákat a fürdőbe és le zuhanyoztam. A koszos ruhadarabokat amikben végül el aludtam tegnap, azokat ki dobtam a szennyesbe. A telefonomat megragadtam majd le mentem a konyhába csinálni valami könnyű reggelit. Végül pirítós és egy bögre kakaó mellett döntöttem.

- Szóval megint te vagy itt. - szólalt meg mögülem Seonghwa.

- Hogy tudod mindig a frászt hozni rám? - kérdeztem kicsit megszeppenve.

Nem néztem rá, hanem tovább csináltam a reggelim. Ő is pirított magának egy szelet kenyeret. Amint meg ettem meg néztem a telefonom, 7:33 és nulla üzenet. -Hogyan bírok ilyen korán kelni?- csúsztattam vissza a zsebembe a telefont. A koszos tányért és a poharat elmostam. Hátra néztem. Seonghwa éppen akkor ette meg az utolsó falatot, szóval gondoltam elmosom az övét is.

- Ide adod a tányérod? - mutattam a fehér porcelánra.

- Nem. - mondta majd meg indult felém, azaz inkább a mosogatóhoz, és el mosta a sajátját. Ott álltam mellette karba tett kézzel.
- Mi az? - kérdezte nevetve miután el mosta és felém pillantott.

- Szörnyű vagy... - ráztam meg a fejem egy kicsit.

- Majd holnap el moshatod, jó? - borzolta össze az amúgy is kócos hajam.

- Jó... - egyeztem bele majd le vette rólam a kezét. Fel mentem a szobámba majd ismét el kezdtem animet nézni.

[...]

Ki kapcsoltam a gépet majd bele dőltem az ágyba. Meg néztem a telefonom, 8:58 és egy üzenet.

Min☀️😂❤️
RACHEL ÍRJ HA ITT VAGY!!!

Rachel🥰🖤😽
Itt vagyok?

Min☀️😂❤️
A turnéjukra is mész? Tuti mész, addig muszáj még egyszer találkoznunk!

Rachel🥰🖤😽
Ebben igazad van... Ma amúgy is meg fogok őrülni a nyugalomban szóval...
Hova megyünk?^^

Min☀️😂❤️
Imádlak 🥺😍❤️

Le beszéltünk egy találkozót ebéd utánra. Fel hívtam telefonon amiután meg győztem hogy tényleg nincs senki a szobában rajtam kívül. Beszélgettünk egy jó ideig...

[...]

- Mizu? - jött be hirtelen San.

- Rachel! - kiáltotta Minsun.

- Majd vissza hívlak... - mondtam, majd bontottam a hívást.
- Te tényleg nem tudsz kopogni... - nevettem.

- Kezdem úgy érezni, hogy ti ketten tényleg össze beszéltetek. - kacagott fel.

- Már fél 11 múlt? - kérdeztem meglepve miután rá néztem a telefonomra.

- Még CSAK fél 11 múlt... - javított ki a bátyám, mire fel nevettem egy kicsit újból.
- Nem is értem, hogy hogyan tudsz ilyen korán kelni...

- Úgy, hogy én normális vagyok. - mondtam mosolyogva. Kár volt...

- Mit mondtál? Te kis... - indult meg felém.

- Jézus, menj innen! San! - kezdtem hátrálni az ágyon. Meg fogta a bal lábam majd vissza húzott és el kezdett csikizni.
- Neeeh... San! - kértem nevetve.