3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SIXTY〜ONE🌺

[•••] Márc. 27. (Sze)

Reggel Seonghwa lekezelte ismét a vágásaim, és onnantól igazából rám sem nézett. -Megbánta volna?- Az osztálytársaim pedig szinte folyamatosan irkáltak, hogy látták a live-t. Elég idegesítő volt...

- Igen? - ültem fel az ágyamban, amint meg hallottam, hogy valaki kopogott.

- É- Én... Izé... - dugta be a fejét a résen Seonghwa.

- Menjél már! - lökte be Yeosang az ajtón, majd be is csukta azt.

- Én... Umm... Izé... Sajnálom... Tudom hogy ettől nem lesz jobb... Én akkor... Tegnap én elvesztettem az eszem és... Tudom, hogy idióta voltam...

- Eléggé... - itt lesütötte szemeit. - Ez egy elég béna bocsánatkérés volt. - amint ezt ki mondtam, picit elnevette magát.

- Kicsit ideges vagyok... - emelte fel karját. Keze szabályosan remegett, mire most én nevettem fel.
- De most... Utálsz? - nézett fel rám.

- Nem, csak... Ilyet soha többé ne csinálj...

- Soha ne mond azt, hogy soha. - mosolygott perverzen(?), mire hozzá vágtam egy párnát. - Nem úgy értettem, na... - nevetett.

- De most Yeosang...? Ő most tud... róla?

- Hát az úgy vooolt.... - kezdett egy gyors mesélésbe.

Yeosang szsz.

Seonghwa egész nap olyan volt, mintha kerülte volna Rachelt. Gondoltam lehet, hogy valami hülyeséget csinált, főleg hogy, pont láttam ahogyan Rachelt kirontott a szobájából, és bevágta maga után az ajtót... És ezt az elméletemet az is alá támasztotta, hogy rá sem nézett.

- Na jó... - mentem be a szobájába, majd be csuktam magam után az ajtót. Le hajtott fejjel ült az ágya szélén.

- Igen? - kérdezte rám sem nézve.

- Mit basztál el? - erre a kérdésemre ide kapta fejét.

- Én... Semmit...

- Hazudsz. Egész nap kerülted Rachelt.

- Jólvan, megfogtál... De...

- Mit csináltál? - szegeztem újból hozzá a kérdést.

- Figyelj... - állt fel, és el kezdett közelíteni. - Mond, hogy tudod tartani a szád... - állt meg előttem.

- Jártok. - néztem rá kissé mérgesen.

- Hát... Mi...

- Úgy tudtam! - éppen hogy ki nyitottam az ajtót, ő azonnal be is baszta azt, és kulcsra zárta.

- Yeosang ne csináld... - nézett rám könyörgően. - Kérlek... Tegnap is el rontottam valamit és...

- Mit csináltál?! - kérdeztem már majdnem hogy kiabálva, mivel még mindig nem volt képes válaszolni.

- Hát é-én.... Tegnap este én... rá másztam... - suttogta a végét.

- Adhatok egy pofont? - mosolyogtam rá. Bólintott egy aprót, én pedig adtam egy pacsit arca jobb oldalának. - Nem hiszem el... Hogy lehettél ilyen meggondolatlan?! Gondolom azért bánod, mert ő nem akarta, te meg folytattad, nem igaz?!

- Igen... Hát de meg is harapott...

- Akkor az az a szádon?

- Azt reggel harapta meg... - nevetett fel kínosan.

- Jézusom... Reggel mit csináltál?

- Hát... Megcsókoltam és... Aztán meg harapott, mert fájt neki a vágás...