[•••] Márc. 16. (Szo)
Seonghwa szsz.
Amikor közölték velem, hogy nem emlékszik ránk, lesokkoltam. -Mi? Ennyi volt? Az a kapcsolat ami köztünk volt az mostantól el van felejtve? Pedig én megpróbáltam megvédeni akkor...- amikor borult az a fránya "kocsi", akkor Rachel karjaimba zártam, nehogy nagy baja essen. Úgy látszik, nem tettem meg érte mindent... Csak az alkarom majdnem eltört, és a hátamat is bevágtam valahova, méghozzá elég rendesen. Viszont Yuna tegnap megköszönte, hogy legalább megpróbáltam. Az embernek már az is örömöt tud okozni, ha egyáltalán észre veszik...
- Jó reggelt! - rontott be San.
- Mi a frász? - nevettem fel.
- Még korán van ehhez... - nyújtózott egyet.
- Én már fél órája fent vagyok... - jegyeztem meg.
- Akkor miért nem készültél?
- Kész vagyok. - álltam fel. A jobb kezemet egy kendő tartotta, ami a nyakamba volt kötve. Nagyon fájt, de nem szeretek panaszkodni.
- Na, gyere te hadirokkant. - mosolygott.
- Próbáltam megvédeni a húgod. - próbáltam karba tenni a kezem, amin ő csak nevetett egy jót.
- Ami nem megy, azt ne erőltesd. - fogta meg bal kezem, és kihúzott a kis helyiségből.
A folyosó végén megláttam a többieket. Rachel Hongjoong mellett ált. Fel kapta a fejét, majd amint meg pillantott minket, újból lesütötte szemeit. Jongho Hongjoongra támaszkodott, elvileg a térdét bevágta. Yunhonak a homlokán volt egy kevés kötés, és ha jól tudom, neki a lábával is történt valami.
- Elvesztettük a két háziasszonyt. - nevetett fel San, amint oda értünk a többiekhez. Mingi, Yeosang és Wooyoung nem voltak itt. Gondolom otthon vannak.
- Háziasszony? - kapta fel a fejét Rachel.
- Ne is figyelj rá... - legyintett Hongjoong. - Bolond.
- Te sem van különb, Minion. - nyújtotta ki a nyelvét San.
- Fejezzétek már be... - forgattam a szemeim.
- Hát de bánt. - mutatott a vezetőnkre.
- Kuss, és menjünk. - morogta Jongho.
- Hogy beszélsz? - nevetett fel Hongjoong.
- Édes istenem... - szórakozott Yunho a hülyeségeiken.
Rachel fogta magát, és el indult a kijárat felé. Sannal értetlenül össze néztünk, majd össze kapva a többieket, siettük utána.
- Várj már! - nevetett San. - Hova sietsz?
- Sehova nem jutunk, ha veszekedtek. - fordult felénk.
- Hála az égieknek; van egy értelmes a környezetemben... - mosolyogtam a lányra.
- Ne bókolj már, basszus! - nevetett fel Hongjoong.
- Nem bókolok. - forgattam meg szemeim.
- Hát akkor?
- Neked mi bajod van? - idegeskedtem.
- Te sem vagy értelmesebb. - bólintott Rachel, mire értetlenül néztem rá. - Te is vitatkozol.
- Ő kezdte...
- Te meg folytattad.
- Hallod, ki ez a csaj? - nevetett fel Jongho.
- Úgy látszik, az amnéziával jár egy kis önbizalom is. - mosolygott San.
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...