3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺THIRTEEN🌺

[...] ~5. Nap~

- Ne, San! Ne bánts! - kiáltott Seonghwa amire fel ébredtem.

- De biztos, hogy nálad van! - kiáltotta a másik.

- Mi az isten?! - jöttem ki. Meg láttam szegény Seonghwat a falnak dőlve védekezően a kezeit maga elé emelve, és Sant aki előtte áll karba tett kézzel. Felém kapták mind a ketten a fejüket.

- Rachel, állítsd le a bátyád... - kérlelt. Oda mentem majd Sant a karjánál fogva húztam arrébb.

- Mi a baj?

- Még mindig nincs meg a plüssöm... - mondta szomorúan.

- És honnan gondolod, hogy Seonghwa vette el?

- Mert múltkor is nála volt a baglyom.

- Buta vagy. - ráztam meg a fejem. Be mentem a szobába majd fel kaptam a fél tábla csokit aztán San kezébe nyomtam. - Tessék. Majd később meg keressük, jó? Addig a csokit zaklasd Seonghwa helyett. - fogta a csokit és be futott vele a szobájába.

- San őrült... - csúszott le a falnak dőlve a földre majd megkönnyebbülten fel sóhajtott.

- Most olyan voltál, mint Minsun. - kacagtam fel.

- Igen...? Miért is? - nézett kíváncsian.

- Múltkor amikor beszéltem vele San el vitte négyszemközt beszélni, és amikor vissza került hozzám, remegett a hangja. - mosolyodtam el az emlékekre.

- Szegény lány... - mosolygott ő is egy kicsit maga elé. Fel állt majd el indult a konyha felé.

[...]

Meg reggeliztünk majd szinte egyből utána mentem velük a próbára. Most nem táncoltak hanem énekeltek. Én nem mentem be a terembe hanem az ajtó mellett ültem egy széken.

- ...Szerinted ő az? - hallottam meg valami suttogást. Oda kaptam a fejem. Két lány vagy inkább nő nézett engem. Kíváncsian döntöttem oldalra a fejem mire egy mosoly kíséretében integettek. -Nem értem...- nevettem magamban kínosan.

- Umm... Bocsi, hogy csak meg kérdezem, de... - jöttek ide. - Te az egyik tagnak vagy a húga, igaz? - kérdezte végül a rövid hajú. Nem tudtam hirtelen mit mondani amit észre is vettek.

- Nyugi, mi itt dolgozunk. Koreográfus vagyok, ahogy ő is. - mutatott a másik az előbbi nőre.

- Igen... - válaszoltam végül zavarodottan.

- Nagyon örülök, Kim Choa. - mutatkozott be a rövid fekete hajú.

- Lee Soobin. - mondta a hosszú barna hajú majd mind a ketten meg hajoltak egy kicsit. Én bólintottam egyett.

- Azt a hangot nehéz kiénekelni... - hallottam meg Yeosangot amint ki nyílt az ajtó. A két nő fel kapták a fejüket. Meg hajoltak az első emberek előtt majd el siettek.

- Hát ezek? - nézett rám érdeklődve Jongho.

- Ide jöttek köszönni... Meg kérdezték hogy valamelyikőtök húga vagyok-e. - álltam fel a székből.

- Igen, az én kis húgocskám. - ölelt meg San. - Hálátlan vagy... - tolt el magátol pár másodperc múlva.

- Mi? Mi- Miért? - kérdeztem aggódva. -Valamit rosszul csináltam?-