[•••] ~84. Nap~ (Sze)
Teljes nyugodsággal és kipihenten ébredtem fel. Ki nyitottam a szemem és körül néztem. A nappaliban voltam. Sannak dőlve aludtam, aki pedig Seonghwan feküdt félig. A földön Mingi terült el és a kanapé végében pedig Jongho fejjel lefelé. A többiek nem voltak itt. -Mint akik este le itták magukat...- ültem fel. Álmosan néztem ki az ablakon. Olyan volt mintha valamit elfelejtettem volna.
- De nehéz vagy, San. - szólalt Seonghwa reggeli hangján.
- Hagyjál már... - nyújtózott a másik.
- Akkor szállj le rólam. - morogta az idősebb.
- Jólvan, jólvan... - ült fel a bátyám. - Oh, te is itt vagy? - kérdezte amint észre vett.
- Aha... - dörzsöltem meg a szemem. Sanra emeltem álmos tekintetem majd pár másodperc múlva kétszeresére nyitottam a szemeim. - Mennyi az idő?
- Umm... - halászta elő a telefonját. - Fél 12 lesz.
- Elkéstem a suliból! - pánikoltam be.
- Akkor ma maradj itthon! - vetette fel az ötletet boldogan a bátyám.
- De nem hiányozhatok az órákról! - pattantam fel.
- Lehet igazolást írni... - ásított Seonghwa.
- Bemegyek. - kezdtem el a lépcső felé sétálni. - Még fürdeni sem fürödtem! - morogtam majd inkább a fürdőszobába mentem.
5 perc alatt le zuhanyoztam és már mentem is a szobámba a ruhámért.- Miért nem maradsz itthon? - nyitott be San miután ki szedtem a ruháim.
- Mert nem terveztem lógni... Akkor sem ha csak véletlen át alszom az ébresztőt. - tettem le az ágyra a darabokat.
- Én biztos, hogy élnék a lehetőséggel. - mosolygott elégedetten.
- Na, menj ki. - mutattam az ajtó felé ami elég nehéz volt mivel majdnem el engedtem azt egy szál törölközőm ami takart.
- Szegénylős. - nyújtotta ki a nyelvét, aztán ki ment.
Mit sem foglalkozva vele, kezdtem el öltözni. Miután kész voltam még gyorsan kezdtem valamit a külsőmmel majd a táskámmal a hátamon indultam meg kifelé.
- Várj! - húzott vissza Seonghwa és a kezembe nyomott 2 szendvicset. - Miután haza érsz eszel ebédet és vacsorát is. - mosolygott.
- Jó... - egyeztem bele gyorsan de inkább csak azért, hogy nehogy el késsek. Mondjuk már mindegy... Elköszöntem és már ott sem voltam. Út közben végre rá nézhettem a telefonomra, 11:48 és... Marha sok üzenet.
Min☀️😂❤️
Hol vagy már?
rachel
Rachel
RAchel
RAChel
RACHel
RACHEl
RACHEL
Beteg lettél?
Valami történt a telefonoddal?
-1 nem fogadott hívás-
Nem, azzal nincs semmi baj
Válaszolj már!!!
-1 nem fogadott hívás-
-2 nem fogadott hívás-
-14 nem fogadott hívás-
Már a harmadik órának is vége mi van veled?!Rachel🥰🖤😽
ElaludtamMin☀️😂❤️
MIII?!
Ennyi?
Ezért aggódtam halálra magam?Rachel🥰🖤😽
Aha
Mindjárt ott vagyokMin☀️😂❤️
Siess és akkor talán nem folytalak meg🙂Rachel🥰🖤😽
Okééé😂😂El tettem a készüléket majd gyorsan sétáltam tovább.
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...